Mozinapló

Film | Sorozat | Anime | Manga | Könyv | Videojáték

AZ: Második fejezet (kritika)
27 évvel később...

 

Stephen King-napok során 11 cikk, szavazás és egy premier AZ 2 kritika várja a rettegés és a legendás író stílusának kedvelőit! A tizenegyedik téma nem más, mint a mozikban mától látható AZ: Második fejezet!

 

Az első filmről ITT írtam.

 

27 év telt el azóta, hogy pár gyerek, azaz a vesztesek klubja megállította az ördögi terveket szövő és végtelenül gonosz Pennywise bohócot – aki igazából egy különös lény, aki mindenkit a saját félelmeivel akart térdre kényszeríteni. Azóta azonban a „klub” tagjai szinte mind elhagyták az egyébként álmos kisvárost, Derryt. Azonban Mike (Isaiah Mustafa) a városban marad, így azonnal visszahívja a többieket, miután AZ visszatért. Egyszer és mindenkorra be kell fejezniük azt, amit sok éve elkezdtek: legyőzni és megsemmisíteni magát a gonoszt, hogy az többé senki életét ne vehesse el…

Talán maguk az alkotók sem gondolták, hogy a két évvel ezelőtti AZ mekkora siker lesz. Csak úgy hasított a jegypénztáraknál, így természetesen semmi akadálya nem volt annak, hogy elkészüljön a folytatás, ami igazából lezárás. Az első mozi King hatalmas, több mint 1000 oldalas remekének még felét sem dolgozta fel, így a Második fejezetre maradt a többi esemény – szóval érthető, hogy a film nem kevesebb, mint 170 perc játékidővel „támad”.

Azt kell mondanom, hogy nem bántam azt, hogy eddig tartott az élmény, sőt. Természetesen olvastam a mester regényét, s ennek tudatában is ki merem jelenteni, hogy kellett ennyi idő a filmnek. Így nem esett abba a csapdába, ami sok alig másfél órás műfajbéli alkotás: van ideje másra is a rettegtetésen kívül. Szerintem nem volt annyira ijesztő, viszont szinte végtelenül groteszk és bizarr annál inkább. Szinte már a japán horrorok jutottak eszembe egy-egy jelenet láttán, annyira elszálltak és különösek voltak.

Szóval ezekkel együtt bőven rászolgáltak a látottak a 18-as karikára. Bizony nem finomkodnak feleslegesen: öncélúnak nem nevezném, viszont nem is fogják vissza magukat az alacsonyabb korhatár és a több bevétel reményében. Egyébként sokkal több ez a film, mint holmi olcsó rémisztgetés: ahogy az előzőnek, úgy ennek is hatalmas szíve-lelke van. Tudjátok, hogy ez mennyit számít ebben a műfajban?

Mármint arra gondolok, hogy az egyes karakterek nem csak leölésre váló tucatfigurák, hanem tényleges motivációkkal, félelmekkel és érzésekkel rendelkező személyek. Mindegyiküket elég jól megismerhetjük, s ezáltal megkedvelhetjük is egyben. Míg az előzmények azt mutatták meg, hogy a gyerekkor félelmei és szorongásai egy gyilkos bohóc képében is manifesztálódnak, addig most azzal szembesülhetünk, hogy ezek a traumák hogyan nyilvánulnak meg sok-sok évvel később, valamint milyen hatásuk volt egy ember életére a felnőtt évei alatt.

Eléggé összetett darab tehát a Második fejezet is, ami alap, hogy nem baj. Éppen ellenkezőleg, jómagam éppen ennek tudok igazán örülni. Ha egy horror mer kilépni a műfaj sablonjai közül, az elismerése méltó: ha kell, vicces egy kicsit, a következő pillanatban már feszült és bőr alá kúszó, hogy végül egy mélyen megható és emberi pillanat következzen. Azt sem bántam, hogy kevés a jumpscare aránylag, azokat nem túlzottan kedvelem ugyanis.

Andy Muschietti másodjára is remekül rendezett, ahogy a kisvárosi hangulat is abszolút a helyén van. Az egész mozit áthatja egyébként a nosztalgia, a regényre jellemző felépítés pedig itt is működik, ugyanis néha most is visszatérünk a főszereplők gyerekkorába, hogy jellemüket így még inkább megismerhessük. Annyit hozzátennék, hogy egy nagyon picivel gyengébb a két évvel ezelőtti filmnél a Második fejezet: kicsit lehetett volna kevesebb poén, illetve van amit sajnos túlmagyaráznak és fura irányba visznek a könyvhöz képest.

A színészek egyébként remekül játszottak. A humoros stílusáról ismert Bill Hader majdnem elviszi a hátán az egész filmet, de úgy gondolom, a legjobb mégis James McAvoy, valamint Jessica Chastain volt. Mindketten kiváló formájukat hozták, sőt ez ugyanúgy elmondható Bill Skarsgardól is, aki nagyon érdekesen hozza a rémet. Bár kaphatott volna valamivel több időt is a vászon, ami azt illeti. Van egy meglepetés-cameo egyébként, sőt nagyon ütős lett, érdemes figyelni!

Összegezve, az AZ: Második fejezet remek alkotás, úgy gondolom. Az első egy hajszállal még így is jobban tetszett, de tény és való, hogy most is igényes, a tetemes játékidő ellenére a figyelmemet végig lekötő alkotást hozott össze Andy Muschietti. Van pár apróbb hibája, amit elkerülhettek volna, de egyébként erős film, ami épp azért működik, mert annyi mindenből van benne egy kevés. Természetesen azért a regény jobb, elolvasására bíztatok mindenkit, ugyanakkor a film méltó adaptáció, nem hoz rá szégyent, sőt. Az utolsó 5-10 perc meg színtisztán zseniális, ahogy az is nagy érdem, hogy van egy jelenet, ami úgy végletekig megható, hogy közben úszik a vérben. A Második fejezet egy csöppet vicces, feszült és emberi horror, amit még a melankólia is nagyban átjár. Jó manapság King-fanatikusnak lenni, annyi egyszer bizonyos!

 

 

 

Értékelés:80%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

A Stephen King-napok ezzel véget értek, köszönöm, hogy velem tartottatok! Számomra egy élmény volt, remélem hogy számotokra is! Lesz még hasonló a jövőben is természetesen! ;)

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr8015042884

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Mozinapló

Filmajánlók, toplisták, érdekességek írott és videós formában egyaránt! A célom leginkább az, hogy a popkultúra iránti hatalmas szeretetemet és rajongásomat nektek, látogatóknak is át tudjam adni. Tartsatok velem!

Friss topikok

  • AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK: Na most jönnek a "nem is ,mert az izé jobb" típusú kommentek.:) (2021.09.18. 08:30) Mickey Rourke 10 legjobb alakítása
  • doggfather: A tigris és a sárkány találkozása az #mcu-val. A jobb eredetsztorik közé tartozik, és mindenképpen... (2021.09.16. 18:57) Shang-Chi és a Tíz Gyűrű Legendája - kritika
  • doggfather: Az utolsó részig egy nyílegyenes krimi ami csak azért érdekes, mert annyira hétköznapi benne minde... (2021.08.20. 22:31) Easttowni rejtélyek - sorozatkritika
  • doggfather: Keserű dráma a siker, a vágyak pillanatnyiságáról, a kiégésről és annak következményeiről. Nic Cag... (2021.08.20. 22:30) Pig - kritika
  • doggfather: 1. Mennyire kell ötletszegénynek lenni, hogy képesek filmet csinálni egy 10+ éves televíziós dokur... (2021.08.11. 14:40) Jeges pokol - kritika

Bejegyzések

süti beállítások módosítása