Holnap megérkezik végre a kritikám az Annabelle harmadik részéről, ami egyben a Démonok között-univerzum hetedik darabja. Addig is, olvassátok el, hogy mit gondolok az elátkozott játékbaba első két szólófilmjéről egy kis múltidézés gyanánt, vasárnap pedig már az új részről is megmondom a magamét!

ANNABELLE (2014)

A történet főszereplője egy házaspár. Mia (Annabelle Wallis) egy régi játékbabát kap ajándékba a férjétől. Ekkor még nem is sejthetik azt, hogy a játékszerrel nem lesz minden rendben, Annabelle ugyanis jóval élőbb, mint amilyennek látszik. Ráadásul hamarosan egy sátánista szekta tör be a párhoz… 

2013-ban nagy sikert aratott a Démonok Között című horror, mely egy elég alacsony összegből készült el. Érdekesség, hogy tulajdonképpen semmi forradalmi vagy új nem volt a történetben, de a néző mégis számtalanszor szorongathatta azt a karfát a játékidő alatt.

Ami engem illet, azóta is az egyik kedvenc horrorfilmem. Az alkotók aztán úgy gondolták, hogy ha jön szép számmal a bevétel, akkor ebből is filmes univerzumot kellene már építeni. Tehát a filmet nem is a folytatás követte, hanem megérkezett Annabelle első önálló filmje. A karakter nem volt tehát a nézők számára teljesen ismeretlen, lévén hogy a The Conjuring első pár percében is frászt hozta ránk, de természetesen a főbb dolgokat meghagyták a spin-off filmnek.

Hadd szögezzem már le az elején azt, amit úgy gondolom nem szabad halogatni: az Annabelle sajnos nem egy jó film. Hogy mennyire, hát egyáltalán nem. Voltaképpen azt mondom, hogy ebből az alapanyagból egy igen para, ütős és ijesztő horrort lehetett volna készíteni. Mivel a Démonok Között nekem nagyon bejött, láttam többször is, így annál nagyobb lelkesedéssel álltam neki ennek a filmnek. 

Ez volt talán az első hiba volt a részemről, ugyanis az Annabelle szinte semmit nem tartott meg abból, ami a 2013-as filmben még bevált. Nem is kell tagadnom ezek után, hogy nagyon nagy csalódásként folytatódott. Folyamatosan próbálják a frászt hozni a nézőre, de ennek kivitelezése már nem sikerül. Pedig azt nem mondanám, hogy gyenge idegzetű vagyok, lévén a Mártírok című horrort, melyen általában minden jóérzésű néző elszörnyed, komolyabb gond nélkül végignéztem. Az Annabelle viszont távol áll egy ijesztő címkétől. Természetesen jönnek sorban a jumpscare jelenetek, de a céljukat nem igazán érik el.

Pár jobb rész azért akadt, ezt nem is tagadom, de a sikerhez ez még édeskevés. Meg lehet figyelni, hogy merítettek a klasszikus horrorokból is. Több párhuzamot is fel lehet lelni például a Rosemary gyermekével: terhes nő, feszült(nek látszó atmoszféra), misztikus hangulat. Más dologban viszont az Annabelle sajnos a közelében nincs Polanski mesterművének.

A rendezőváltás szintén meglátszik, hiszen James Wan csupán produceri minőségben volt jelen, de valószínüleg más dolga volt, mert ha odafigyel erre a mozira, nem hinném, hogy nagyobb bajok lettek volna vele.  Az első film főszereplőinek (Vera Farmiga és Patrick Wilson) nyoma sincs, viszont a főszereplőt alakító Annabelle Wallis (A múmia) egész korrekt, de legalábbis lehet mondani, hogy ő mindent megtett, amit elvárunk tőle.

Persze azért az Annabelle nem egy totál nézhetetlen kategória, csak majdnem. De ettől függetlenül a szememben még rossz filmként élményként meg. Némi hangulata van az egésznek, de ez csak a történet váza, s arra már nem elég, hogy jó filmet varázsoljon az egyébként jobbára működésképtelen ötletekből.

Összegezve, az Annabelle néhol ugyan atmoszférikus, sokszor éreztem azt, hogy jobb kezekben ez akár még működhetett is volna, meg ugye ott van Annabelle Wallis is. De attól még ritka sablonos, nem elég ijesztő, sőt a magas korhatár ellenére bátortalan is helyenként. Ez bizony jókora csalódás, jóérzésű horror-kedvelőknek nem is tudom ajánlani. Most mondanám, hogy egyértelműen eme rémuniverzum legrosszabbika, de idén A gyászoló asszony átka sem lett jobb…

Értékelés:35%

ANNABELLE 2: A TEREMTÉS (2017)

A történet szerint egy babakészítő balesetben elveszíti szeretett kislányát, azonban a gyász nem hagyja nyugodni. 12 évvel később feleségével magukhoz fogadnak egy apácát és pár növendéket egy közeli árvaházból, ami bezárt. A kislányok érkeztével természetfeletti erő kezd el mozgolódni a házban, ez azonban valaminek az utóhatása. Hatalmas veszély les rájuk: talán maga az ördög…

2013-ban egy filmes univerzum kezdődött, melynek első része a Démonok Között volt. A hatalmas sikerek után nem lehetett csodálkozni azon, hogy érkeztek a további filmek a témában. A Démonok Között 2 ugyan nagyjából hozta elődje színvonalát, de eme két film közé beesett egy nagyon gyenge próbálkozás is: ez volt az Annabelle első része.

Ami több szempontból is nagyon rossz film volt, épp hogy nem nézhetetlen: összeszedtek egy tehetségtelen rendezőt (erről kicsit majd később), unalmas kliséket, s gyakorlatilag nulla feszültséget. Most pedig annál jobban lepődtem meg, mert az Annabelle 2 bizony egy röhejes film remek folytatása. Ez a film tulajdonképpen nem más, mint az első Annabelle film előzménye, ami meg a Démonok Között előzménye volt ugye. Tehát a Teremtés nem más, mint az előzmény előzménye. (Remélem eddig még érthető… :D)

Az első részt egy nagyon tehetségtelen fércmunkás, bizonyos John R. Leonetti hozta tető alá, aki nem csak hogy nem ért ehhez a műfajhoz, de mellette még olyan fércművek fűződnek a nevéhez mint a Mortal Kombat 2. Tehát nagy szerencsére rendezőcsere történt, ugyanis jött David F. Sandberg, az Amikor kialszik a fény és a Shazam direktora. Én azt mondom, hogy egy tehetséges rendező mellett egy horrorfilm már legalább félig biztonságban van: s lám, most is épp ez történt.

Csak mellé még kaptunk a jóból, gyakorlatilag a film szinte az elődje összes nevetséges hibáját ki tudja javítani. Az atmoszféra valami pokoli erős lett. Azon ritka alkalmakkor, mikor tudjuk, hogy a gonosz jelen van, de nem mutatja magát, nagyon a frászt tudták hozni az egyszeri nézőre. Apró neszek, recsegések, ropogások is elegendőek arra, hogy megágyazzanak annak a terrornak, ami a későbbiekben fog bekövetkezni.

 Nagyjából a film feléig karakterépítés van, nagy szó hogy egy horrorban ezzel is foglalkoztak. Vannak ekkor még feszültségoldó részek is (habár az Elvis-szám most elmaradt, de majd Ed úgyis elénekeli a Démonok Között 3-ban. :D ) A film második fele aztán kíméletlenül rázúdítja a terrort még az edzettebb lelkűekre is: a film nagy részben sablonokból építkezik fel, de tették ezt úgy, hogy közben a végeredmény mégis annyira borzongató lett, hogy simán lehet rajta rengetegszer rémüldözni. Sőt, az utolsó 40-50 perc az gyakorlatilag nem más, mint maga az álom egy horror rajongónak: jönnek sorban az ijesztő jelenetek, a kezekből pedig csak úgy hull közben a popcorn a sok fenyegető képsor láttán.

 Atmoszférikus, de ijesztő és hangulatával a bőröd alá mászik. Ebből a szempontból az Annabelle 2 egy kíméletlen horror: nagyon hamar magával tud ragadni, s akkor biztos lehetsz benne, hogy a stáblistáig nem is ereszt majd. Véres jelenet kevés van (talán 2-3, azok is rövidek), de a film ezek hiányában is annyira ijesztő és remek hangulatú, hogy elismerésem.

És mindezt potom költségvetésből (még a műfajhoz képest is), valamint jobbjára ismeretlen színészekkel hozták össze. Így kell ezt, kérem szépen. Párszor ugyan sablonos vagy logikátlan lehet a film, azt azonban tessék figyelembe venni, hogy a főszereplők gyerekek, ők pedig nem tudnak ilyen helyzetekben olyan higgadtan és megfontoltan cselekedni, mint tapasztaltabb kollégáik.

Összegezve, az Annabelle 2 egy rémületesen hatásos élmény, méltó a Démonok Között eddigi két részéhez is. Az elsőt pedig inkább felejtsük el, elvégre egyszer mindenki hibázhat. Meg amúgy is, itt már törlesztenek, de bőséggel: igazi nyugtalanító poklot hoz el az arra fogékonyaknak. Az utolsó harmada pedig hatalmas (lelki) terrort sem fél alkalmazni. A 2017-es év egyik legjobb horrorja A teremtés: oldschool szellemben készült, hatásos és vérfagyasztó élmény.

Értékelés:80%

Kedveld az oldalt a Facebookon is!