Jack Malik (Himesh Patel) zenész, akinek nem akar összejönni a nagy áttörés. Jellemzően kevés ember előtt lép fel, a munkásságát sem ismerik sokan, pedig tényleg az a vágya, hogy a zenéjét minél többen megszeressék. Az egyetlen, aki mindvégig bízik benne, s karrierjét is igyekszik egyengetni, nem más, mint a menedzsere (Lily James). Váratlanul azonban fura dolog történik Jackkel: miután balesetet szenved és kórházba kerül, rájön, hogy ő az egyetlen, aki emlékszik a Beatles zenéjére. Egy kis töprengés után arra jut, hogy a sajátjaként próbálja meg eladni a legendás együttes számait, a siker pedig hamar megtalálja. Egyre népszerűbb és sikeresebb lesz, úgy fest, a határ számára a csillagos ég…

Nagyon vártam Danny Boyle (Trainspotting 1-2, Gettómilliomos) rendező új filmjét, melynek a forgatókönyvét pedig Richard Curtis (Igazából szerelem) jegyezte. A két alkotó első ránézésre nagyon eltérő stílusban dolgozik, ez azonban nem látszott meg a végeredményen, hisz a Yesterday eléggé egyben van. Örültem, hogy végre egy eredeti ötleten alapuló filmet nézhettem meg a moziban, s nem egy franchise vagy filmes-univerzum sokadik darabját. Félreértés ne essék: ezekkel sincs gondom, csak éppen annyira elszaporodtak, hogy minden egyedinek látszó filmélményt boldogan fogadok.

A Yesterday alapvetően könnyedebb darab, ugyanakkor cselekménye jól összerakott. Elsődleges célja a szórakoztatás, de története ezek mellett sem csak alibi, hisz két poén között összetettebb témák is előkerülhetnek. Lehet-e úgy karriert építeni, hogy tulajdonképpen nem is a mi szellemi termékünk, amiért milliók rajonganak? Meddig szabad hagyni, hogy a szórakoztatóipar rátegye a kezét egy tehetségesebb művészre, hogy még több pénzt sajtoljanak ki belőle? Melyik a fontosabb: a munka vagy a magánélet?

Így tehát, vidám hangulat ide vagy oda, a film igenis rendelkezik egy érdekes cselekménnyel, amit jól bontottak ki, érdekesek az egyes történetszálak. Néha a humor mennyiségét egy kicsit már soknak éreztem, ugyanakkor azt elismerem, hogy több alkalommal is tényleg nagyon vicces a Yesterday, főleg amikor annak forrása valamilyen popkulturális téma. Példának okáért: nem csak a Beatles tűnt el nyomtalanul, s ez fog még érdekes pillanatokhoz vezetni… ;)

Persze egy ilyen, dalokra nagyban építkező élmény esetében abszolút nem mindegy, hogy a zenés részek mennyire működnek. Nos, a jó hír az, hogy itt eléggé, legalábbis ezek a film csúcspontjait jelentették számomra. Remek érzés ilyen pazar számokat nagyvásznon átélni, illetve tökéletes hangminőségben hallani. A rendezés egyébként tisztességes, alapos munka. Azt nem mondom, hogy ilyen téren Boyle legjobbja, de alaposan fel is volt adva a lecke, s direktorunk azért nem vallott kudarcot.

Jó néven tudtam venni, hogy a Yesterday karakterei érdekesek. A főszereplő egyedi és kedvelhető figura. Sok babér eddig nem termett neki, a hírnév jó messziről elkerülte, így nem meglepő, hogy kapva kapott a lehetőségen, s (ha más dalaival is), de igyekezett bizonyítani. De a menedzser, Ellie is legalább ennyire szerethető és jópofa szereplő. Már az első felében is látszik, hogy a két különc kapcsolata bonyolult, s ez a későbbiekben még fontos szerephez is fog jutni a filmben.

A hangulat tehát remek, a dalok is, sőt még a főbb szereplők is szerethető alakok. Viszont, sajnos van valami, ami felett nem tudtam szemet hunyni: ez pedig a magyar szinkron. Elsősorban a főszereplő esete idegesített, aki olyan vékony hangot kapott, hogy semmilyen 17 év feletti férfi karakterhez nem illene. Ha teheted, feliratosan nézd meg a filmet, hisz a játékidő jelentős részét úgyis a dalok jelentik.

Milyen érdekes, hogy a főhőst játszó Himesh Patel korábban soha semmiben nem kapott még fontos szerepet, így itt egyből küldték a mélyvízbe. Bátor dolog volt ez, de bevált! Patel végig remek volt, sikerült azonosulnia a szereppel, így valószínű, hogy nem most láttuk utoljára hollywoodi filmben. Az igazi meglepetést azonban nekem Lily James jelentette, aki annyira aranyos és szerethető minden egyes jelenetében, hogy azon őszintén meglepődtem. De komolyan, még soha nem bírtam ennyire a csajt! Sajnos azonban Kate McKinnon alakítása most is nagyon idegesítő és erőltetett volt, nem értem hogy mit keresett itt, vagy hogyan jutott el idáig egyáltalán.

Összegezve, a nyár egyik legszerethetőbb feel-good élménye lehet a Yesterday, aminek még a lezárása is egész ötletes. Nem hibátlan, de kedves és szórakoztató mozi. Igaz, hogy humora néha már túl sok, Kate McKinnont pedig lecseréltem volna úgy akárkire… Viszont a rendezés alapos, sok vicces utalás is helyet kapott, illetve a történet könnyed mivolta ellenére emlékezetes. Himesh Patel és Lily James pedig tutira ott lesznek az év legjobb filmes párosai között, az biztos! A Yesterday egy zamatos nyári limonádé, benne egy nagyon kevés alkohollal: cselekménye vidám, de nem tartalmatlan, a film pedig szórakoztató, de nem üres. Ja, meg végre egy eredeti ötlet Hollywoodban!

Értékelés:75%

Kedveld az oldalt a Facebookon is!