Mozinapló

Film | Sorozat | Anime | Manga | Könyv | Videojáték

Mary Shelley-Frankenstein születése (kritika)
Egy horroralapmű keletkezése.

Mary Wollstonecraft (Elle Fanning) nem találja a helyét a világban. Nem érdeklik a hátköznapi dolgok, miközben folyton édeasanyja sírjánál tölti az időt, ahol írogat. Azonban megváltozik az élete, mikor találkozik Percy Shelley-vel (Douglas Booth). Hamarosan össze is költöznek, Mary otthagyja az apját. Később a kor egyik híres költője, Lord Byron (Tom Sturridge) fogadja be őket. Ez az életrajzi film így tulajdonképpen egyszerre mesél Mary Shelley életéről és korszakalkotó kultműve, a Frankenstein megszületéséről egyaránt.

Az alkotás hazai forgalmazása jócskán megkésett, ugyanis 2017-ben adták először filmfesztiválokon, majd tavaly szélesebb körben be is mutatták szinte mindenhol. Igazság szerint, meglepődtem azon, hogy nálunk nem egyből DVD-n és BD-n debütált, ha már nem láthattuk a világpremierrel egyidőben. Mary Shelley élete már alapból adja magát egy jóféle életrajzi mozihoz, hisz valóban érdekes (valamint tragikus) élete volt.

Valamint, nem utolsósorban megírta világhírű regényét, ami a horror műfajában azóta is hivatkozási alapnak tekinthető. Frankenstein történetét a filmvásznon is többször feldolgozták, a leghíresebb (s szerintem legjobb) változat a Robert de Niro féle. Érdekesség, hogy a regény megszületéséről már korábban is készült egy film: Gótika, avagy a szellem éjszakája címen érdemes keresni, s jóval horrorisztikusabb, mint a Mary Shelley, ami bőven korrekt film ugyan, de sajnos az igazi erő és egyéniség hiányzik ebből az alkotásból.

Persze az alapok nagyjából rendben vannak. Nagyon jól van ábrázolva a 19.század Angliája, így tulajdonképp az atmoszférával nincs is gond. Más kérdés, hogy mint életrajzi film, sajnos abszolút nem tud kiemelkedni a tömegből. A cselekményvezetés már túl letisztult és követhető, gyakorlatilag meglepetések vagy túlságosan erős jelenetek nélküli. Még szerencse, hogy egy korrektebb színvonalat végig hoz Haifaa Al-Mansour rendezése, de igazán emlékezetes jelenet nem sok jutott ide.

Mary Shelley karakterét alapvetően felemásan mutatják be. Az már ennyiből is látszik, hogy egy több mint érdekes személyiség volt ő. Mindazonáltal, a film még így is többször csak a felszínt kapargatja, holott többet is ki lehetett (kellett!) volna hozni belőle. A főhősnőről lehet több helyütt is érdekesebb dolgokat olvasni, amiket ebből a verzióból jótékonyan (?) hanyagoltak is.

Ő egy igazi különc volt a legtöbb forrás szerint, ezt azonban a film sajnos nem túlságosan hangsúlyozza ki. Egy jó műfajbéli alkotás attól lesz bőven átlag feletti, ha kellőképp árnyalja a főbb karaktereket, igazi mélységekkel felruházva azokat. Mindig is bírtam, ha a karakterek túl tudnak lépni a sablonokon, ami itt nem mindig sikerült. Pedig én őszintén hiszem, hogy Mary Shelley karaktere ennél érdekesebb és különösebb volt.

Hozzá kell tenni, hogy pár erősebb jelenet azért akad, ahogy maga az alaptörténet is van annyira érdekfeszítő, hogy az a filmet egyszer nézhetővé tegye. Azt azonban nehezen hiszem, hogy a jövőben bármikor is újra meg fogom tekinteni. Vannak a műfajban sokszor nézős alkotások, de a Mary Shelley nem tett rám akkora benyomást, hogy annak tekinthessem.

Mindenesetre jó hír, hogy legalább a főszerepben Elle Fanning valóban kimagasló teljesítményt nyújt. Az ő alakítása nélkül ez a mozi bizony jóval kevesebbet érne. Mindig éppen azt az oldalát hozta a szerepnek, amit kellett, így voltaképp végig hiteles, hihető volt. Mellékszerepben látható még Maise Williams is, de ez most egyértelműen a főhősnő filmje, minden tekintetben.

Összegezve, ugyan a Mary Shelley abszolút nem rossz életrajzi alkotás, de sajnos a jók közé sem tartozik. Az erős középszerből igazából csak Elle Fanning remekbeszabott játéka, valamint a hangulat menti meg, plusz ott van még pár erősebb jelenet. Egyébként a rendezés abszolút tucatmunka, ahogy a cselekmény sem mutatja meg igazán egy összetett személy valódi mélységeit. Pedig úgy hiszem, Mary Shelley egy igazán weird csaj volt: olyan, akiből akkoriban nem sok akadt. Ezt ebből a langyosan korrekt filmből nem tudhatjuk meg, de azt annál inkább, hogy Elle Fanning bizony az egyik legnagyobb tehetséggel megáldott fiatal színésznő. Hát, ez is valami azért, nem?

 

Értékelés:60%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr1214766174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Mozinapló

Filmajánlók, toplisták, érdekességek írott és videós formában egyaránt! A célom leginkább az, hogy a popkultúra iránti hatalmas szeretetemet és rajongásomat nektek, látogatóknak is át tudjam adni. Tartsatok velem!

Friss topikok

  • AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK: Na most jönnek a "nem is ,mert az izé jobb" típusú kommentek.:) (2021.09.18. 08:30) Mickey Rourke 10 legjobb alakítása
  • doggfather: A tigris és a sárkány találkozása az #mcu-val. A jobb eredetsztorik közé tartozik, és mindenképpen... (2021.09.16. 18:57) Shang-Chi és a Tíz Gyűrű Legendája - kritika
  • doggfather: Az utolsó részig egy nyílegyenes krimi ami csak azért érdekes, mert annyira hétköznapi benne minde... (2021.08.20. 22:31) Easttowni rejtélyek - sorozatkritika
  • doggfather: Keserű dráma a siker, a vágyak pillanatnyiságáról, a kiégésről és annak következményeiről. Nic Cag... (2021.08.20. 22:30) Pig - kritika
  • doggfather: 1. Mennyire kell ötletszegénynek lenni, hogy képesek filmet csinálni egy 10+ éves televíziós dokur... (2021.08.11. 14:40) Jeges pokol - kritika

Bejegyzések

süti beállítások módosítása