1934-ben Bonnie és Clyde párosa csúcsra járatja az ámokfutást. Sokan hősként tekintenek rájuk, s a nép egy része nagy tisztelettel viseltetik irántuk. Azonban egyre többen kezdik el félni az eszement duó tetteit, ezért a nagy befolyással bíró Ma Ferguson (Kathy Bates) felbérel két régimódi Texas rangert, hogy végezzen a párossal. Frank Hammer (Kevin Costner) és Maney Gault (Woody Harrelson) munkához is látnak, saját módszereiket felhasználva kezdenek kutatni a két törvényen kívüli után.

John Lee Hancock rendező filmje a Netflixen tekinthető meg. Az egyre tekintélyesebb befolyással rendelkező streamingszolgáltató saját gyártású filmjeinek minősége eléggé hullámzó, ellentétben sorozataikkal, amik hozzák a minőséget. Azt viszont sosem lehet tudni, hogy a következő Netflix-film zseniális remekmű lesz-e, vagy szinte nézhetetlen gagyi. A Bonnie és Clyde ámokfutását a „zsaruk” nézőpontjából bemutató The Highwaymen szerencsére nem sikerült rosszul, de az igazi átütő erő mégis hiányzik belőle.

A két törvényen kívüli valóban létező személy voltak. Szembe mertek menni a társadalom akkori szabályaival, azonban a legvégén mégis nagyon pórul jártak, s egyikük sem úszta meg szárazon a golyózáport. Történetükből több mozgókép is készült, de igazából csak az 1967-es klasszikus érdemel szót, ami alapműnek tekinthető, s fontos szerepet játszott a filmtörténelem alakulásában is.

A The Highwaymen a törvény oldaláról mutatja be azt, milyen hatással jártak Bonnie és Clyde tettei. Rengetegen istenítették őket, s azóta is egy kisebb kultusz alakult ki köztük, sok akkori ember „hősei” voltak. A Warren Beatty és Faye Dunaway főszereplésével készült ’67-es mozi egy bohókásabb, szatirikus hangvételt alkalmazott, a két főszereplőt pedig egyfajta bolondos, de problémákkal is küszködő, modern Robin Hood-nak festette le. Ezzel ellentétben, a Netflix új alkotása inkább arra mutat rá, hogy mennyi kárt tettek, illetve loptak, öltek és sokakat rettegésben tartottak. A hangvétele sokkal inkább melankolikus, lassabb. Ugyanazt az esetet dolgozza fel, de teljesen más stílusban.

John Lee Hancock korrektül, de nem formabontóan egyedi módon rendezte meg a filmjét. Mindenképp említést érdemel az operatőri munka, hisz remekül ábrázolták a ’30-as évek Amerikáját. Gyönyörűek a képek, a filmet ilyen szempontból tényleg élmény nézni. A másik nézőpont bemutatása is érdekes, újszerűbb ötlet volt. Sajnos maradéktalanul ezt kihasználni nem sikerült, dacára annak, hogy a The Highwaymen egy kifejezetten korrekt élmény.

A fő cselekményi szál, a nyomozás elég felületesen, túlzott izgalmak nélkül lett ábrázolva. Érezhető, hogy jobban építettek a hangulatra, illetve a két főszereplő közti, amúgy egész jól sikerült dialógusokra. Kriminek, vagy thrillernek már nem ilyen nagy élmény, hisz a cselekmény sablonokat követ. Abszolút nincs gond vele, csak nem éppen a megvalósítás érdekesebb módját választották. Kis autókázás, nyomozás, dumálás, majd a végén a híres-hírhedt, vérgőzös finálé. Viszont a ’30-as évek korrajza van olyan érdekes, hogy már csak amiatt is érdemes legyen egyszer megtekinteni.

A két főhős nem feltétlenül akar haladni a korral. Viszonylag csendben figyelik a világot, nem találják a helyüket ebben a számukra új korban. Minden szempontból az oldschool módszer hívei, de épp ettől voltak a maguk szikár módján menő szereplők. Costner karaktere annyira menő, hogy nem is éri be egy szokásos pajtival, hanem egy vaddisznó a házikedvence. Nem semmi… :) 

Kevin Costner viszont remekül hozza a figurát, ahogy Woody Harrelson is teljesen remek volt. Ők ketten igényes, megbízható színészek, akik az esetek döntő hányadában mindig pazar alakítással örvendeztetik meg a nézőket. Mellékszerepben látható Kathy Bates is, aki túl sokat nem szerepel, de egyébként ő sem volt rossz.

Összegezve, a The Highwaymen bőven egy korrekt alkotás. Azon túl, hogy a másik oldal (a zsaruk) nézőpontját mutatja be, nem vállal sokat, de azt legalább végig be is tartja. A rendezés nem kiemelkedő, de bőven elmegy. A filmről mindenképp az jut eszembe, hogy egyáltalán nem zseniális vagy formabontó munka, de mégis, végig tisztességes. Persze lehetett volna jobb, de valljuk be, sokkal rosszabb is. Egyszeri szórakozásnak teljesen megfelelő kategória, hisz leköti a figyelmet. Harrelson és Costner pedig természetesen most is nagyon menők. Hisz nehezen lehetnének nem azok, ha még Bonnie és Clyde párosával is sikeresen leszámolnak.

Értékelés:70%

Kedveld az oldalt a Facebookon is!