Spoilerek előfordulhatnak!

Egy jókora időugrás után folytatódott a sorozat, ahol Rick (Andrew Lincoln) továbbra is azon van, hogy megvalósítsa azt a békés együttélést, amit a fia mindig is szeretett volna. Úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben megy, a legyőzött Negan (Jeffrey Dean Morgan) is egy nem túl nagy cella vendégszeretetét élvezi. Azonban Rick csapatának számítania kell arra, hogy a béke elérése nehezebb lesz, mint ahogy eredetileg gondolták, miközben egy új fenyegetés is feltűnik.

Ennyit az alapfelállásról, ahonnan kezdődik az évad. Ha néztétek, úgyis tudjátok a cselekményt. Azért hozzá kell tennem, hogy a The Walking Dead (innentől: TWD) egy több mint érdekes utat járt be mostanáig. Az előző évadok nem voltak rosszak, de igazán csak a hetediket tudnám felidézni, ami többé-kevésbé elérte az igazi TWD-minőséget. A legutóbbi, nyolcadik szezon inkább csak a kötelezőt hozta, tele olyan logikai bakikkal, amiket el lehetett (kellett!) volna kerülni.

Nem mondhatni, hogy túl nagy előnyből indult a kilencedik etap tavaly ősszel. Egyre csökkent a még így is bámulatos nézettség, hamar kiderült az is, hogy Andrew Lincoln és Lauren Cohan is elhagyja a szériát. Maga az új évad ráadásul jókora időugrással kezdődött. Szerkezetileg pedig két részre osztható, amik aránylag jól elkülönülnek egymástól.

Az első öt része az új etapnak az utolsó epizódokat jelenti, amikben még Rick szerepel. Sokan azt hittük, hogy a karakter életét veszti majd, jómagam még egy polgárháború lehetőségét sem zártam volna ki. Annál inkább meglepő, hogy Rick csak a sorozatból „repült el”, de nem az egész hörgős-agyzabálós univerzumból: sőt, már biztosan készül vele egy egész filmtrilógia. Jó döntés volt ez, hisz ebben a pár epizódban jól ábrázolták a jellemeket, miközben az eddigi főhős is kapott pár jelentős mozzanatot, ahogy belső konfliktusokból sem volt hiány. (Abba meg már jobb bele se gondolni, hogy tulajdonképpen az új (és egész jóféle) intro már lespoilerezte magát a repülős esetet. Persze annyi alapján senki ki nem találta volna, hogy végül ez fog történni.

Aztán az évad második, jóval hosszabb részében (6.-16.rész) azt láthatjuk, hogyan dolgozta fel a csapat Rick eltűnését. Nem nehéz észrevenni, hogy gyakorlatilag Daryl és Carol léptek elő főszereplőkké, ahogy Ezekiel is több játékidőt kapott. Rick hiánya ugyan észrevehető (főleg az elején), ennek ellenére ezek az epizódok is nagyon jól sikerültek. Sőt, szinte már-már azon a színvonalon pörögtek az események, mint még a sorozat elején. A széria nagyon egyszerűen elérte, hogy eme kilencedik évadot tekintsem az elmúlt évek egyik legjobbjának.

A főbb és zavaró logikai bukfenceket tényleg kukázták, nem volt az évadnak egyetlen igazán kínos pillanata sem. A kicsit lassabban csordogáló, drámaibb és melankolikusabb történet végig lekötötte a figyelmemet, ahogy az izgalmasabb részek sem maradtak el. Éppen megtaláltak a tökéletes arányt, az arany középutat. Új ellenfélként feltűntek a Suttogók, akik a holtak közt elvegyülve próbálnak meg túlélni. Ők nagyon érdekes elvet vallanak, emberségnek pedig nyoma sincs bennük. Vezetőjüket, Alphát akárhányszor csak megláttám, szinte a hideg borsódzott a hátamon.

Mindeközben, a vége felé kaptunk egy epic és nagyon jó megrendezett harcot Daryl és Beta részvételével, akik a Sons of Anarchy-ból már ismert Ryan Hurst játszik. Ezt is tetőzve, az utolsó előtti epizódban egy olyan kegyetlen esemény történik meg, minek következtében azon egy rész alatt kereken 10 szereplő búcsúzott el a sorozattól. Jócskán emelték tehát a téteket, miközben minőségileg is javult a sorozat.

Andrew Lincoln remek volt (eddigi) utolsó „pillanatáiig” Rick-ként, azt meg őszinte kíváncsisággal várom, hogy milyen lesz a három TV-film, amiben ő játssza a főszerepet. Érdekes módon, a Lauren Cohan által játszott Maggie karakterét alig észrevehetően „írták ki”, egy időugrást felhasználva. Nem volt ő rossz szereplő, de annyira nem tűnt fel a hiánya sem most. Norman Reedus továbbra is tökéletesen hozza Daryl karakterét, kutyájával pedig remek párost alkotnak. Kiemelendő még Melissa McBride (Carol), Josh McDermitt (Eugene) és Khary Payton (Ezekiel) jó alakítása is. Negan a kedvencem, őt kiválóan hozza Jeffrey Dean Morgan. Kaphatott volna több játékidőt is, azonban az tény, hogy ő így is komoly jellemfejlődésen esett át. De persze továbbra is badass maradt. :) A Tom Payne által játszott Jesus a félévadzáróban meghalt, Danai Gurira (Michonne) pedig a követkető etapban hagyja ott a TWD-t. Érdekes, mi lesz majd még itt ilyen terén. Habár meglepő módon, több színész távozása sem rengette meg minőségileg ezt a „bezombult”-univerzumot.

Összegezve, meglepően remek volt a sorozat kilencedik évadja. Az elmúlt pár év alatt sokan kaszálták a sorozatot, amit eme alapos és profi szezon után bánhatnak igazán. Elsőre fura volt Rick nélkül, ahogy a zseniális Negan is szerepelhetett volna még többet, de bizony elismerem, ez egy nagyon igényes és színvonalbeli emelkedést hozó, profi 16 epizódos menet volt. Ja, és majd elfelejtettem: az a bizonyos tél nem csak közeledik, hanem már meg is érkezett a végén. Ha tartják ezt a színvonalat, akkor bőven lesz miért izgulni a tizedik felvonásban is jövőre. De lesz ám!

Értékelés:85%

Kedveld az oldalt a Facebookon is!