Mozinapló

Film | Sorozat | Anime | Manga | Könyv | Videojáték

The Killing of Two Lovers - kritika
Néha a férfiak is sírnak

Szeretem az indie-filmeket. Sok közülük szó szerint a semmiből jön, nagy marketing-hadjárat vagy erőszakos reklámkampány nélkül, mégis többet tud mondani, mint sok szénné hype-olt társa. Olyan mégis ritkán történik, mint most a The Killing of Two Lovers esete. Ez a film ugyanis visszafogottságával szakítja be a... nos, nagyon szerettem volna vásznat írni, de semmi hír róla, hogy a magyar mozik akár limitált kópia-számban is bemutassák valamikor. Úgyhogy maradjunk kisképernyőben.

A történet egyszerű és tulajdonképpen épp azért működik, mert nincs feleslegesen túlbonyolítva. Adott egy családapa, aki válófélben van feleségével. Abban egyeztek meg, hogy ebben az időszakban kedvük szerint ismerkedhetnek más emberekkel, a férfi azonban nem bírja feldolgozni, hogy felesége körül máris egy másik férfi csapja a szelet. Kínkeservesen nézi, ahogy hatfős családjuk darabokra hullik és bármit megtenne, hogy elkerülje ezt. Komoly lépésre szánja el magát, ahonnan talán már visszaút sincs...

Van a minimalizmusnak azon fajtája, ami legnagyobbrészt az amerikai független filmek sajátja. Arra speciális szubzsánerre gondolok, melynek képviselői pusztán mindennapjaink keserű valóságát akarják bemutatni a maguk egyszerre abszurd, szomorú és átélhető oldaláról. Nem köntörfalaznak, nincsenek életszerűtlen dialógusok, csak és kizárólag a nyers és sokszor elkeserítő, de mindenképpen életszerű szituációk tucatjai.

Az események a férj, David oldaláról vannak bemutatva. Karakterábrázolása letisztult, ugyanakkor szintén valószerű és megmarad a realitás talaján. A férfi itt nem a tipikus amerikai családapa, amit minden második sablonos maszlagban látni lehet. Úgy tartják, a férfi felelőssége egybentartani egy családot, az ő figurájával pedig meglepően könnyen lehet azonosulni, ugyanakkor a film egyik felet sem állítja be egyértelmű hibásnak.

A cselekménynek teret adó kisváros remek reprezentációja annak, mi is történik David életében és hogyan hullik porrá szeretettel felépített családja és harmóniája. Ugyanazokat a köröket járja, folyton zsákkutcába torkollnak törekvései, nem találja a kiutat saját szenvedéséből sem.

 A kisember pokoljárásához ezúttal nem szükségeltetik haláleset vagy holmi kicsinyes bosszú: itt nem a méltóság, sokkal inkább a boldogság visszanyerése a cél. Az a felépítettség, ami az alig 80 perces filmet jellemzi, elképesztően alapos és senki nem fogja magát jól érezni közben. Finoman egyensúlyozó érzelmi hullámvasútról szól, amit általában sokat megélt rendezők tudnak ennyire megragadóan elmesélni. Márpedig a The Killing of Two Lovers Robert Machoian első igazi áttörést hozó mozija.

A kritikailag remekül teljesítő és a Sundance-en méltatott film sajnos még Amerikában sem igazán tudta megtalálni a helyét, ami több szempontból is szomorú dolog. Kicsit nagyobb visszhanggal a film akár a díjszezon esélyese is lehetett volna. Így "csak" egy újabb hoppon maradt remekmű, ami egyébként lazán kenterbe veri a díjakkal teletömött alkotások nagy részét.

Clayne Crawford! Jól jegyezzétek meg a nevét, mert érdemes. Minden színész esetében máskor és máskor jön el az a bizonyos nagy áttörés. Nála ez a pillanat pedig most, 43 évesen történt meg. Nem lepődnék meg, ha a filmnek hála sok új lehetőség nyílna meg a színész előtt, aki eddig sem volt éppen rossz, de amit itt leművelt, azt (tényleg nem túlzás!) hogy egy csúcsformában lévő De Niro vagy Al Pacino is büszkén tenné ki a falra.

 

Végszó:

 

Egy szikár, mégis végtelenül szomorú történet egy felbomlóban lévő családról. Arra készüljetek, hogy lesz egy pont, amikor a film - a főszereplővel együtt - nagy valószínűséggel benneteket is rendesen meg fog törni. A futószalagon gyártott sablontermékek tengerében ez pedig tényleg olyan erény, amit nem sok mozi tudott elérni nálam. Fájdalmas nézni, mi történhet két ember életével, akik egykor nagyon szerették egymást. Nem fogjátok élvezni, de hogy sokáig benned marad az élmény, ahhoz kétség sem férhet. Vérszegény év az idei filmes téren eddig, de A The Killing of Two Lovers egyértleműen az év legnagyobb meglepetése és egyben legjobb filmje nálam.

 

 

 

HA TETSZETT A  CIKK ÉS A JÖVŐBEN SEM SZERETNÉL LEMARADNI A HASONLÓ DOLGOKRÓL, IRATKOZZ FEL YOUTUBE-CSATORNÁMRA ÉS NYOMJ EGY KEDVELÉST FACEBOOK-OLDALAMRA!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr4016574866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Mozinapló

Filmajánlók, toplisták, érdekességek írott és videós formában egyaránt! A célom leginkább az, hogy a popkultúra iránti hatalmas szeretetemet és rajongásomat nektek, látogatóknak is át tudjam adni. Tartsatok velem!

Friss topikok

  • AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK: Na most jönnek a "nem is ,mert az izé jobb" típusú kommentek.:) (2021.09.18. 08:30) Mickey Rourke 10 legjobb alakítása
  • doggfather: A tigris és a sárkány találkozása az #mcu-val. A jobb eredetsztorik közé tartozik, és mindenképpen... (2021.09.16. 18:57) Shang-Chi és a Tíz Gyűrű Legendája - kritika
  • doggfather: Az utolsó részig egy nyílegyenes krimi ami csak azért érdekes, mert annyira hétköznapi benne minde... (2021.08.20. 22:31) Easttowni rejtélyek - sorozatkritika
  • doggfather: Keserű dráma a siker, a vágyak pillanatnyiságáról, a kiégésről és annak következményeiről. Nic Cag... (2021.08.20. 22:30) Pig - kritika
  • doggfather: 1. Mennyire kell ötletszegénynek lenni, hogy képesek filmet csinálni egy 10+ éves televíziós dokur... (2021.08.11. 14:40) Jeges pokol - kritika

Bejegyzések

süti beállítások módosítása