Vannak olyan filmes műfajok, ahol a történet és a karakterépítés sokadlagos szerepet töltenek be. Nagy meglepetést valószínűleg nem okozok azzal, ha az összes eddigi Godzilla-filmet ide sorolom. Lehettek jobbak vagy rosszabbak, úgyis mindig a látvány vitte el őket. King Kong esete sem különbözik sokban, habár az 1933-as változat azért elég jelentős szerepet tölt be a filmtörténelemben, illetve a Peter Jackson által dirigált 2005-ös is igyekezett többet nyújtani a megszokottnál.

A Godzilla vs Kong pedig a 2014-ben indult MonsterVerse negyedik és jelenlegi állás szerint utolsó filmje. Godzilla két szólófilmet kapott, Kong pedig egyet, most pedig eljött a nagy összecsapás ideje, amibe a föld is beleremeg. Őszinte leszek, a filmmel szemben nem támasztottam nagy elvárásokat: ebben az univerzumban eddig a rombolás-látvány duó szintje fölé egyedül a Koponya-sziget merészkedett és az is inkább hangulatában és régivágású stílusában emelkedett a többi fölé.

A történet ismertetésére sok szót nem vesztegetnék, mert nincs értelme. Godzilla valami miatt tombolni kezd, a jó öreg majom meg ezt természetesen nem akarja annyiban hagyni, így már csak egy kérdés maradt: ki fogja a végén jobban bucira verni a másikat? Próbálkoznak ugyan egy kis mitológiaépítéssel meg hasonló dolgokkal, de mégis: van, aki egy ilyen filmet a története miatt néz meg? Kötve hiszem…

A lényeg ugyanis úgyis a bunyó – illetve az, hogy mennyire látványos és szórakoztató a két monstrum hadakozása. A Godzilla vs Kong ilyen téren nem mond csődöt, ugyanis kifejezetten látványos és vizuális szempontból is jónak lehet nevezni. A szótárban tökéletesen lehetne illusztrálni vele a látványfilm kifejezést, hisz annak tipikus, de legalább közel sem rossz példája.

Ilyenkor bánhatjuk igazán, hogy nem valami nagy mozivászon láthatjuk először, mert ha van film, ami egyenesen ordít érte, akkor az kétségkívül ez. Nagy, elképesztően hangos és még csak minimális gondolkozást sem igényel: popcornfilm a javából, amit sajnos nincs lehetőségünk most moziban megtekinteni.

Az utolsó harmadban látható Hong Kong-i bunyó is nagyon jól sikerült, illetve lesznek még olyan szegmensek bőven, amik vizuális szempontból bőven hozzák a kötelezőt. Arra azonban tényleg tessék felkészülni, hogy történetet itt nem nagyon kapunk a pénzünkért, amit meg igen, az is inkább felel meg alibinek. A karakterekre sem érdemes sok szót vesztegetni: hibába játsszák őket olyan ismert színészek, mint Alexander Skarsgard, Mille Bobby Brown vagy Kyle Chandler – ebből a felemás szkriptből csodát bizony ők sem tudtak tenni.

Végszó:

A Godzilla vs Kong befogadásán rengeteg múlik azon, hogy a néző milyen elvárásokkal közelít a végtermék felé. Ha érdemi, kicsit is emlékezetes szereplőkre, vagy logikus és jól felépített cselekményre vágysz, akkor ne erre kutakodj – ezt ugyanakkor már az előzetesek is nyilvánvalóvá tették, tehát semmiképp nem hazudta magát a következő Aranypolgárnak – vagy, hogy témánál maradjunk, a következő Tűzgyűrűnek, ami ebben az óriásszörnyes-kaiju tematikában abszolút az elmúlt évek legkellemesebb meglepetése. Nem, a Godzilla vs Kong szimplán egy bazi látványos, ultrahangos és szórakoztató pusztítás-fesztivál. Amíg tart, jól szórakozol, de az is garantált, hogy két nap múlva alig fogsz emlékezni rá. Azt mondjuk semmiképp nem értem, hogy ehhez a rutinmunkához minek kellett a rendezői székbe egy Adam Wingard, aki korábban olyan remek kis (horror)filmeket hozott össze, mint a You’re next vagy a The Guest.

HA TETSZETT A VIDEO / CIKK ÉS A JÖVŐBEN SEM SZERETNÉL LEMARADNI A HASONLÓ DOLGOKRÓL, IRATKOZZ FEL YOUTUBE-CSATORNÁMRA ÉS NYOMJ EGY KEDVELÉST FACEBOOK-OLDALAMRA!