2021. jan 10.

Mai szemmel - Silent Hill 3 (2003)

írta: Benny Bug
Mai szemmel - Silent Hill 3 (2003)

Heather kalandjai a vidámparkban.

 

Ha a legikonikusabb horror videójátékokat próbáljuk meg felsorolni, előbb-utóbb mindenképp szóba kerül a Silent Hill széria, ami 1999 óta velünk van. Ebben a sorozatban végigmegyek a franchise főbb részein és megnézem, azok mennyire állták ki az idő próbáját. Szó lesz a fejlesztésükről, a történetről és szimbolikáról, grafikáról, játékmenetről és az adott rész utóhatásairól egyaránt. Tartsatok velem, nézzük meg, miért lett az évek során Silent Hill a horror műfajának meghatározó fogalma!

 

A mai részben:

 

 

Silent Hill 3 – a sorozat egyetlen része, amiben női karaktert irányíthatunk, egyben az első rész történetének tökéletes kiegészítése és lezárása.

 

Előzmények:

Az előző két rész remek fogadtatása miatt a Konami természetesen nem sokáig gondolkozott azon, legyen-e még Silent Hill. Talán kevesebben tudják, hogy eredetileg egy árkád játékmenettel bíró rail shooter-nek tervezték, aminek semmi köze az első részhez. Nagy szerencse, hogy ezt az erősen megkérdőjelezhető ötletet végül elvetették, mert egy ilyen játékmenet nem illett volna a sorozathoz. Végül a Silent Hill 3 2003-ban jelent PS2-re és PC-re. A fejlesztőcsapat továbbra is a Team Silent maradt.

 

Történet:

17 évvel járunk az első rész eseményei után. Főszereplőnk egy Heather nevű lányka. Egy fura vidámparkban találja magát, azonban hamar kiderül, hogy mindvégig csak álmodott. Valójában egy plázában van, csak elaludt egy kicsit. Nem sokkal később megszólítja egy detektív, aki bármelyik film noir-ból jöhetett volna. Beszélni akar vele, Heather azonban megszökik előle, hamarosan pedig egy furcsa, rémálomszerű világban találja magát, ahol groteszk teremtmények támadnak rá. Mindenáron haza akar jutni, ám nem számít arra, ott milyen szörnyűség vár rá…

Kifejezetten tetszett a játék története. Úgy kötik az össze az első résszel, hogy ugyan nosztalgikus érzést nyújt, de közben mégsem annak olcsó másolata. Szerintem érdemes előtte legalább ismerni annak cselekményét. Önmagában is remek a Silent Hill 3,, viszont... Plusz ezernyi apróbb utalás, visszatérő helyszín, karakter van, amik inkább akkor ütnek nagyot, ha tisztában vagy az előzményekkel. Szóval az előd ismerete nem kötelező, de mindenképp ajánlott a legteljesebb élmény érdekében.

A történetben a horror és dráma mellett ezúttal is nagyon fontos szerep jut a misztikumnak, az okkultnak és a titokzatosságnak. Az elején még egy kevés film noir hangulat is akad a detektívnek köszönhetően, ami mindenképp biztosít egy kis egyediséget. A végére szépen választ kapunk minden kérdésre, fontosabb történetszál nem marad elvarratlan.

Nagyon szerettem Heather karakterét. A saját jogán erős női szereplő, aki éppen azért szerethető, mert nem feminista klisékből építették fel. Szabadszájú és őszinte, könnyen lehet vele azonosulni. A játék közepénél van egy nagyon szívszorító pillanat, ami még jobban segít megérteni motivációt és a személyének is újabb mélységeket ad. Hiába, itt még tényleg nagyon fontos volt a megfelelő karakterépítés.

 

Játékmenet:

Ha valami, hát a játékmenet nem változott túl sokat. Inkább a korábbi elemek estek át egy kis finomhangoláson. Érdekes újítás, hogy majdnem a játék fele eltelik, mire Silent Hill-be érünk, addig pedig olyan más helyszíneket járunk be, mint a pláza, irodaház vagy egy metró. Szerintem ezekre szükség volt, mivel a halott város most is nagyjából úgy néz ki, mint az előző részben. Érdekes újítás, hogy ezúttal külön látható a tárgylistánál a fegyverek, tárgyak és az egyéb kellékek listája. Így sokkal könnyebb keresgélni köztük, ami bizonyos esetekben nagy segítség lehet.

Most is azt csináljuk, mint eddig: felfedezünk, megpróbálunk olyan tárgyakat keresni, amik segítik az előrehaladást. Logikai fejtörőket oldunk meg. Ezek közül mindenképp ki kell emelnem a könyvesboltosat, mert nagyon tetszett. Kell hozzá kreativitás és bizony nem is könnyű. A többi fejtörő is bőven hozza a színvonalat.

Ha harcra kerül sor, kifizetődőbb elfutni. Heather érthető módon kevésbé tud visszavágni, mint az előző részek férfi szereplői, így nem érdemes mindenkivel leállni harcolni. Elszórtan persze található lőszer, fegyverek és minden egyéb, de azok kelleni fognak a bossok elleni küzdelmekhez. Az ellenfelek egyénként talán itt a legundorítóbbak az összes rész közül, ami nem kis teljesítmény.

Főleg, mivel a játék nem éppen könnyű. Persze ez attól függ, milyen nehézségi szintet választunk. A legkönnyebb esetében nem lesz sok gondunk, a legnehezebbet viszont csak a legkitartóbb játékosok számára ajánlom.

 

Külcsín:

A Silent Hill 3 valamikor a PS2-korszak közepe után, de még kicsivel a vége előtt jött ki. Grafikája korához képest remekül fest, külön kiemelendő a gyönyörű fény-árnyék hatás. Persze nem mérhető a mai, legújabb játékokhoz, mégis azt mondom: nem öregedett csúnyán, így mai szemmel is impozáns tud lenni helyenként. A karaktermodellek remekül ábrázoltak, a szereplők érzelmei pedig nagyon átjönnek, főleg az átvezető animációk közben.

Maradt a fix kamera-nézet, ami több helyütt fokozza a művészi, már-már filmes megjelenítést, azonban néha zavaró is tud lenni – főleg, ha több rém kerget minket és sürgősen kell cselekedni. Szerencsére, zeneszerzőként visszatért Akira Yamaoka mester, aki ezúttal kicsit rockosabb és indusztriálisabb stílusban, de ugyanúgy kiváló módon borzolja kedélyeinket.

 

Érdekességek:

 

Hiába az első résszel szoros a játék kapcsolata, számos kötődése van a másikhoz. Ezek egy része még humorosnak is mondható. Például: Heather a postaláda előtt megjegyzi, hogy nem érkezett levele senkitől, főleg nem egy halott feleségtől. Hogy is kezdődött a második rész? Valamint, a játék egy pontján a detektív megjegyzi, hogy volt egy ügye: egy férfi után nyomozott, aki Silent Hill városában tűnt el, azóta sem látták. Ha ez nem utalás James Sunderland-re, akkor semmi.

Tudtátok, hogy Solid Snake, a Metal Gear Solid legendás főszereplője is feltűnik a játékban? Van egy terület, ahol be lehet törni a falat, Heather pedig talál ott egy tetemet, nála pedig egy hangtompítós fegyvert. Snake pedig épp ilyet használt, ráadásul mindkettő Konami-franchise. Véletlen lenne?

Az megvan, hogy a game nyomokban Norman Reedus-t is tartalmaz? Róla a sorozat egy későbbi részében is lesz szó: most azonban csak egy újság címlapján láthatjuk, ami a színész 2000-es filmjét, a Pletyka című mozit ábrázolja.

Ha pedig már filmvilág: a játékra a Session 9 című horror is hatással lehetett. Mi több, egy pontban épp egy olyan ijesztő kerekesszékbe botlunk, ami ott is fontos szerepet játszott.

Utolsónak pedig: több helyszínt is a valóság ihletett! A vidámpark neve Lakeside Amusement Park – ilyen hely pedig a valóságban is megtalálható, méghozzá Denver-ben. A Borley-kísértetkastély pedig utalás lehet a Borley-házra, amit Anglia egyik legijesztőbb szellemjárta helyszíneként tartottak számon, ám végül az épület 1939-ben tűzvész áldozata lett.

 

Film:

Nagy vonalakban a játék cselekményen alapul a 2012-es film, a Silent Hill: Kinyilatkoztatás. Sajnos a magam részéről nem tartom túlzottan jó adaptációnak, hisz kapkodó és a játék kiváló hangulata is csak nyomokban jön át, miközben sok fontos dolgot értelmetlenül változtattak meg. Persze döntsétek el ti magatok, ez csak az én véleményem róla, azt pedig mindenképp elismerem, hogy Adelaide Clemens remek választás volt Heather szerepére.

 

Végszó:

A Silent Hill 3 ugyan semmilyen téren nem hozott forradalmi változásokat, viszont akkor és ott nem is volt rájuk szükség. Sok dolgot tökéletesített és fejlesztett, miközben a története és hangulata ugyanúgy egyedi és megkapó, mint az előző részekben. A játékmenet is remek, épp megfelelő kihívást biztosítva. Továbbra is van többféle befejzés, még UFO-s is. Heather pedig egy nagyon szerethető, vagány csaj, akivel nem nehéz szimpatizálni. Silent Hill továbbra is az a vérfagyasztó és nyomasztó hely, mint amilyennek megszerettük, a jól ismert formula pedig harmadjára sem vallott szégyent.

 

A következő részben:

 

Az eredeti fejlesztőcsapat utolsó játéka, egyben a széria egyik legmegosztóbb állomása: sokak szerint a legutolsó igazán jó Silent Hill-game, míg mások szerint a lejtmenet első állomása. De vajon mi lehet az igazság?

 

A következő részben: Silent Hill 4: The Room

 

 

Ha tetszett a video/cikk és a jövőben sem szeretnél lemaradni a hasonló dolgokról, iratkozz fel YouTube-csatornámra és nyomj egy kedvelést Facebook-oldalamra!

 

 

Szólj hozzá

pc game horror klasszikus ijesztő ps2 konami silent hill akira yamaoka team silent