2020. dec 05.

Mai szemmel : Silent Hill 2 (2001)

írta: Benny Bug
Mai szemmel : Silent Hill 2 (2001)

James Sunderland kálváriája

 

Ha a legikonikusabb horror videójátékokat próbáljuk meg felsorolni, előbb-utóbb mindenképp szóba kerül a Silent Hill széria, ami 1999 óta velünk van. Ebben a sorozatban végigmegyek a franchise főbb részein és megnézem, azok mennyire állták ki az idő próbáját. Szó lesz a fejlesztésükről, a történetről és szimbolikáról, grafikáról, játékmenetről és az adott rész utóhatásairól egyaránt. Tartsatok velem, nézzük meg, miért lett az évek során Silent Hill a horror műfajának meghatározó fogalma!

 

A mai részben: Silent Hill 2 – ami sokak szerint a széria legjobbja és egyben itt látható az ikonikus Piramisfej első feltűnése is!

 

Előzmények:

 

 

Az első rész váratlan nagy sikert aratott, így a Team Silent szinte rögtön nekilátott a folytatásnak. A célplatform ezúttal már a PS2 és az eredeti Xbox volt, valamint PC-n is tiszteletét tette a Silent Hill 2. Az alkotók igyekzték hangsúlyozni, hogy nem közvetlen folytatásról van szó: az alaphangulatot megtartásával akarnak elmesélni egy újabb drámai történetet, ami természetesen ezúttal is a különös múlttal bíró kisvárosban játszódik. 2001-ben meg is történt a játék kiadása, a tesztek pedig egyértelműen magasztalták a programot, sokak szerint a túlélő-horror műfaj királya született meg.

 

Történet:

 

A Silent Hill 2 rendkívül feszült képsorokkal kezdődik. Láthatjuk, ahogy egy kétségbeesett férfi, James Sunderland komoran bámulja saját tükörképet egy nem túl bizalomgerjesztő, útszéli mosdóban. Kiderül, hogy levelet kapott szeretett feleségétől, aki Silent Hill városában várja őt – itt töltötték ugyanis legszebb pillanataikat együtt. James nem hezitál, útnak indul, hogy újra találkozzon szeretett kedvesével – a bökkenő csupán annyi, hogy Mary három évvel ezelőtt elhunyt egy halálos betegségben…

Ha láttátok a (videó)sorozat előző részét, akkor tudjátok, hogy nagyon meg voltam elégedve az első rész történetével. Azonban ha lehet, a második még összetettebb és nehezebben adja magát. Legnagyobb ereje épp ebben rejlik. Nagyon lassan bontakozik ki a cselekmény, így aki nekiül, csak annyit tanácsolnék: bízzatok az alkotókban, ezt így kellett felépíteni, mert különben közel sem lenne ennyire hatásos. Lesznek itt fordulatok, de a lényeg inkább továbbra is az emberi kapcsolatokon, a megbánáson és hasonló érzelmeken lesznek. Annyit tegyetek meg, hogy nem olvastok utána semmit, mert nem érdemes lerombolni általuk azt a katarzis, amit a végén élhettek át.

 

Játékmenet:

A játékmenet nem változott számottevően, de nem is volt rá szükség. Továbbra is a városban próbálunk nyomozgatni, ezúttal azonban többet leszünk épületekben barangolni, ahol továbbra is csak alig látunk valamit abból a borzalomból, ami ránk vár a következő sötét sarkon. Ezúttal is lesz kórház, valamint motel, ősöreg börtön és tóparti környezet. A feszültség folyamatosan fenn van tartva, miközben egyre többet tudunk meg a történetből.

A térkép ezúttal is fontos segítőtársunk lesz, ami nélkül sokkal nehezebb volna a játékos helyzete. Eltévedni így sem lesz nehéz, bár ilyen szempontból kicsit logikusabb a Silent Hill 2, mint elődje. A rádió ezúttal is felhívja figyelmünket a közelben tanyázó rémségekre, amik sokkal jobb el lettek találva, mint előzőleg: nagyon groteszk, egyszerre humanoid és azonosíthatatlan lények állják utunkat, amik engem sokkal jobban nyomás alatt tartottak, mint az elsőben látható rémségek. A főellenfelek is kellően változatosak és annyira brutálisan elvont a design esetükben, hogy ilyet tényleg csak a japánok tudnak kitalálni.

Mindenképp ki kell térnem a legfontosabb ellenfélre, aki mára a széria legikonikusabb ellenlábása lett, akit még azok is ismernek, akik nem mozognak otthonosan a játék világában. Bizony, a jó öreg Piramisfejről van szó, aki nagyon-nagyon el lett találva és bár csak párszor bukkan fel a játékban, azokat a találkozásokat bizony meg fogjátok emlegetni, annyi biztos. De ki is ő tulajdonképpen? Ezt nem árulhatom el, de meg fogtok lepődni, amikor rájöttök, ugyanis esetében nagyon sok összetett szimbolikával és rejtett jelentéstartammal éltek a készítők, ami még inkább csak misztikussá és veszélyessé teszi az alakját.

Ezúttal is sokkal jobban kifizetődő nem felvenni a harcot az ellenfelekkel, kivéve ha tényleg muszáj. Lesznek fegyverek, pisztolyok, vascső és szinte minden, amit el tudtok képzelni – mégis tartogassuk őket inkább a bossok-nak, akit nem muszáj, azt inkább fussuk le vagy meneküljünk el előle. A Silent Hill 2 nem akciójáték, ahogy elődje sem volt az. James nem katona vagy szuperhős: egyszerű ember, aki nem részesült kiképzésben, így hamar fűbe harap, szóval nincs értelme leállni harcolni mindenkivel.

A fejtörők egyébként meglepően jók lettek! Épp az bennük a kiváló, hogy nem egyszerűek, de kis gondolkodás után össze tud állni a kép és akkor garantált a sikerélmény minden játékosnál. Érdemes megfontolni, mikor mit csinálunk, de ha végképp nem megy, még mindig lehet segítséget találni az interneten, úgyhogy semmi nincs veszve, ha esetleg valaki végképp elakadna.

Menteni ezúttal a falon látható nagy piros papírfecni-szerűségekre lehet, amiket tényleg érdemes kihasználni. Autosave ezúttal sincs konzolon, csak PC-n, így érdemes mindig menteni, nehogy sok előrehaladást bukjunk el. Vicces, de a játék utolsó része előtt 9 ilyen save-ikon van a fal: ez valószínűleg egy célzott üzenet a fejlesztőktől, hogy itt talán érdemes lenne menteni, mert nem éppen könnyű összecsapás van készülőben.

Több befejezés lehetséges, ami nagyban függ játékstílusunktól is. Van köztük reménytelibb és teljesen sötét egyaránt, de a maga módján mindegyik tragikus, főleg a végső nagy fordulat tudtában. Akadnak nem komolyan vehető endingek is, mint a kutyás vagy az UFO-s, de a maguk módján ezek is viccesek és Japánosan elborultak.

 

Külcsín:

 

A látószög ezúttal már valamivel jobb, ám még mindig el lehet tévedni, ha nem figyelünk oda. Az irányítás az előd ismeretében már nem lehet meglepetés, a PC-s változatról sajnos nem tudok nyilatkozni. Aki viszont először találkozik vele, talán nem lesz a legboldogabb tőle. De meg lehet szokni egy kis idő után. A grafikán tényleg látszik a generációs ugrás: mérföldekkel szebb az elsőnél, mai szemmel is megállja a helyét. Hiába, a PS2-ben sokkal több lehetőség rejlett, mint elődjében. A Silent Hill 2 egyébként az eredeti platformokon túl már PS3-on és Xbox 360-on is játszható a HD Collection részeként, bár ezek ma már nagyon nehezen beszerezhetőek és a felújítást végző csapat sem volt a helyzet magaslatán.

A hangulat kiváló. Nem lehet kérdés, hogy az alkotókra hatalmas hatással volt David Lynch kultrendező munkássága, valamint Stephen King stílusa is tetten érhető. Mindezt tessék nyakon önteni pár tipikusan Japán dologgal, Akira Yamaoka zseniális zenei munkájával, ami ezúttal titokzatosabb és sejtelmesebb, mint korábban: máris megkapjuk a Silent Hill 2-t! Az alkotók saját bevallása szerint a Bűn és bűnhődés című klasszikus regény is nagy hatással volt rájuk. Ja, és az megvan, hogy James kabátja egy az egyben olyan, mint amit a Jákob lajtorjája című moziban visel Tim Robbins?

 

Érdekességek:

 

Ha pedig már az érdekességeknél tartunk: a játék végén van egy olyan felvétel, ami a tesztközönséget annyira kiakasztotta, hogy annak tartalmát meg kellett vágni. Nem véres vagy brutális volt egyébként, hanem lelkig hatoló és megrázó. Tudjátok egyébként, honnan kapta Mary karaktere a nevét? Így hívták Hasfelmetsző Jack első áldozatát. Bizarr, ugye? Murphy pedig Eddie Murphy után lett elkeresztelve, ami szintén egy érdekes dolog.

A játék egyébként túl sok utalást nem tartalmaz az előző részre, viszont: van benne egy jelenet, ami elég erős referencia a két évvel később kiadott negyedik rész cselekményére. Gondoltam, megemlítem, de erre majd térjünk vissza akkor és ott!

 

Végszó:

Mit is mondhatnék végszó gyanánt? A Silent Hill 2 kiváló game, az egyik legjobb horror, amihez valaha szerencsém volt. Felkavaró és nyomasztó, de közben mégis emberi: története nagyon összetett, nagyon szomorú és az egészből annyira fájdalmasan melankolikus atmoszféra árad, hogy kétszer is gondoljátok meg a kipróbálását. Zsenialitásához kétség sem férhet, mindazonáltal annyira rá tud telepedni a játékosra, hogy nehezen feledi az itt látottakat. Sok szempontból a Silent Hill 2-nél mind a mai napig nem készült jobb horror-játék: játékmenete és grafikája finomodott és szebb lett, miközben története az egyik legkiválóbb, amit eme médium által csak el lehet mondani. A vége után szerintem mindenki át fogja értékelni eddigi életét és tetteit -persze csak miután magához tért abból a sokkból, amit a befejezés nyújtott.

 

Legközelebb:

 

A Silent Hill nevet nem az első, sokkal inkább a második epizód tette világszerte ismertté. Látva ezt az ovációt, a Konami természetesen a folytatás mellett döntött. Egy évvel később, 2003-ban érkezett, hogy történetével az első rész eseményeihez nyúljon vissza.

 

A következő részben: Silent Hill 3

 

 

Ha tetszett és a jövőben sem szeretnél lemaradni a hasonló dolgokról, iratkozz fel YouTube-csatornámra és nyomj egy kedvelést Facebook-oldalamra!

 

 

 

 

 

Szólj hozzá

game konami silent hill team silent