Mozinapló

Film | Sorozat | Anime | Manga | Könyv | Videojáték

Van Gogh az örökkévalóság kapujában - kritika
Világunk Van Gogh szemüvegén keresztül

A vírus-helyzet természetesen a mozikra is nagy hatással van. Amerika nagyobb részében még mindig zárva tartanak a filmszínházak, miközben az összes (!) fotosabb bemutató el lett halasztva jövőre. Azonban hazánkban még kitartanak a mozik, amiket pedig jobb esetben illik is jóféle filmekkel megtölteni, erre pedig két mód van: olyan alkotásokat is vásznon bemutatni, ami sok helyen streamingen végezte, illetve kicsivel régebbi alkotásokat elővenni.

Eme kicsit hosszúra nyúlt bevezetővel csak arra akarok kilyukadni, hogy valószínűleg a kínálat hiánya a legfőbb oka annak, hogy a Willem Dafoe nevével fémjelzett Van Gogh az örökkévalóság kapujában a hazai mozikban is megy egy kört, igaz: meglehetősen limitált vetítésszámban. Valljuk be, nem egy gyakori dolog, hogy egy olyan alkotás a heti friss premier, amit először bő két évvel ezelőtt mutattak be filmfesztiválokon, majd 2019 elején szinte a világ összes többi részén is.

Persze, a később nyilván sokkal jobb, mint a soha. Főleg abban az esetben, ha maga a film egyébként kifejezetten magas minőséget képvisel, függetlenül attól, mikor is volt az a bizonyos világpremier. A Van Gogh életrajz pedig szerencsére hozza azt, amit egy hasonló jellegű alkotástól a néző elvárhat: őszintén mutatja be egy különc, egyedi vízióval bíró művészember életének egy fontos szakaszát, ami alkotásaira is jelentős hatással volt.

Jómagam nem mondhatom, hogy túlzott módon értek a festészethez, bár kérdés nélkül elismerem, hogy egy hatásos, egyedi módja az önkifejezésnek, minek hatására sok tehetséges művész bontakozhatott ki, hogy átadja világszemléletét az arra fogékonyaknak. Van Gogh is egyike azoknak, akik életük során nem részesültek túl nagy elismerésben, mi több: az átlagemberek egy része kifejezetten lenézte a nem éppen két lábbal a földön járó festőt, amit a film is tökéletesen példáz.

Egyébként, a mozi úgy mesél nekünk, hogy közben sok esetben még dialógusokra sincs szüksége. Csak figyeljük, ahogy főszereplőnk barangol, körülötte a néma táj és a csend, ő pedig átadja magát a víziónak. Vizuális szempontból egész egyszerűen gyönyörű, amit látunk. Nagyban köszönhető ez az eredeti, autentikus francia forgatási helyszíneknek is, amik nagyban megágyazzák a különös, megfoghatatlan atmoszférát.

Úgy éreztem, egy spirituális utazáson veszek részt, ami egyszerre hat a lélekre és a szemre is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Van Gogh minden bizonnyal egy furcsa ember volt, akinek megvoltak a maga fóbiái és hóbortjai, a film pedig ezeket őszinte módon mutatja be, bárminemű komolyabb köntörfalazás nélkül.

A rendező (Julian Schabnel) pedig ért a dolgához, hisz korábban már olyan alkotásokat dirigált le, mint a Mielőtt leszáll az éj vagy a Szkafander és pillangó. A forgatókönyv szintén példás, erősen megírt darab, miközben a dialógusok is kellően élettel teltek, jól adják át a művészlét minden apróbb finomságát, pozitív és negatív manírjait egyaránt.

Persze az egész szinte mit sem érne, ha nem lenne itt nekünk Willem Dafoe. Ő az a színész, aki nagyobb filmekben is rendre helytáll, ám igazi zsenialitását akkor villantja meg, ha egy kisebb alkotásban sziporkázhat, mint ahogy most tette. Megérdemelt volt az Oscar-jelölés, az pedig szomorú, hogy ezúttal is díj nélkül maradt. A mellékszereplők közül Oscar Isaac és Emmanuelle Seigner is említést érdemel, Mads Mikkelsen pedig úgy alkot maradandót, hogy kereken egy jelenetben láthatjuk csupán.

Összegzésként elmondható, hogy a Van Gogh az örökkévalóság kapujában különleges ábrázolásmódja egy különleges művész fontos életszakaszának. Lassú, mélázásra sarkalló történetvezetése nem lesz minden néző kedvence, de ha fogékony vagy rá, akkor szeretni fogod. Willem Dafoe kedvelői számára nem is kérdés, hogy nézni – már ha egyáltalán kimaradt eddig -, mert különleges, maradandó élmény, ahogy megismerhetjük a belső démonjaival küzdő művész elkeseredett, szomorkás élettörténetét. Remek életrajzi dráma, rendkívül erős színészi alakításokkal. 10/8.5

 

 

Ha tetszett és a jövőben sem szeretnél lemaradni a hasonló dolgokról, iratkozz fel YouTube-csatornámra és nyomj egy kedvelést Facebook-oldalamra!

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr4616227272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Mozinapló

Filmajánlók, toplisták, érdekességek írott és videós formában egyaránt! A célom leginkább az, hogy a popkultúra iránti hatalmas szeretetemet és rajongásomat nektek, látogatóknak is át tudjam adni. Tartsatok velem!

Friss topikok

  • AZ A BAJ...HOGY BE SE JÖNNEK: Na most jönnek a "nem is ,mert az izé jobb" típusú kommentek.:) (2021.09.18. 08:30) Mickey Rourke 10 legjobb alakítása
  • doggfather: A tigris és a sárkány találkozása az #mcu-val. A jobb eredetsztorik közé tartozik, és mindenképpen... (2021.09.16. 18:57) Shang-Chi és a Tíz Gyűrű Legendája - kritika
  • doggfather: Az utolsó részig egy nyílegyenes krimi ami csak azért érdekes, mert annyira hétköznapi benne minde... (2021.08.20. 22:31) Easttowni rejtélyek - sorozatkritika
  • doggfather: Keserű dráma a siker, a vágyak pillanatnyiságáról, a kiégésről és annak következményeiről. Nic Cag... (2021.08.20. 22:30) Pig - kritika
  • doggfather: 1. Mennyire kell ötletszegénynek lenni, hogy képesek filmet csinálni egy 10+ éves televíziós dokur... (2021.08.11. 14:40) Jeges pokol - kritika

Bejegyzések

süti beállítások módosítása