Kate (Emilia Clarke) fiatal nő, aki egy olyan londoni karácsonyi boltban dolgozik, mely az év minden napján nyitva tart, nem csak az ünnepet megelőző időkben. Nem tudja, hogy mihez kezdjen magával, egymás után hozza a rossz döntéseket, s úgy érzi, tán már nincs is kiút az ördögi mókuskerékből. Aztán váratlanul megismerkedik egy titokzatos fiatalemberrel, Tommal (Henry Golding), akivel később is többször egymásba botlanak…

Közeledik a karácsonyi szezon, nem kell sok idő, hogy újra lázban égjen megint a világnak azon fele, melyet áthatja az ünnep szelleme. Azért így is kicsit meglepő, hogy a Múlt karácsony már november elején megérkezett a legtöbb országban a mozikba, hisz a józan ész legalább pár héttel későbbi premierdátumot diktálna. De hát nincs mese, itt van Paul Feig új rendezése, ami ha nem is hibátlan, de határozottan mérföldekkel jobb, mint az előző kettő.

Bizony, sem a tavalyi Egy kis hazugságot, sem az úragondolt Szellemirtókat nem bírtam nagyon. Pedig, ami azt illeti, tud a direktor úr, ha akar: ennek egyik jó példája A kém, amit én is nagyon szívlelek, dacára annak, hogy nem a vígjáték a kedvenc műfajom. Szerencsére most Feig bizonyította, hogy még nem érdemes leírnom őt két ballépés után, ugyanis a Múlt karácsony egy teljesen kellemes kis romkom végső soron.

A mozi nagy része nem akar a műfajon belül sem újat mutatni, de egész szépen vázolja fel az alapszituációt. Amit nagyon tisztelek az alkotókban, hogy meg sem próbálták tagadni: ez most egy kicsit szirupos lesz, viszont még így is elég szerethető. A két főszereplőt elég jól eltalálták: Kate, a félig-meddig kívülálló, csetlő-botló csaj, valamint Tom, a rejtélyes „idegen” egyaránt szerethető figura. Azért meg nagy pirospont, hogy utóbbiból nem csinál bájgúnárt a forgatókönyv.

Nem mondom, hogy az összes vicces rész működött, de azért határozottan sokszor mosolyodtam el. Kedves kis élményt nyújtott nekem eme mozi, sőt bevallom nektek őszintén, az előzetesek, illetve marketinganyagok után rosszabb végeredményre számítottam. Ahhoz képest, a moziból kifele jövet arra gondoltam, hogy ez most határozottan tisztességes kategória volt, szóval végső soron nem bántam meg a ráfordított időt.

Persze ma már nem lehet romantikus alkotást készíteni klisék nélkül, sajnos nem kivétel a Múlt karácsony sem. Amit látunk, az sokszor aranyos és szívmelengető – a néhol túltolt „belső terek” ellenére is - , mindazonáltal valami forradalmian újat ne várjunk tőle. Jómagam nem is számítottam ilyenekre, így nem ért semmi csalódás.

 Sőt, a karácsonyi lázban égő London kifejezetten hangulatos, jópofa helyszín lett. Az meg nagy szó, hogy nem a szokásos nevezetességeket mutogatják orrvérzésig, hanem sok „ismeretlen” helyre is eljuthatunk főszereplőink oldalán. A forgatókönyv ha nem is hibátlan, de még egy kis morális tanulságot is tartalmaz egyébként. A film végi nagy fordulat viszont meg fog osztani úgy mindenkit: nekem kicsit hirtelen jött, nem alapoztak rá, de egy kicsit utána gondolva arra jutottam, hogy bátor és meglepő (!) lépés volt a készítők részéről, sőt még a műfaj arcpirítóan kínos happy endjét is elkerülték vele.

Emilia Clarke talán hogy soha nem lesz egy Meryl Streep, de ebben a szerepben teljesen korrekt alakítást hozott. Még azt is mondanám, hogy egészen illett hozzá a karakter, jól állt neki. Henry Golding szintén egész jól nyomta, örülök neki, hogy nem egy unalmas, nyálasképű balekot faragott belőle a cselekmény. Említést érdemel még Emma Thompson is, aki mellékszerepben látható, valamint a forgatókönyv megírásában is segédkezett.

Összegezve, a Múlt karácsony egy nagyon korrekt, kedves-aranyos kis romkom lett. Nem tud (vagy nem is akar) műfajának keretén túlnőni a végső nagy „csattanót” leszámítva, mégis egy olyan élmény lett, amit simán tudok ajánlani, ha a cél egy könnyed, de azért nem tartalmatlan szórakozás. George Michael-kedvelőknek, már most ünnepi lázban égőknek, egy kedves élményt keresőknek simán ideális lehet a Last Christmas. Ha nem is minden Karácsonykor, de pár évente a jövőben majd simán le lehet kapni a polcról a filmet az év ezen (vagy kicsit későbbi) szakaszában, hogy egy kis bejgli társaságában kellemes pillanatokat okozzon. Hibátlan lenne? Fenéket – de mégis abszolút kellemes meglepetés!

Értékelés:70%

Kedveld az oldalt a Facebookon is!