A bűn királynői (kritika)
2019. augusztus 29. írta: Benny Bug

A bűn királynői (kritika)

Gengszterfeleségek a Pokol konyhájában.

 

A cselekmény 1978-ban kezdődik. New York Hell’s Kitchen nevű negyede a bűnözés és kétes alakok központja, ahol bárki élete idő előtt véget érthet. Ezen a veszélyes környéken egy nap elfogják három nő férjét egy piti akció után. Kathy (Melissa McCarthy), Ruby (Tiffany Haddish) és Claire (Elisabeth Moss) azonban úgy döntenek, hogy nem várják meg nyugodtan kötögetve férjeiket, hanem átveszik az uralmat a szervezett bűnözés világában. Természetesen életveszélyes melóra vállalkoztak, a maffia vezetése ugyanis nem éppen könnyű dolog…

Milyen érdekes, hogy A bűn királynői (avagy eredetileg The Kitchen) is egy DC-adaptáció! Bizony, nem olvastátok félre, képregény alapján készült filmről van szó, akármennyire is meglepő ez. A Vertigo nem más, mint a DC felnőtt olvasókat megcélzó leányvállalata, olyan klasszikusok fűződnek hozzájuk, mint a Watchmen és a V for Vendetta. Sajnos az eredeti képregényhez nem volt szerencsém, így nem tudom, a film mennyire hűen dolgozza azt fel.

Andrea Berloff eddig sem volt ismeretlen a mozi világában, ugyanis olyan alkotások történetei fűződnek a nevéhez, mint a World Trade Center vagy a Straight Outta Compton. A rendezés világába azonban most kóstolt bele először, ami azért a végeredményen meglátszik. Fontos közölnöm, hogy túlzásnak tartom azt a lehúzáshullámot, ami A bűn királynőit érte, ugyanakkor azt elismerem, hogy ebben a kiváló témában több rejlett volna.

Kezdjük a pozitívumokkal! A film nagyon jól kelti életre a ’70-es évek végét: helyén van minden egyes koszos utcasarok, bolt, ruha vagy éppen kocsi, tényleg minden. Ilyen szempontból tényleg kiváló munkát végeztek, ahogy a mozi hangulatába is nehezen lehetne belekötni. Hitelesen elevenedik meg a negyed akkori arca: bűnözés, szegénység, félelem és veszély minden egyes sarkon. (Ja, a moziban meg a Grease megy... :D )

Egyébként maga a rendezés sem rossz kategória, mindazonáltal a film tempója nem igazán eltalált. Az elején túl gyorsan halad a cselekmény, mi nézők pedig csak kapkodhatjuk a fejünket. A csajok hatalomátvétele gyakorlatilag pillanatok alatt megtörténik: így pedig olyan érzetem volna, hogy a dolgok tétje meglehetősen alacsonyan van.

Ezután azért jobban vizsgázik a történetvezetés, de viszont a végére meg sikerült átesniük a ló túloldalára, ugyanis addigra egymást érik a megalapozatlan fordulatok a cselekményben. A lezárást meg egy legyintéssel el lehet intézni, de legalább volt bennük annyi tisztesség, hogy ne legyen teljesen happy end. Mindazonáltal, a végére már erősen túltolják az eseményeket, nem tudom, ez a képregényben is így volt-e.

Maga a történet egyébként kicsit emlékeztetett egy tavalyi remekműre, a Nyughatatlan özvegyekre. A bűn királynői közel sem annyira letaglózó film, inkább maga a stílus volt hasonló Steve McQueen alkotásához. Itt is érinti a story a kor számos problémáját, de nem időzik velük sokat, inkább csak felmondja őket. A karaktereket túl mélyen nem ismerhetjük meg, de alapvetően lehet velük szimpatizálni, hisz tényleg eltökélt és erős női szereplőket alkottak meg. Csak akkor még nagyobb lett volna a tét, ha jobban kidolgozzák őket.

Tiffany Haddish egy kicsit most „kilógott” a képből, legalábbis két kolléganője (meg a mellékszerepben látható Domhnall Gleeson is) jócskán emlékezetesebb játékot produkált. Igen, az a Melissa McCarthy is, aki általában gagyi vígjátékok által vált ismertté (kivétel: A kém, mert az tényleg humoros). Most viszont bizonyítja, hogy igenis tud ő drámai játékot produkálni, ha kell. Tehetne így gyakrabban is. A kedvencem Elisabeth Moss (Mi), aki végig remekül játszott, szerintem ő volt a legjobb. Kaphatna a jövőben is jó szerepeket, mert tényleg megérdemelné.

Összegezve, A bűn királynői egy korrekt film, csak éppen lehetne emlékezetesebb is. Felmondja a műfaj szabályait szép sorjában, de nincs meg benne az a tűz és szenvedély, ami a legnagyobb gengsztereposzok elengedhetetlen része. Scorsese, Coppola vagy De Palma eme témából világklasszis mozit rendezne, de azért nem vészes a helyzet így sem. A színészek jó játékát elismerem, ahogy a pazar hangulatot és a tökéletes múltidézést is. Az is szimpatikus volt, hogy nem PG-13 korhatárt kapott, azaz egy maffiafilmet nem gyerekeknek akarnak eladni. A zeneválasztás szintén dicsérendő, remek dalokat választottak. Minden hibája ellenére tehát egyszer simán megnézhető film A bűn királynői. Lehetett volna több vagy összetettebb, de amíg tart, addig szórakoztató. Nem több, de nem is kevesebb.

 

 

Értékelés:60%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr3015031316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.