Az 1920-as években élt és alkotott Vita Sackville-West írónő, aki egész komoly sikereket ért el. Azonban mindig többre vágyott, ezért amikor találkozik Virginia Woolfal (Elizabeth Debicki), akinek írásai még az övénél is népszerűbbek és kedveltebbek, kapva kap az alkalmon, hogy jobban megismerje őt. A két nő személyisége különbözőbb talán nem is lehetne, mégis hamar barátság szövődik köztük, majd később annál több is. Virginia Woolf végül a kapcsolatuk hatására írja meg élete legnagyobb főművét, az Orlandót, ami hatalmas sikert arat…

Jómagam nagyon kedvelem az életrajzi filmeket, már persze ha tényleg jól vannak elkészítve. A Vita és Virginia kapcsán két dolog jutott rögtön eszembe, miután kisétáltam a moziteremből (ahol egyébként teljesen egymagamban néztem végig a filmet): az, hogy ez az alkotás nem lesz ott a műfaj legnagyobbjai között, mert nem mondható forradalminak, de mégis, szerintem nagyon is működött. Mondhatni, hogy azt kaptam tőle, amit vártam: egy jó, kellemes, elgondolkoztatóan hangulatos filmet.

A Vita és Virginia nem akar sokkal többnek látszani, mint a műfaj legtöbb alkotása, de mégis határozottan van benne egyediség, meg eredetiségre való törekvés. Jómagam pedig az ilyen dolgokat nagyon tudom értékelni. Ügyesen eltalálták a képi világot, tényleg öröm nézni az elejétől a végéig. Remekül festenek az egyes kosztümök, vagy éppen helyszínek. A korhangulat is a helyén van, működőképesen építették fel annak atmoszféráját.

Maga a cselekmény is elnyerte a tetszésemet, mert alaposnak, jól megírtnak vélem, annak ellenére is, hogy a nagyjából 100 perces játékidőhöz képest egy kicsit sokat akar markolni. Simán lehetett volna egy fél órával legalább hosszabb, hogy még inkább részletesebb legyen az élmény. Túlzottan így sem óhajtok panaszkodni, mert tényleg mondhatom, hogy sokrétű élményről van szó, ami nem akar alibiként lógni a levegőben, hanem szól is valamiről.

Láthatjuk, hogyan alakul a két írónő kapcsolata, valamint miképp hatnak egymás világnézetére, ami számos érdekes jelenetet eredményez. Természetesen abban a korban, majd 100 évvel ezelőtt még teljesen más volt az erkölcs, meg az elfogadott dolgok. Ezért is nevezhető forradalminak az Orlando című regény elkészülte, hiszen annak körülményei ilyen szempontból úgy gondolom, hogy abszolút meghaladta korát.

Alapvetően érdekfeszítően ábrázolják a két írónő jellemét. Nagyon érdekes személyiségek voltak ők, amit a film többnyire át is tud adni. Egy kicsit mindkettejük lelki világába betekintést nyerhetünk ezáltal. A nyelvezete egyébként abszolút nem könnyű, leginkább akkor fog jól csúszni, ha a néző legalább egy „középhaladó” szinten van a mozi világában. Mindezekkel együtt, a dialógusok érdekesek és egyediek, amin csak és kizárólag segített az, hogy feliratosan került a mozikba. Nagyon örültem neki, számomra így az élmény még korhűbb és hihetőbb volt.

Amit viszont nem nyerte el a tetszésemet, az a zenék nagy része. Szerintem kicsit tolakodók voltak a készítők ilyen téren, hisz a zene sokszor túl hangos és elvonja a figyelmet, vagy nem éppen műfajhoz illő. Valami lassabb, melankolikusabb vagy halkabb, alig háttérből hallható muzsika jobban illett volna ide. Mindenesetre, maga a rendezés egész jól sikerült, főleg hogy a rendezőnőnek (Chanya Button) ez még csak a második munkája, azonban láthatóan van érzéke a dologhoz szerencsére.

Gemma Arterton elég jó Vitaként, érdekesen kelti életre a karaktert. Viszont véleményem szerint Elizabeth Debicki még őt is jócskán túlszárnyalja, egyszerűen tökéletes választás volt Virginia Woolf szerepére. A színésznő minden egyes mozdulata, pillanata különleges és vérprofi, igazán különleges módon játszott, abszolút elismerésem. Eddig ő benne van az idei 10 legjobb női alakításban nekem. Érdekesség egyébként, hogy a karakter szerepelt az Órák című 2002-es moziban is, ott Nicole Kidman játszotta el.

Összegezve, a Vita és Virginia egészen különleges film. Amit vártam tőle, azt tényleg hozza. Persze nem mondanám, hogy az életrajzi drámák csúcsa, de érdekes, nem mindennapi alkotás, ami sokrétű témákkal foglalkozik. A zenék nekem nem jöttek be, meg kicsit kevés a játékidő ahhoz képest, hogy mennyi mindenről szól, de egyébiránt bőven a műfaj egy jó darabja, ami érdemes lehet a figyelemre. Az életrajzi drámák vagy éppen Elizabeth Debicki kedvelőinek simán ajánlom a filmet - a fiatal színésznő a Nyughatatlan özvegyek mellett ugyanis itt nyújtja karrierjének eddigi legjobb alakítását!

Értékelés:70%

Kedveld az oldalt a Facebookon is!