Az eltűntek (kritika)
2019. március 29. írta: Bogár Bence

Az eltűntek (kritika)

Egy rejtély nyomában.

Három férfi (Gerard Butler, Peter Mullan és Connor Swindells) érkezik egy parányi szigetre az 1900-as évek elején. Világítótoronyőrként kell több hetet ott tölteniük, leválta az előttük ott tartózkodó három embert. A dolgok azonban nem mennek jól, hisz rövid idő elteltével találnak egy furcsa csomagot, ami akármit rejthet. Közben pedig saját démonjaikkal is meg kell küzdeniük.

Az eltűntek alapját valóban megtörtént események adják. Az érdekessége a dolognak, hogy ezen három személyt senki nem találta meg se élve, se holtan, mikor érkezett a következő csapat váltásra. Azóta sem derült ki, hogy mi történhetett, vagy hogy hová tűnhettek: de sokan például arra gyanakodtak, hogy a viharos időben egy nagyobb hullám a vízbe sodorta őket. (Vagy lehet, hogy H.P. Lovecraft ikonikus szörnye, Cthulhu csapott le a gyanútlan világítótoronyőrökre? :D)

Akárhogy is történt, adva volt egy érdekes rejtély, Krystoffer Nyholm rendező pedig vállalkozott is arra a feladatra, hogy ez alapján filmet készít. Persze nagyon valószínű, hogy nem az történt, amit a forgatókönyvben megírtak, ugyanakkor arra tökéletes alkalmat adott ez a soha ki nem nyomozott eset, hogy megalkossanak egy működőképes dráma-thrillert. Hasonló eset történt meg tehát, mint a 2013-as Halálhegy című film esetében, hisz ott is egy megoldatlan rejtély köré építettek egy komplett filmet.

Szerencsére azonban Nyholm alkotása sokkal jobban sikerült, mint a Gyatlov-esetről szóló mozi. Annyit elárulhatok spoilerek nélkül is, hogy a misztikum abszolút nem játszik szerepet, ilyen szempontból tehát akár meg is történhetett volna az itt látott cselekmény. Az eltűntek alapvetően egy érdekfeszítő, komor hangulatú alkotás, mely igyekszik maximálisan átadni egy különleges atmoszférát, illetve elmondani egy történetet, mely az emberi lélek bugyrainak legmélyére akar ásni.

Öröm látni, hogy pontos adatok hiányában ugyan elvihették volna akármerre ezt a storyt, mégis az egyszerű, de legalább hatásos módját választották a történetmesélésnek. Nincs szó egy hibátlan filmről, ahogy az is tény, hogy újdonságot sem a thriller, sem a dráma zsánerébe nem hoz. Elképesztően lassan építkező alkotástól van szó, ami nekem tetszett ugyan, de sokak számára kellemetlen lehet.

Látszik rajta, hogy nem éppen sok pénzből készült, ennek ellenére tökéletes műgonddal keltik életre az 1900-as évek elejét. Szinte az egész cselekmény egy szigeten játszódik. Emiatt hamar unalomba fordulhatott volna az egész, de nem így lett: már maga az atmoszféra is képes arra, hogy fenntartsa a néző érdeklődését a film iránt. Egészen jóféle karakterábrázolást tettek le az asztalra, s ahogy egyre feszültebb lesz a cselekmény, úgy egyre nehezebb lesz kitalálni, hogy mi fog történni a következő pillanatban.

A dialógusok jól megírtak, illetve érdekesek is lettek. Ahogy közeledik a finálé, egyik karakter sem érezheti biztonságban magát. Mindeközben a szereplők jellemét is több mint korrektül ábrázolták, ahogy a történet is olyan kérdéseket taglal, mint a bűn, bűnhődés, múltbéli hibák, illetve kapzsiság. Egyértelmű, hogy hasonló jellegű filmek már készültek ilyen témákban előtte is, Az eltűntek azonban legalább jóval többet tesz az egyszerű sablonok felmondásánál.

Gerard Butler általában vagy középszerű romkomokban játszik, vagy éppen a világot menti meg valamilyen akciófilmben. Jó látni, hogy ahhoz képest most egyszerű figurát játszik. Butler sosem volt egy Di Caprio vagy Daniel Day-Lewis kategóriás zseni, mostani alakításáért viszont egy hatalmas dicséret jár neki, hisz láthatóan komolyan vette a dolgát. Nálam benne van az eddig három legjobb alakítása között az itteni munkája. Peter Mullan is több mint korrekt volt, ahogy a fiatal srácot játszó Connor Swindells is készséggel megtette a dolgát.

Összegezve, Az eltűntek egy pillanatig sem forradalmasítja ugyan a filmnyelvet, de valószínűleg nem is ebből a célból készült el. Egy érdekes történetet ismerhet meg a néző, jó karakterábrázolással, illetve remek hangulattal, ami garantálja, hogy a lassú folyású dráma-thrillerek kedvelői nem fognak csalatkozni. Hogy valóban így történt-e, azt már soha nem tudjuk meg, azonban Az eltűntek jól használ fel egy valódi, rejtélyes eseményt ahhoz, hogy a végeredmény egy nem hibátlan, de határozottan jó kategóriás alkotás legyen. Gerard Butlert-t pedig ezelőtt már régen láttam ilyen jól alakítani, szóval határozottan itt volt már az ideje annak, hogy bebizonyítsa: sokoldalúbb színész ő annál, minthogy századjára is csak a világot mentse meg egy sablonfilm keretein belül. De sokoldalúbb ám!

 

Értékelés:75%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr7014727219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.