Mozinapló

Film | Sorozat | Anime | Manga | Könyv | Videojáték

Dzsungeltúra - kritika
Dwayne Johnson & Emily Blunt dzsungelkalandja

A Disney nem rest saját élményparkjai alapján filmeket készíteni. Elsőre - na jó, másodjára - is nagyon furán hangzik ez az ötlet, A Karib-tenger kalózai-franchise gigantikus sikere és népszerűsége azonban bizonyította, hogy mégsem ördögtől való dolog. Kérdéses, hogy kedvenc kalózaink mikor ostromolják meg legközelebb a mozik vásznait, az egeres cég azonban biztosra akar menni, a Dzsungeltúrához pedig két igencsak népszerű és szimpatikus nevet is megszereztek maguknak.

A film alapja egy Disneyland-látványosság, így nagy meglepetés senkit nem érhet a vékonyka történetet illetően, hisz az valóban nem mutat túl a megszokott elemeken. Lily (Emily Blunt) és testvére egy ősi fa után kutat, ami a legendák szerint rendkívüli gyógyerővel bír. Az Amazonas vidékén egy hajóskapitány (Johnson) segítségét kéri. A dzsungel azonban számtalan veszélyt és szörnyet rejt magában, a gonosz emberi ellenlábásokról nem is beszélve...

Szó se róla, a Dzsungeltúra mívesen összerakott mozi, amin látszik, hogy a költségvetés terén egy pillanatig sem sínylettek meg semmit. Az 1910-es évek világa minden apró kosztümmel, helyszínnel és stíluselemmel együtt nagyon rendben van és valóban jólesik a megfáradt szemnek. Ennyi azonban sajnos még nem elég ahhoz, hogy a film Jack Sparrow kapitány kalandjainak igazán méltó utódja lehessen.

A direktori székben egyébként a Liam Neeson-thrillerek kvázi különbejáratú szakértője (Ismeretlen férfi, Non-stop, Éjszakai hajsza), Jaume Collet-Serra garantál pár profin összerakott, dinamikus és a vásznon nagyon dögösen festő akciójelenetet. A kérdés azonban mégis adott: tényleg csak ennyi van ebben?

Erre igazán nehéz egyértelmű választ adni: gyakorlatilag igen is meg nem is. Egyrészt valóban nem sokkal több ennél, másrészt nagyon régen volt részünk olyan eseményszámba menő, közösségi moziélményben, ami a család majdhogynem minden tagjának korrekt szórakozást nyújt. Merthogy a Dzsungeltúra leköti a figyelmet, amíg peregnek a képsorok a vásznon: minden pillanatában történik valami, ami a képernyő elé szegezi a tekintetet.

Az esetek többségében ezek nem túlzottan újszerű dolgokat jelentenek. Na jó, ne szépítgessük: a Dzsungeltúra ezer meg egy hasonló filmből lett összeollózva, egy igazán eredeti vagy valóban kiemelkedő pillanata sem akad. Ugyanakkor azt sem vitatnám el tőle, hogy igazán alantas mélységekbe sem kerül soha: a produkció egy erős közepes szintet lőtt be magának, amit apróbb kilengésekkel, de aránylag magabiztosan szinten tud tartani.

A film legnagyobb szerencséje, hogy főszereplői mindent beleadtak és a kémia is remekül funkcionál kettejük között. Dwayne Johson immáron sokadszorra is önmagát hozza, azonban a faviccekkel dobálázó, belül vajszívű hajóskapitány karaktere elég jól áll színészünknek. A mozi legnagyobb sztárja azonban mégis Emily Blunt, aki immáron sokadszorra bizonyítja: nincs műfaj, ami ne állna jól neki. Szükség is van kettejükre, a mellékszereplők ugyanis elég sótlan és jellegtelen figurák, a főgenya gúnyájában tetszelgő Jesse Plemons pedig - a szó nem éppen pozitív értelmében- röhejes.

A mozi persze minden hülyeségével és apróbb fárasztásával együtt is lendületes, oldschool kalandfilm, ami kicsit a műfaj nagyjai (pl. A smaragd románca) előtt is kalapot emel. A stílus manapság kihalni látszik, ezért örvendetes, hogy a Disney inkább ebbe az irányba evickél folyami gőzösével, A Karib-tengeres párhuzamot azonban akarva sem tagadhatná le. Mi több: egy-két oszladozó rusnyaság úgy fest, mintha egyenesen a kalózos franchise-ból érkezett volna.

 

Végszó:

 

A Dzsungeltúra két óra erejéig simán feledteti veled a külvilágot, miközben valamennyi szíve is van. Látványos, aranyos és szerethető film, ezen tulajdonságai pedig hellyel-közzel kompenzálják a lapos történetet, az erőltetett fordulatokat és a felületes karakterábrázolást egyaránt. Ennél valami markánsabb kell ahhoz, hogy A Karib-tenger kalózai méltó utódjának nevezhessük, ugyanakkor A szikla és Emily Blunt párosa garantálja a kellemes szórakozást. Nem fogsz rá túl sokáig emlékezni - viszont amíg tart, addig készséggel kiszolgál és ehhez még túlzottan erőlködnie sem kell.

 

 

 

HA TETSZETT A  CIKK ÉS A JÖVŐBEN SEM SZERETNÉL LEMARADNI A HASONLÓ DOLGOKRÓL, IRATKOZZ FEL YOUTUBE-CSATORNÁMRA ÉS NYOMJ EGY KEDVELÉST FACEBOOK-OLDALAMRA!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr516642906

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook oldaldoboz

Mozinapló

Filmajánlók, toplisták, érdekességek írott és videós formában egyaránt! A célom leginkább az, hogy a popkultúra iránti hatalmas szeretetemet és rajongásomat nektek, látogatóknak is át tudjam adni. Tartsatok velem!

Friss topikok

Bejegyzések

süti beállítások módosítása