Terminator: Sötét végzet (kritika)
2019. november 01. írta: Benny Bug

Terminator: Sötét végzet (kritika)

Az ítélet napja után...

 

Több mint 20 év telt el azóta, hogy Sarah Connor (Linda Hamilton) megakadályozta az ítélet napját. Azonban ezután egy új fenyegetés érkezik, akinek határozott célja van, s ezért hajlandó bármit megtenni. A Rev 9-es terminator (Gabriel Luna) egy látszólag teljesen átlagos, Mexikóvárosban élő lány (Natalia Reyes) nyomába ered. Sarah Connor azonban hajlandó segítséget nyújtani az új halálosztó elleni harcban, sőt még egy régi „ismerős” is feltűnik a múltból…

Terminator-franchise. Kitermelt magából két kiváló, James Cameron által rendezett részt, s bevallom, azt sem bántam volna, ha utána egy folytatás sem készül hozzá. Mert a cselekmény teljesen korrekt módon le lett zárva. De azért csak kaptunk egy popcorn-mércével elviselhető harmadikat, egy teljesen felesleges és idegesítő Megváltást, valamint egy bugyuta, de bűnös élvezetként tolerálható Genesyst.

Most pedig már mozikban a Sötét végzet, mely a második epizód utáni összes folytatást meg sem történtnek tekinti (a lá Halloween), úgyhogy a cselekménye egyből a T2 után kezdődik. Hogy ez jó ötlet volt-e? Ami azt illeti, nem is rossz. Nehéz volt már kiigazodni a sok esemény kereszttüzében, így inkább kukázták a gyengébb „láncszemeket”, hogy a Dark Fate egyfajta trilógiát alkothasson az első két kultikus mozival.

Van egy jó meg egy rossz hírem is. Legyünk túl előbb az utóbbin (bár nem hiszem, hogy ez bárkit is igazán meglepne): az új Terminator a közelébe sem érhet a két Cameron-féle klasszikusnak, annyi biztos. De a jó hír az, hogy még azok után még mindig sikeresen megcsípi a dobogó legalsó fokát, az is valami. Mondjuk, eme teljesítmény eléréséhez azért nem kellett megszakadniuk.

A Sötét végzet érdekes egy hibrid, mert egyszerre a klasszikusok szellemiségéhez, miközben újítani is akar. Pedig annyira nem kellett volna itt mit, mivel jómagam továbbra is azt élveztem a legjobban, mikor a mozi kellő hozzáértéssel tiszteleg a T1-T2 legjobb jelenetei előtt. Amikor újítani akar, akkor gyakran érződik az egész erőltetettnek. Az új karakterek (meglepő vagy nem) közel sem tudnak annyira érdekesek lenni, mint az öreg „rókák”.

A történet egy kicsit a kelleténél is jobban megkeveri a dolgokat, mindazonáltal tény, hogy legalább megvan neki az íve, valamint van neki hová tartania. Más kérdés, hogy néha már azt éreztem, szinte egy remaket látok, ami az első két Terminator legjobb momentumaiból szemezget. Persze, hogy ehhez igazán sok eredetiség nem kellett, de legalább a kellő tisztelet megvolt Cameron rendezései iránt.

Meg kell jegyeznem, a film második fele sokkal jobban tetszett, mint az első. Az akció mindvégig rendben van, de eddigre már teljes egészében szórakoztatóvá és menővé válik, nem kis részben Schwarzi és Hamilton badass stílusának hála. (Ja, és végre R-rated a móka újra!) A végén látható nagy leszámolás, a finálé pedig kárpótol sok mindenért, hisz igazán stílusos, sőt még akár kreatívnak is lehet nevezni. Hajaj, ha az egész film ilyen lett volna!

Az új színészek tisztességgel próbálkoznak, így korrekt módon játszik Mackenize Davis, NataliaReyes és Gabriel Luna is – utóbbinak azért jutott pár jóféle akciószekvencia, kérdés nélkül. Mindenesetre, én továbbra is a régi arcokat bírom a legjobban, ha pedig vásznon vannak, akkor (mondjuk ki) az újoncoknak esélyük sincs villogni. Linda Hamilton és Arnold Schwarzenegger mindketten bitang jól nyomják (utóbbi azért szerepelhetett volna többet is): a mozi legjobb momentumai, mikor együtt „csépelik” az ellent.

Összegezve, a Sötét végzet a legjobb Terminator-folytatás a kultikus második rész óta. Tegyük hozzá, ilyen téren nem volt nehéz dolga azért, hisz nem filmtörténeti klasszikusokat kellett lenyomnia. Amit sajnálok, hogy az a tűz és lelkesedés egyértelműen nincs meg benne, mint ami még a James Cameron-érában a franchise része volt. Egy korrekt akciózás az egész, pár szép múltidézős pillanattal, viszont az újításoknak sok értelem nem volt. Van az úgy, hogy a jóleső nosztalgia több, mint elég. Itt is az lett volna. Így tehát a Sötét végzet nem hozza el a franchise régóta várt megváltását, de legalább a sötét végzet irányába sem taszítja. Mondjuk azt nem bánnám, ha ez már tényleg az utolsó rész volna, hisz ezek után már nyilvánvaló, hogy a kultikus első kettő színvonalához felérő folytatást nem lehet készíteni. (Vagy esetleg megvan valakinek Denis Villeneuve száma? :D )

 

 

 

Értékelés:70%

 

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr2315278832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.