Az oroszlánkirály (kritika)
2019. július 20. írta: Benny Bug

Az oroszlánkirály (kritika)

Természetfilm beszélő állatokkal.

Szimba, a kisoroszlán, Mufasa király fia. Idővel az lesz a feladata, hogy apja után ő is uralkodó legyen, s rendet tartson a népe között. Azonban Mufasa gonosz testvére, az ördögien rafinált és gonosz Zordon aljas tervet forral, minek segítségével át akarja venni az uralmat. A kis Szimba ekkor még nem is sejti, hogy mi készülődik a háttérben…

Nem írtam sokat a cselekményről, sőt csak spoilerek nélkül. Mindazonáltal, leírhattam volna akár az egészet is, hisz úgy gondolom, nincs olyan ember, aki ne ismerné az eredeti, 1994-es Oroszlánkirályt. Gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmjéről van szó, ami mind a mai napig remek élményt nyújt, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Most pedig a Dumbó és az Aladdin után itt van a következő idei Disney-remake is.

Érdekes dolog az is, hogy az új változat akkor most mi is tulajdonképpen? Mert az biztos, hogy nem rajzfilm, ugyanakkor nem is teljes egészében élőszereplős, hiszen valódi embereket nem láthatunk benne, csak CGI-állatokat. A lényeg azonban, hogy működik-e a recept, érdemes megtekintésre az újrázás? Szerintem nem lett rossz az alkotás, ugyanakkor azt sem mondanám, hogy eléri az igazán jó kategóriát.

Kezdem a pozitívumokkal! Egyszerűen gyönyörű látvánnyal bír az egész film, tényleg remek érzés ránézni. Látszik, hogy törődtek azzal, hogy minden állat egyedi és eltérő legyen, s rendben vannak gyakorlatilag az utolsó szőrszálig. Maguk a tájak is tetszetősek persze, az operatőri munka is egész korrekt színvonalú. Sőt, Jon Favreau direktor (Vasember 1-2, a 2016-os A dzsungel könyve) tisztességgel elvégezte a munkáját, profin rendezte meg a látottakat. Mondjuk sejtettem is, hogy ezek a mozi erősségei lesznek, az ellenkezőjén lepődtem volna meg.

Azért az több mint érdekes, hogy Favreau nyilatkozta, hogy a ’94-es klasszikustól némileg eltérő élmény lesz a film. A cselekmény azonban ugyanaz: gyakorlatilag a Hamlet matiné verziója, gyerekeknek is érthető módon előadva. Azonban az tény, hogy az új változat egy az egyben azt mondja fel, amit a régi. Azért nem bántam volna, ha futja valami érdemleges újításra is, hisz hiába kötöttek le a látottak, végig úgy éreztem, hogy Hollywood végleg kezd kifogyni az eredetiségből. Ott van például a Christopher Robin vagy a Dumbó, amik tovább bővítették az eredeti rajzfilm világát, de mégsem szolgai másolatok voltak: róluk kellett volna példát venni!

Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy nem szép dolog, hogy ugyanazt akarja a Disney ismét eladni a népnek. Persze kérdés sem lehet, hogy az év egyik box office szenzációjával van dolgunk, írjon róla akárki akármit. Kicsit elkeserítő, de tényleg csak fogták a zseniális eredeteit, majd azt újra eladták. Minek ide kreativitás, ha a lóvé így is, úgy is dől? Igaz, beismerem, hogy ez a verzió fél órával hosszabb, de ez nem volt túl bölcs döntés, lévén az összes „ráadás” feleslegesnek érződik.

De legyen a látvány akármennyire is pazar, ez inkább csak technikai erőfitogtatásnak érződik. Biztos vagyok abban, hogy BD és UHD-lemezeken is gyönyörű lesz majd a kép, de végig úgy éreztem, hogy egy természetfilmet nézek, csak ebben az állatok beszélnek meg énekelnek is. Gyönyörű a külcsín tehát, de egy dolog azért durva volt: az állatok arcán semmi érzelem nem látható szinte. Mind néz előre „sztívönszegálos” határozottsággal, de arcukon nyoma sincs bánatnak, félelemnek, dühnek vagy örömnek.

Persze nem is vártam, hogy egy több Oscar-díjas színész eszköztárával bírjanak az egyébként elég cuki CGI-állatkák, de azért ez így csöppet kevés. Sajnos szinkronnal láttam a filmet, pedig az eredeti változatban elég nagy nevek szólaltatják meg a karaktereket: többek között Donald Glover, Beyoncé, Seth Rogen, Chiwetel Ejiofor és James Earl Jones. Maga a magyar szinkron egyébként nem túl acélos, alsó középkategóriás, a kölyök Simba hangja pedig végtelenül idegesítő.

Összegezve, nem mondanám rossz filmnek ennek ellenére sem az új Oroszlánkirályt, de nem is lesz életem legmeghatározóbb moziélménye, s akkor még enyhén fogalmaztam. Újításra nem futotta, ami meg a film erőssége, azt már mind tartalmazta a ’94-es klasszikus is. Persze a hangulata így is megkapó tud lenni helyenként, Timon és Pumba párosa pedig most is erősen odateszi magát. A csodás látványért érdemes moziban nézni, hisz ez a fő erőssége, minden más tekintetében az eredeti újramelegítése. Azt pedig tudjuk, hogy a mikrózott étel közel sem olyan finom, mint a friss. Az oroszlánkirály csődtől azért messze van, egyszeri megtekintésre bőven alkalmas, de az elvárásokat érdemes a kezdés előtt alacsonyra helyezni.

 

Értékelés:60%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr1114972830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.