A hazugság színe - kritika
2020. augusztus 04. írta: Benny Bug

A hazugság színe - kritika

Vászonra írt hazugságok

James (Claes Bang) nagyravágyó, ám kegyvesztett műkritikus, aki Milano városában keresi a betőre valót, művészettörténeti előadásokat tart. Egy nap Joseph Cassidy (Mick Jagger), a pénzes műgyűjtő keresi fel és invitálja birtokára. Vele tart Berenice (Elizabeth Debicki) is, akivel pár nappal korábban ismerkedett össze. Hamar kiderül, hogy Cassidy feladattal bízza meg a férfit: azt akarja, hogy lopja el neki a népszerű festő, Jerome Debney (Donald Sutherland) egyik alkotását…

A hazugság színe (avagy eredetileg The Burnt Orange Heresy) nem lesz mindenki filmje. Végig nagyon ráérős tempót diktál, a rendező inkább a karakterek jellemének árnyalására és a feszült, már-már Hitchcocki atmoszféra megteremtésére helyezi a hangsúlyt. Szinte minden egyes mondatnak, elszólásnak fontos szerepe lehet a cselekmény későbbi alakulása során.

Drámaként indul az egész, majd fokozatosan bejön a képbe a fondorlatosabb thrilleres vonal. Érdemes figyelni az egész mögött rejlő szimbolikára is, ami által a film új árnyalatait fedezhetjük fel magunknak. Az atmoszféra az olaszos tájnak és a kevés helyszínnek köszönhetően nagyon alaposan van felépítve, így viszonylag könnyen képes arra, hogy behúzza a nézőt.

A cselekmény olyan témákat is érint, mint a művészi szabadság, az önmegvalósítás kérdése, a túlzott hatalomvágy vagy a kapzsiság és a ranglétrán való „előretörés” nem éppen etikus eszközök segítségével. Úgy éreztem, hogy a korábban már emlegetett Hitchcock úr mindenképp hatással lehetett a készítőkre, de mutat rokon vonásokat a tavalyi Mű szerző nélkül című mozival egyaránt.

Aki túlzott izgalmakat, netalán adrenalin-fröccsöt szeretne, inkább ne erre keresgéljen. Olyan az egész, mint egy feszült sakkjátszma, ahol soha nem tudhatod, melyik szereplő mond igazat vagy egyáltalán mi lesz a következő lépése. Szemfényvesztés az egész, vagy mindvégig az igazságot láttuk? Esetleg azt, amit látni akartunk, dacára annak, hogy közben csak tulajdon szemünk vert át minket?

A hazugság színe jócskán megosztó film lesz. Ahány néző, gyakorlatilag annyiféleképp tud lecsapódni egy ilyen élmény. Kicsit olyan, mint egy festmény: azt látod a (mozi)vászon, ami neked a legjobban tetszett benne, de könnyen előfordulhat, hogy a melletted ülő nézőnek teljesen mást mond az egész és fel sem tűntek neki azok a dolgok, amikre te egész idő alatt gondoltál általa.

Tetszett, hogy mertek kísérletezni a műfajokkal, így a dráma, thriller és pszichológiai vonal kedvelői egyaránt találhatnak benne ínyencségeket. Ennek ellenére, valószínűleg sokan unalmasnak találják majd, holott ez nem igaz. Bennem kicsit a ’60-as és ’70-es évek lassan építkező filmjeit idézte az egész, felfogható egyfajta tiszteletadásnak is feléjük. A lezárás pedig fondorlatos és okos: épp megfelelő ütemben érkezik és sok időközben felmerült kérdésre is rafinált módon ad válasz-foszlányokat.

Egy ilyen minimalista thriller esetében nagyon fontos a színészi játék! Mick Jagger, a Rolling Stones legendája meglepően jó színésznek is, mi több: simán lopja a showt laza eleganciájával, mikor jelen van. Az eddig sem volt kérdés, hogy Donald Sutherland egy legenda, amit most is bizonyít. Elizabeth Debicki pedig… alig várom, hogy végre szélesebb körben ismertté válják, mert akkor csettinthetek, hogy: én megmondtam! Ebből a csajból akkora színészlegenda lesz még, hogy mindenki róla fog beszélni. Ne mondjátok, hogy nem szóltam.

Összegezve, A hazugság színe egy remek film. Sokan csalódottak lesznek a vetítés után, pedig egy pazar, lassan felépített thriller-dráma, ami sokkal inkább áll közelebb az oldschool-vonalhoz, mintsem a manapság divatos stílusokhoz. Feszült hangulata, remek helyszínei és jól eltalált karakterportréi miatt bátran tudom ajánlani, ha szeretnél egy minőségi, de nem éppen megszokott filmélményt a magadénak tudni. Kedves moziőrültek, itt egy film, amiről a világon senki nem beszél, pedig talán kellene. Ha pedig beülsz rá, mindvégig figyelj minden szavára és tanusíts figyelmet! Te vajon elhiszed, ami a vásznon pereg előtted, vagy jobban szeretnél a dolgok mögé látni? Ha választ akarsz kapni erre a kérdésre, tedd próbára magad – de ne lepődj meg, ha közben nem az unalomig ismert trendeket kapod! 10/8-at gond nélkül megér, nézzétek bátran!

 

Ha tetszett és a jövőben sem szeretnél lemaradni a hasonló dolgokról, iratkozz fel YouTube-csatornámra és nyomj egy kedvelést Facebook-oldalamra!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr8516102970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.