Bloodshot - kritika
2020. március 12. írta: Bogár Bence

Bloodshot - kritika

Vin Diesel, a tökéletes katona

Ray Garrison (Vin Diesel) lehetetlent nem ismerő katona. Azonban egy halott katonának semmi haszna, ezért a férfi kap egy második esélyt a bizonyításra. Dr. Emil Harting (Guy Pearce) vezetésével egy kísérlet során nanorobotokat fecskendeznek a vérébe, minek hatására szupererőre tesz szert. Többé már nem teljes egészében ember, hanem valami több annál. De vajon sikerül elnyomniuk a korábbi emlékeit, hogy ezáltal tökéletes gyilkológépet faragjanak belőle?

Gondolom senkit nem lep már meg, hogy a Marvel óta mindenki filmes univerzumokban gondolkodik. A producerek előtt a rengeteg pénz lebeg csak, amelyet kisajtolhatnak a nézőkből általuk. Persze nem megy mindenkinek úgy a szekér, mint Kevin Feige csapatának, azt pedig jó kérdés, hogy ezek után lesz-e moziverzum a Valiant Comics főbb karaktereivel a középpontban. Mindenesetre, a Bloodshot fogyasztható úgy is, hogy szimplán önálló filmként tekintünk rá.

A direktori székben az elsőfilmes Dave Wilson foglalhatott helyet. Egyébként a végeredményen valamennyire meg is látszik, hogy nem feltétlenül tapasztalt kezek rakták össze. A nézése közben végig olyan érzésem volt, mintha egy tíz évvel ezelőtt készült képregényfilmet látnék: azaz vannak itt jó és érdekes dolgok, csak velük együtt olyan gyermekbetegségek és bosszantó hibák is, melyeket nagyobb odafigyeléssel elkerülhettek volna.

A történet sok meglepetést nem fog tartogatni senki számára, aki életében úgy legalább háromszor meglátogatta már a mozit. Szép számmal használnak fel sablonokat, kliséket. Persze nem vártam művészfilmeket megszégyenítő eredetiséget, azért azt is hozzá kell tennem. A forgatókönyv és a dialógusok sem állnak éppen túlzottan acélos lábakon: előbbi jóindulattal tisztes közepes, utóbbira pedig szintén nem fordíthattak túl sok kreatív energiát.

Sőt mi több, a papírvékony és nem túl összetett történetet túl bonyolult módon akarják tálalni, teljesen feleslegesen csűrve-csavarva a dolgokat. Hogy mindezek ellenére miért nem mondanám mégsem a filmre, hogy rossz? Hát azért, mert az egész nem több, mint egy szórakoztató bűnös élvezet. Egy B-kategóriás akciófilm, melyre ugyan több pénzt költöttek a megszokottnál, de attól még az, ami.

Félreértés ne essék: annak egyáltalán nem rossz a Bloodshot, sőt. Amit látunk, az bőven vállalható és ameddig tart, addig unalomba sem fullad. Ha ezt a sztorit a ’80-as években filmesítik meg, mondjuk Sly vagy Arnie főszereplésével, akkor soha nem tudtuk volna kivenni a tékából, mert mindig épp valaki más lejátszójában pörgött volna. Mert ez a mozi épp ilyen: ameddig tart, addig eléggé rendben van, de miután véget ért, nem sokáig fogsz emlékezni rá.

Sebaj, ugyanis az akciójelenetek még mindig profin vannak megalkotva. A film nem túl magas, PG-13-as korhatárral fut, de annak határait cserébe többször meri feszegetni. Az eredeti képregényt még nem olvastam, de a karakterdizájn sem lett éppen rossz kategória, sőt több cyberpunk film és játék is eszembe jutott, ami nálam mindenképpen pozitívumnak tekinthető. Szóval azért abszolút nem rossz ez!

Marcona akcióhős, aki előbb támad, majd talán kérdez. Már ha éppen jó kedve van. Ne tagadjuk, Vin Diesel az ilyesfajta szerepekre született. Sosem lesz belőle Al Pacino vagy Marlon Brando, de az ilyen filmekben mindig rendre helytáll, szégyenkezés nélkül. Guy Pearce pedig – ha ripacskodik is csöppet, ha nem – bárkit el tud úgy játszani, hogy a végeredmény szórakoztató legyen. A többiek (például Eiza González és Toby Kebbell) most nem kaptak túl nagy rivaldafényt, de hát ez van.

Összegezve, a Bloodshot nem rossz film. Persze érdemes tisztában lenni azzal, mire ülünk be: akciómozi ez a javából, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Történetére már most alig emlékszem, karakterei sem éppen nagy egyéniségek, mindazonáltal az adok-kapok dinamikus és nagyon rendben van, Diesel pedig tényleg jó választás volt főszereplőnek. Fogalmam sincs, lesz-e ebből az egészből moziverzum, de a Bloodshot attól még tényleg egy szórakoztató bűnös élvezet. Egy dekával sem több, de ami azt illeti, nem is kevesebb. Nem lesz belőle örökbecsű klasszikus, de egyszer simán bevállalható!

 

 

Ítélet: 6 pont

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr7615517034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.