Sötét vizeken - kritika
2020. március 03. írta: Bogár Bence

Sötét vizeken - kritika

Mark Ruffalo az igazság nyomában



Robert Bilott (Mark Ruffalo) egy céges jogász, aki nagyvállalatokat véd, nem is akárhogyan. Egy nap azonban felkeresi egy farmer, nagyanyjának egyik ismerőse, aki a segítségét kéri. A férfi egy kis nyomozás után rájön, hogy a DuPont vegyi vállalat hosszú idő óta mérgezi egy álmos kisváros vizét, természetesen anélkül, hogy erről bárki tudna. Bilott úgy dönt, hogy mindent kockára tesz és támadást indít a legyőzhetetlennek tűnő ellenféllel szemben: mindenáron bizonyítani akarja az igazságot, kerül, amibe kerül…

A film alapját egy valóban megtörtént esemény, illetve egy New York Times-cikk adja. Az ügy egyébként kifejezetten hosszú ideig, évekig elhúzódott, amit a film elég részletesen be is mutat. Amit a két óra játékidő adott lehetőséget, azt az alkotók lelkiismeretesen ki is használták. A direktori székben egyébként Todd Haynes (Távol a mennyországtól, Carol) foglalhatott helyet: az úriember eddig még nem okozott csalódást a nézőknek, a neve gyakorlatilag garancia a magas minőségre.

A Sötét vizeken ugyanis tényleg jól megrendezett alkotás. Úgy adja át a történetet, hogy közben a feszültséget is tanítani való módon építi fel. Mondhatni, hogy kifejezetten összetett mozival van dolgunk, hisz ha eléggé odafigyelünk rá, akkor észrevehetjük, hogy rengeteg mindent akar és tud is mondani a nézőnek. Belegondolni is ijesztő, hogy hány hasonló eset történt még meg a valóságban, amely azonban nem került a nyilvánosság elé.

Haynes filmje okosan bánik a főbb figuráival. Remekül mutatja meg Bilott karakterének elszántságát és tántoríthatatlanságát, amivel az igazság nyomába szegődik. A film egyébként abszolút nem durva vagy korhatáros (hazánkban is 12-es karikás), azonban ettől még elég megrendítő módon prezentálja az eseményeket. Egészen félelmetes maga a tény is, hogy ezen események tényleg megtörténtek a valóságban, méghozzá nem is olyan régen.

A Sötét vizeken természetesen erősen támaszkodik a dialógusokra, amik kifejezetten jól lettek megírva. Csak nagyon kevés, fanyar humor jutott az összképbe, inkább a feszültség és a nyugtalanság dominál az esetek többségében. A műfaj alapvetően inkább dráma, de tulajdonképpen a látottak simán megállják a helyüket a thriller zsánerében is. A forgatókönyvet is csak dicsérni lehet, hisz igazán profi, összeszedett munkáról tesz tanúbizonyságot.

Ha belegondolok, az alkotás azt sugallja, hogy a kisember mennyire ki van szolgáltatva a „nagyok” ellen. Fel lehet velük ugyan venni a harcot, de szinte kizárt, hogy a háborút megnyerjük. Apróbb csatákat talán, de attól még a film nem egy fantasy vagy tündérmese: itt bizony (sajnos) Dávid nem fogja legyőzni Góliátot. Tulajdonképp, már az is hatalmas dolog, hogy a végsőkig harcol ellene, ahogy a főszereplő karaktere is teszi.

Tehát a Sötét vizeken egy minden elemében igényesen összerakott mű. A végén elmarad ugyan a katarzis, vagy valami hasonlóféle dolog érzete, hozzá kell tenni. Nem mondanám egy túlzottan könnyed plázamozi-élménynek sem, hisz nagyon oda kell figyelni és koncentrálni minden egyes apró momentumra: akkor kapjuk meg a legteljesebb élményt, amit a film csak nyújtani tud.

A színészi alakítások mindegyike minőségi munka. Mark Ruffalo mint általában, úgy most is kiválóan és aprólékosan játszik. Úgy gondolom, egy Oscar-jelölést megérdemelt volna itteni teljesítményéért. Öröm látni, hogy Anne Hathaway hosszú évek után ismét egy igazán jó filmre írt alá, itt volt már az ideje nagyon. A mellékszerepben látható Tim Robbins és Bill Pullman feltűnése is örömteli dolog, ők is odatették magukat.

Összegezve, a Sötét vizeken egy kifejezetten jó és igényes dráma. Feszültség tekintetében sem érdemes lebecsülni, némely esetben már-már a „konspirációs”-thrillerek hangulata és stílusa jutott eszembe róla. Mindezekhez vegyük még hozzá az igényes rendezést, a letisztult, melankolikus hangulatot remekül átadó képi világot is. Ha szereted egy film közben az agyadat is használni, akkor bátrán ajánlom megtekintésre, hisz nagy eséllyel nem fogsz csalódni. Meg akkor is, ha bejött anno a Spotlight, vagy éppen szeretnél látni egy valóban kiváló Mark Ruffalo-alakítást. Ugyanis a Sötét vizeken ezen dolgok mindegyikét tartalmazza.

 

 

Ítélet: 8.5 pont

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr4215501844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.