A vadon hívó szava - kritika
2020. február 24. írta: Bogár Bence

A vadon hívó szava - kritika

Harrison Ford és CGI kutyusa

Az 1890-es években járunk, mikor is már nagyban zajlott az aranyláz, megindult a nagy versengés az emberek között. Buck, aki egy csöppet elkényeztetett, ámbár nagyon kedves kutya azonban mit sem tud erről. Az ebnek nem sok gond akad az életében. Ügyeletes csínytevéseinek, illetve boldog napjainak azonban vége szakad, mikor elrabolják, hogy aztán eladhassák szánhúzó kutyának. A túlélő ösztönök azonban fokozatosan előtörnek a kutyusból, később pedig mindörökre megváltozik az élete, mikor találkozik egy John Thornton (Harrison Ford) nevű férfivel, akinek egy súlyos múltbéli trauma nyomja a lelkét.

Jack London amerikai író egyik leghíresebb, legnépszerűbb regénye az 1903-ban publikált A vadon szava. Az örökérvényű, klasszikus történetből az évek során számos filmes feldolgozás készült, melyek némelyike a mozivásznat támadta be, de voltak TV-re készült változatok is. A legújabb verzió, mely nem régóta látható a vásznon, Harrison Ford, illetve egy CGI-kutyus főszereplésével készült el.

Álljunk csak meg egy pillanatra! Akkor nem is valódi a blöki, ugyebár? Nos, tényleg nem az. Ahogy egyik állat sem a filmben, legalábbis ha a szemem nem vert át. Alapvetően annyit tudok elmondani erről, hogy kívülről nincs gond a megjelenésükkel, sokszor aranyosak is -főleg Buck- azonban így is meglehetősen rajzfilmszerűek, főleg a mozgás tekintetében, illetve néha azért kilóg az a bizonyos lóláb. Szó se róla, nem kis dolog, hogy már itt tart a technológiai, elismerem, de a tökéletestől így is messze van.

Persze ha a néző elfogadja a tényt, hogy itt nem valódi állatkákat lát, akkor szerintem nagy csalódás semmiképp sem érheti. Egyszerűen csak érdemes tisztában lenni azzal, hogy mire is váltottunk jegyet. Egy kedves kis családi kalandfilmre, mely ugyan nem lesz ott az év legjobbjai között, de tényleg valós üzenete miatt semmiképp nem bántam meg, hogy rászántam egy bő másfél órát. Hisz az letagadhatatlan, hogy amíg tartott, addig bőven elszórakoztatott.

A rendező, Chris Sanders eddig csak és kizárólag animációs filmeket (Így neveld a sárkányodat, Croodék) dirigált le. Tulajdonképpen, az sem nagy túlzás, hogy A vadon hívó szava inkább egy mesés kalandfilm, élő (emberi) szereplőkkel, illetve tájakkal. A cselekmény felépítése, illetve a forgatókönyv is az animációs alkotásokat idézi, így ilyen téren túl meglepő dologra ne tessék számítani. Bár úgy hiszem, már az első pillanattól fogva egyértelmű volt, hogy itt már a kisebbek is célcsoportnak számítanak, így ez nem tekinthető gondnak.

A történet egyébként a klisék ellenére rendben van eléggé, bár néha túl gyors tempót diktál, illetve a játékidőt is egy kicsit kevésnek éreztem. Egy negyed órával nyugodtan lehetett volna hosszabb, illetve az első 30 percet simán meg lehetett volna vágni, hisz kell egy kis idő, mire igazán beindul A vadon hívó szava. Bár, ha idáig eljut a kedves néző, utána már vár rá néhány nagyon szép, jól megrendezett, egyszerű mivolta ellenére is nagyszerű pillanat.

Alapvetően ugyanis ez a film egy nagyon kedves élmény, melyet nagy valószínűséggel a kisebbek tényleg két pofára fognak zabálni, de közben azért az idősebb mozilátogatók sem maradnak ki a dologból, hisz példának okáért, az operatőri munka és a képi világ is csodaszép. Harrison Ford karakterét szerencsére egészen korrekt módon árnyalják, bár amennyire persze ilyet lehet a családi filmekben. Mindenesetre, most is egy olyan figurát játszik, akivel nem nehéz azonosulni.

Annyi tény, hogy a CGI-állatkák mellett nem egy rossz színészgárda gyűlt itt össze. Omar Sy továbbra is nagyjából önmagát hozza, de nincs gond az alakításával, míg Karen Gillan nem sok időt tölt a vásznon, gyakorlatilag már el is tűnik, mire észrevesszük. Dan Stevens már-már „dszonideppes” eszköztárral hozza a gőgös gonosztevőt, bár hozzá kell tenni, hogy egy ilyen ficsúrt sem lehet minden esetben könnyű eljátszani. Természetesen az egész lelke Harrison Ford, aki továbbra is megmaradt kiváló színésznek. Minden egyes percben remekül játszik az öreg, az meg tény, hogy nincs olyan alkotás, melyben a jelenléte ne emelné a színvonalat. Pont.

Összegezve, A vadon hívó szava új feldolgozása kellemes és szép film, melyet a gyerkőcök biztosan szeretni fognak, de közben azért a nagyobbak sem maradnak hoppon vele. Kell neki egy bő 20 perc, mire beindul, illetve elég sablonos is – dehát mégiscsak egy családi moziról van itten szó, CGI-kutyussal, néha már-már rajzfilmszerű megvalósításban előadva. Azért a szép üzenete, csodás képei, valamint a kutyus és Harrison Ford párosa miatt egy esélyt mindenképp megérdemel. Ártalmatlan, aranyos kis mozi, néha kell egy-egy ilyen is. Az meg külön piros pont, hogy a lezárás sem megy át túl nagy giccses-nyálas happy endbe.

 

 

Ítélet: 7 pont

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr10015489812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Aranytorkú Károly Művész Úr 2020.02.27. 22:44:10

Bàmulatosan bugyuta film. Megtekintése 12 év felett csak kiskorú felügyelete miatt ajànlott.