A Kritikairoda-Minden, ami film!

Aljas nyolcas (kritika)

Titkok és átverések hóviharában.

2019. augusztus 13. - Bogár Bence

A Tarantino-napok során szó lesz a kiváló direktor összes eddigi filmjéről, valamint egyéb meglepetés cikkek is várhatóak a témában! A mai téma pedig nem más, mint az Aljas nyolcas, QT nyolcadik rendezése!

 

A cselekmény egy évvel az amerikai polgárháború után játszódik. Marquis Warren őrnagy (Samuel L. Jackson) összetalálkozik egy John Ruth (Kurt Russell) nevű férfival, aki egy szökevényt (Jennifer Jason Leigh) próbál mindenáron eljuttatni a kivégzésének helyére. Azonban hatalmas hóvihar tombol, így meg kell állniuk egy kis hegyvidéki fogadóban, amíg az időjárás jobbra nem fordul. Azonban az ott összegyűlt emberek közt hamar feszültség alakul ki, s nem sokkal később a dolgok durva fordulatot vesznek…

Az Aljas nyolcas (minő meglepetés) Tarantino nyolcadik rendezése. A 2012-es Django elszabadul után ismét westernfilmet rendezett. Az a legérdekesebb az egészben, hogy szinte végig egy fogadóban játszódik az egész- a mester azonban nagyon ért ahhoz, hogyan varázsoljon izgalmassá egy olyan cselekményt is, aminek nagy része egy zárt térben játszódik, hisz elég csak legelső munkájára, a Kutyaszorítóban című remekre gondolni.

Kicsit egyébként olyan érzésem volt a film közben, hogy Tarantino az Aljas nyolcas képében egy kamaradrámát készített. Ráadásul nem is rövid, hisz a játékidő nagyjából 160 percig tart. Rendezőnk azonban világéletében híres volt arról, hogy általában nem rövid filmeket készít. Viszont minden esetben remekül adagolja az egyes hozzávalókat, így a kész termék még csak véletlenül sem érződik unalmasnak.

Maga a hangulat szó szerint hibátlanul lett ábrázolva. A hóban játszódó jelenetek egészen különleges szintet ütnek meg, az operatőri munka pedig számomra csúcskategóriás. Azért azt hozzá kell tennem, hogy a számos pozitívum ellenére az Aljas nyolcas nem QT karrierjének legje. Egy magabiztos, ötletes film, amit öröm nézni az elejétől a végéig, mert stílusos és szórakoztató is, de nem forradalmi.

Megszokott dolog, hogy a mester általában rendezéseiben számos karaktert és szálat mozgat, de itt annyira nincs sok szereplő. Ahogy az már a címből is egyértelműen látható, leginkább nyolc figura kerül most a középpontba. Alap, hogy QT most is mesteri dialógusokat írt, s igen érdekes gondolatokat „adott” a szereplőinek szájába. Hiába, ez az ő egyik specialitása.

A cselekmény során most is olyan témák kerülnek a középpontba, mint az árulás, megtévesztés. Sok karakter nem éppen az, akinek mondja magát. Ez pedig már alapból ad egy érdekes hangulatot a filmnek. Mi, nézők, megpróbálunk rájönni, hogy kinek mi a célja, ki mond igazat, vagy éppen hazudik. Érdekes dolgok ezek, én el tudtam azzal lenni, hogy a képzeletbeli sakktáblán próbáltam elhelyezni az egyes „bábukat” (azaz szereplőket) egyik vagy másik oldalra.

Fentebb írtam, hogy a játékidő nem érződik unalmasnak, ami tényleg igaz. Ettől még az Aljas nyolcas egy iszonyúan hosszú film, így fel kell arra készülni, hogy lassan, nagyon lassan építkezik. Inkább a dialógusok állnak a középpontban, még csak véletlenül se várjon senki akciófilmet, mert nagyon nem az. Persze ennek én tudtam örülni végső soron.

Most is nagyon tehetséges színészeket szerződtetett a direktor, méghozzá nem is keveset! Egyik állandó embere, Samuel L. Jackson természetesen most sem maradhatott ki, de Kurt Russell és Jennifer Jason Leigh is olyan tehetségek, akiket öröm itt látni. Tiszteletét teszi még Walton Goggins, Demián Bichir, Bruce Dern, valamint további két állandó Tarantino-„kellék”, Tim Roth és Michael Madsen is. Nem semmi névsor, ugye?

Összegezve, az Aljas nyolcas egy remek film. Nem mondanám azért, hogy a mester legjobbja, de érdekes és minőségi alkotás, amit a hosszú játékidő ellenére is érdemes megnézni, legalább egyszer. Nem forradalmi vagy éppen eddig sosem látott, de a stílus és a hangulat megvan benne, valamint a színészek is odatették magukat. Így tehát, a rendező munkásságának kedvelői mellett bátrán tudom ajánlani a műfaj és a lassabb kamaradrámák kedvelőinek egyaránt. Tarantino ismét bizonyítja, hogy fekszik neki a western is, de még hogy!

 

 

Értékelés:80%

Legközelebb a Tarantino-napok keretén belül: egy meglepetéscikk a Volt egyszer egy Hollywood kapcsán!

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr4115008240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.