A Kritikairoda-Minden, ami film!

Django elszabadul (kritika)

A rabszolgatartás rossz, értve?

2019. augusztus 12. - Bogár Bence

A Tarantino-napok során szó lesz a kiváló direktor összes eddigi filmjéről, valamint egyéb meglepetés cikkek is várhatóak a témában! A mai téma pedig nem más, mint a Django elszabadul, QT hetedik rendezése!

 

Két évvel járunk a Polgárháború kirobbanása előtt. Dr.King Schultz (Christoph Waltz) épp a pusztaságot járja, mikor ráeszmél a rabszolgaság embertelen kínjaira. A férfi ezt nem nézi túl jó szemmel, ezért lazán végez a zsarnokokkal, majd szabadjára engedi őket. Azonban az egyikük, Django (Jamie Foxx) inkább vele tart. Céljuk nem más lesz, mint hogy kiszabadítsák a volt rabszolga feleségét, akit az egyik legádázabb földesúr (Leonardo di Caprio) tart fogva.

A Django elszabadul Tarantino-mester hetedik filmje, 2012-ben kapott nemzetközi bemutatót. Ha pedig valaki QT-filmet akar nézni, készüljön fel valamire: arra, hogy annak rövid időn belül nem lesz vége. Jelenlegi alanyom sem éppen rövid játékidővel rendelkezik: kicsivel több, mint két és fél óra.

Általában nem örülök neki, ha egy filmet rövid játékidővel, összecsapva akarnak eladni. Ez sokszor a gyengébb minőségű horrorok és thrillerek ismertetőjegye. Tarantino azonban mindig mindenre figyel a lehető legapróbb részletekig, természetesen így van ez most is. A történet is egyike az adott év egyik legaprólékosabb és legjobban kidolgozottabb darabjainak. Egy hamisítatlan Western történetet kapunk, vérrel és menő dumákkal.

A helyszínek is kellőképpen jól mutatnak, és még változatosak is. Sivatagi táj, havasabb területek, vagy éppen kisebb-nagyobb települések, ahol izgalmas pisztolypárbajokra kerülhet sor. El lehet gondolkozni azon, hogy a forgatás összesen mennyibe fájhatott, de biztos vagyok benne, hogy nem lehetett olcsó mulatság, még úgy sem, hogy egyértelműen nem a látvány volt a fő szempont most sem. Azonban az tény, hogy annyira profi lett a végeredmény, hogy az megér minden egyes fillért.

 A Django elszabadul egyébként meglehetősen kegyetlen és véres is, nem szükölködtek az alkotók a fejlövésekkel sem. A rabszolgák kínzását, és kegyetlen dolgoztatását is nagyon realisztikusan, finomkodásoktól mentesen mutatják be. Különösen gyenge idegzetűeknek nem igazán tudom ajánlani, mint esti vagy délutáni program. Magyarországon 18 éven aluliak számára nem ajánlották. Szerintem ez azért egy kicsit túlzás, de az tény, hogy 16 év alatt nem nagyon kellene nekikezdeni a megtekintésnek.

 Ami a befejezést illeti, kellőképpen westernes, és nem klisékkel vagy bátortalansággal vádolni: a lezárás nagyon stílusos lett, csakúgy mint az egész film. Kifejezetten nehéz lehetett több mint két óráig tartani ezt a magas minőséget, de büszkén jelenthetem, hogy ez nagyon is sikerült. Egy esetleges folytatást is jó néven vennék, ebben az univerzumban még nagyon komoly lehetőségek rejlenek. Ugyanakkor Tarantino nem szokott folytatást készíteni filmjeihez (a két Kill Bill-mozit is egynek tekinti), így nem valószínű, hogy kivételt fog tenni.

A filmben a karakterek bemutatására is elegendő időt fektettek, de ez így is van rendjén: itt minden fontosabb résztvevő külön egyéniség. Bár igaz, hogy a westernes téma és a hosszú játékidő sokakat elbizonytalaníthat, de nem igazán tudok most túl komoly negatívumokat találni. Tarantino természetesen biztos kézzel, zseniális mód rendezte meg az alkotást, tényleg minden egyben van benne.

Django megformálója, Jamie Foxx remekül alakítja a karaktert, de nekem az egész filmben mégis a Leo által életre keltett rabszolgatartó volt a személyes kedvencem. Nagyon gyakran vannak hangulatingadozásai: az egyik pillanatban még ünnepel, a másikban pedig dühöng. Di Caprio fantasztikus, számtalan arcát mutatja meg a film alatt. Természetesen Christoph Waltz is remekelt, aki a Becstelen brigantyk után ismét a rendezővel dolgozott. Mellékszerepben feltűnik még a remek Samuel L. Jackson is, aki Leo egyik gyanakvó emberét játssza, nem is akárhogyan.

Összességében, nagyon is elégedett vagyok, a 2012-es mezőny egyik legkiválóbb mozija volt a Django elszabadul. Igazán profin megírt és változatos karakterei, remek helyszínei és vérbő fordulatai, pazar stílusa miatt nagyon tudom ajánlani. Az meg már cask csak hab a tortán, hogy a színészek is kiváló munkát végezték. Vérbeli és minőségi Tarantino-film, ott van a mester legjobb munkái között.

 

 

Értékelés:90%

Legközelebb a Tarantino-napok keretén belül: Aljas nyolcas

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr1915006716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.