A Kritikairoda-Minden, ami film!

Halálos iramban: Hobbs és Shaw (kritika)

Szuperhősös őrültség köpeny nélkül.

2019. augusztus 01. - Bogár Bence

 

A franchise eddigi filmjeit ITT rangsoroltam.

 

A gonosz, végtelenül veszélyes anarchista, Brixton (Idris Elba) egy halálos vírust akar megszerezni, majd a világra szabadítani. Meggyűlik a baja egy Hattie (Vanessa Kirby) nevű ügynökkel- aki történetesen nem más, mint Shaw (Jason Statham) testvére. A világot pedig nem mentheti meg akárki, így a csapathoz csatlakozik még Hobbs (Dwayne Johnson) is. Közösen kell megoldaniuk az ügyet, már persze ha előbb nem mennek teljesen egymás idegeire.

Milyen régen is volt 2001, mikor elindult a Halálos iramban-széria, s kezdetben nem szólt másról, mint autóversenyzésről. A két későbbi folytatás aztán majdnem kinyírta az egész kocsikázós cirkuszt, így a negyedik résztől stílust váltottak, előtérbe hozva az akciót. Innentől minden egyes felvonás egyre elborultabb, a valóságtól távol álló jeleneteket hozott. Természetesen így van ezzel az első spin-off, a Hobbs és Shaw is.

Míg az előzőekben Vin Dieselék „családja” állt a középpontban, most változott a helyzet: Hobbs és Shaw igazából voltak annyira érdekes karakterek, hogy kapjanak egy közös filmet, amolyan buddy movie-stílusban. Persze az egész itt is távol áll az első résztől, inkább tekinthető egy kém és szuperhősmozi ötvözetének. Ilyen képtelenségek talán nincsenek sehol máshol, tényleg maximum egy nagyon elszállt képregényfilmben!

Természetesen a film megtekintése továbbra sem ajánlott fizika szakkörösöknek! Meg úgy általában senkinek, aki komolyan akarja venni, mert egész egyszerűen nem lehet. Sokkal jobban tesszük, ha inkább csak hátradőlünk a mozi sötétjében, átadva magunkat annak az eszement akciózásnak, ami a vásznon folyik. A látottak adok-kapok szempontjábol már túl kreatívak is: ilyen helyzeteket a kissrácok szoktak elképzelni, mikor a figuráikkal játszottak...

Az egész olyan elszállt, a valóságtól távol álló élmény, hogy tényleg nem érdemes benne az értelmet keresni. Az ilyen filmek csak azért készülnek, hogy egy nehéz nap után szórakozzon egyet a nép. A legviccesebb az egészben, hogy mi, nézők is tudjuk, hogy ez a mozi mekkora egy képtelenség, mégis egész jól el lehet vele lenni. Persze van az úgy, hogy iszonyúan túlzásba viszik a „jót”: a végére kő nem marad kövön. A kontroll totális elvesztése úgy látszik, már családi hagyomány a Halálos iramban-mozik esetében.

Viszont találtak egy olyan rendezőt, akinek tényleg tudott is mit kezdeni ezzel a kreatív káosszal! David Leitch, a John Wick, az Atomszőke és a Deadpool 2 direktora iszonyú menő verekedős szekvenciákat tud levezényelni, itt pedig alaposan kiélhette magát. A filmnek igazából két szabálya van: hogy ami fel tud robbanni, az fel is fog, amivel meg lehet támadni, az használható fegyvernek. Leitch azonban tényleg jól rendezett, nem kellett visszafognia magát.

A poénok egyébként egész korrektek most, többször is elmosolyodtam. Néha már a paródia határán járunk, de igazából valamilyen szinten ez is hozzátartozik a Hobbs és Shaw bűnös élvezet mivoltához. Mindezek kompenzálják azt, hogy a cselekmény egy az egyben sablon, eredetiség nyomokban sincs. Viszont a dumák ütnek, ebben a tekintetben kitettek magukért a szkriptért felelősek.

Ez a film sokkal kevesebbet érne a két főszereplő nélkül. A különböző stílusú karakterek jól egészítik ki egymást. Látszik, hogy Statham és a Szikla is örömmel vett részt a projektben, ez az egésznek adott egy kis retro buddy movie-feelinget. Sőt, van egy meglepetésszínész is, akiről szó sem esett a marketinganyagokban, én örültem neki. A kedvencem azonban Vanessa Kirby volt, aki a főszereplő párost megszégyenítően laza és cool karakter: kellett már ide egy kívül-belül erős női szereplő, végre megkaptuk. Jöhet egy spin-off vele a középpontban, venném a jegyet rá már most. A főgonoszt játszó Idris Elba pedig mintha egyensen a Deus Ex-játékok világából érkezett volna: ő nem ember, inkább egy szupergonosz. Ha a karakterek maskarában feszítettek volna, mehetett volna a film nyugodtan a Marvel vagy DC-moziverzumba is...

Összegezve, a Hobbs és Shaw mixeli a szuperhős, kém és haverfilmek stílusát. Az egész kaotikusabb már nem is lehetne, de lazításnak tényleg megfelelő. Arra fel kell készülni, hogy agysejteket nem eme film által fogunk nyerni, de bőven megfér a mozi kínálatában, néha kell ilyen totális őrültség is. Persze története alig, sablonai annál inkább vannak, de erre lehetett is számítani. Amit itt látunk, az nem más, mint egy szórakoztató marhaság, de ha valaki vevő az ilyenekre, akkor túl rosszul nem járhat vele. A Hobbs és Shaw ártalmatlan, kellemesen klisés nyári blockbuster, főszerepben két maskara nélküli szuperhőssel. A három stáblista utáni részt pedig nem kihagyni, mert azok is vannak! Tudjátok, mint a képregényfilmekben...

 

Értékelés:70%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr1014990730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.