A Kritikairoda-Minden, ami film!

Valerian és az ezer bolygó városa (kritika)

Szép látvány és más semmi.

2019. július 28. - Bogár Bence

A történet főszereplője két ügynök: Valerian (Dane DeHaan) és Laureline (Cara Delevingne) az univerzum békéjét szolgálják. Legújabb feladatuk az, hogy derítsenek fel egy érdekes esetet, mely miatt az egész galaxis jövője veszélyben foroghat. Útjuk pedig egy hatalmas metropolisz, az ezer bolygó városa felé vezet…

Luc Besson rendező korábban már bizonyította, hogy képes elkészíteni egy forradalmi és egyedi sci-fit. Természetesen az Ötödik elemre gondolok most éppen, amelynek Bruce Willis volt a főszereplője. Igen ám, de Besson egy másik projektet is minden áron véghez akart vinni, ez pedig nem volt más, mint hogy filmet készítsen a ’70-es évek egyik nagy francia képregényéből. Sokáig nem tudta megvalósítani az álmát, mivel hogy a technológia, a látvány és a CGI nem tartott azon a szinten, amit a mester elképzelt magának.

Közben azért készült egy japán-francia koprodukcióban megvalósult animációs sorozat is, melyet itthon Űrzavar címen adott a TV. Egyébként nem is volt rossz, unalom esetén el lehetett nézegetni, pár részt pedig én is láttam. 2017 nyarán pedig megérkezett az előszereplős film, mely az eddigi legdrágább francia mozgókép lett. 

Na, akkor kezdjük a pozitívumokkal! A látvány fenomenális, zseniális, párját ritkító. Ha a filmen belül csak ezt az elemét kellene értékelnem, akkor gondolkodás nélkül menne is rá a maximális pont. Mert ezt egyszerűen látni kell, olyan fasza: minden csillog-villog, elképesztően nagyszabású, ambiciózus egy munka. Olyan, amilyet egészen eddig talán még nem is láthattunk. Ha valaki nagyon 3D élményt keres, akkor itt az alkalom, a Valerian vizualitás szempontjából ugyanis csillagos ötösre vizsgázik. S nem csak nálam.

Ami a történetet illeti, inkább mondanám a közepes kategóriának. Ott van, lappang a levegőben, de a nézőnek jó darabig tudomást sem kell vennie róla, olyan jelentéktelen néha. Az megint nem segít rajta, hogy a végére az egész már kesze-kusza lesz, egy hatalmas nagy összevisszaság. Persze az ilyen filmeket elsősorban senki nem a történet miatt nézi, de azért egy kicsivel több gondot fordíthattak volna rá, mert nem tudtam volna bánni.

 A főszereplő Valeriant Dane DeHaan (A csodálatos Pókember 2, Az egészség ellenszere) alakítja. Alapvetően, egy kicsi féltem, hogy mi lesz vele, mert a történet szerint egy menő és ügyes ügynök, aki állandóan csajozik. DeHaan pedig első (meg második) ránézésre sem egy ilyen figura. Ennek ellenére maga a színész meglepő módon nem vette rosszul az akadályokat, megtette amit meg kellett tennie. Még akkor is, ha nem egy Han Solo, de egyértelműen nem.

Társát, Laurelint pedig Cara Delevingne (Suicide Squad/Öngyilkos osztag) alakítja, aki viszont egész egyszerűen telitalálat lett. Nem csak hogy jól áll neki a szerep, de sokszor csaj létére is tökösebb, mint a főszereplő Valerian. Sőt, mellettük is olyan neves színészek tűnnek fel hosszabb-rövidebb ideig, mint Clive Owen és Ethan Hawke.

Érdekesség, hogy az eredeti képregényből még maga a Star Wars is rengeteg elemet *khmm* kölcsönvett, ami meg is látszik, de nem is csak a látványban. A karakterek azért korrektek lettek, még ha túlságosan nem is összetettek vagy kidolgozottak, mert ezt azért tényleg nem lehet mondani. Mondjuk egy érdekesebb főgonosz nem árthatott volna, amit ezek után úgy tűnik, hogy a Star Wars nem innen vett magának. A filmnek egyébként azért megvan a szíve a maga módján, meg a humora is bájos tud lenni. Ezen okok, na meg a látvány miatt nem is tudok rá nagyon haragudni, még ha sok tekintetben nem is áll a legerősebb lábakon.

Összegezve, ezek után egyáltalán nem csodálom, hogy a Valerian egy megosztó film lett. Vannak nagyon erős elemei, úgy mint a frenetikus látvány, a humor na meg persze Cara Delevingne. Ugyanakkor a történet a legtöbbször sablonos, vannak logikai bakik, amiket el lehetett volna kerülni. Ha a folytatásban így tesznek, jó szívvel fogok magasabb pontot adni. De addig is, a Valerian azért egyáltalán nem egy rossz darabnak számít. A nyári szezonos blockbusternek még elment bőven. Kikapcsolódásnak egészen korrekt, de azért egyértelmű, hogy az Ötödik elem a jobb gigaköltségvetésű Besson-féle sci-fi kaland.

 

Értékelés:60%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr914984114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A Mester_ 2019.07.30. 16:25:48

A 60% reális értékelés. Eredetiség nélküli high-tech látványorgia.

Alex Bergman · filmleltar.blog.hu/ 2019.07.31. 21:04:28

Szerintem is reális, bár tény, hogy remekül szórakoztam rajta, Bessontól meg azért már régóta kár ennél többet várni.

Echo73 2019.08.02. 22:13:11

A sztorin kívül - ahol a mélységet keszekuszasággal próbálták helyettesíteni - amely tényleg középszerű, érdekes, hogy a főszereplőket méltattad. Talán külön-külön jó karakterek lehettek volna (bár egyikük sem az a veterán katona alkat, aminek be akarták mutatni őket), de közöttük olyan szinten nem volt kémia, hogy az már zavaró volt. Mindketten durcás kisgyerek fejjel tolták végig az egész filmet, hidegen érzelemszegényen. Szeretem Luc Besson filmjeit, de ez kritikán (és 60%-on) aluli lett.

PuffCinq · http://puffcinq.blog.hu/ 2019.08.02. 22:13:16

Én is remekül szórakoztam rajta. Persze, később rájöttem, hogy minden ami tetszett benne, már Az ötödik elemben is megvolt, Luc Besson gyakorlatilag magát másolja (és miért ne tehetné), de ebből a filmből hiányzik Az ötödik elem eredetisége.