A Kritikairoda-Minden, ami film!

Élménybeszámoló: Iggy Pop koncert, Budapest Park

A legnagyobb showman.

2019. július 26. - Bogár Bence

 A cikkben szereplő videókat és képeket én készítettem. Tisztában vagyok azzal, hogy minőségük nem a legtökéletesebb, de arra talán megfelelnek, hogy legalább egy kicsit átadják a koncert utánozhatatlan atmoszféráját.

 67492580_923755941295174_6227853409861500928_n.jpg

Iggy Pop egyike a zenei világ legnagyobb egyéniségeinek, nem véletlenül. A 72 éves énekes nagyon szép és változatosan gazdag zenei pályát ért már el, de ennek még nincs vége természetesen: sőt, nemrég jelentette be, hogy hamarosan új albumot jelentet meg három év után, Free címmel. Nagyon vártam a Budapest Parkban tartott koncertjét, több okból is.

Azután kedveltem meg nagyon a zenéjét, miután megnéztem Danny Boyle legnagyobb kultfilmjét, a Trainspottingot. Ebben több, mára igencsak ikonikussá vált számot is hallhattunk tőle, s egytől egyig kiváló kategóriát képviselt mindegyik. Úgy gondoltam, tán egy vissza nem térő alkalom tehát ez, hogy élőben is hallhassam a legendát.

Iggy ugyanis legutoljára 25 éve adott szólókoncertet hazánkban- azért remélem, hogy a következőig nem kell ismét ennyi időt várni. A nagyjából 100 perces koncert pedig olyan volt, amilyennek lennie kellett: hangulatos, nosztalgikus és természetesen csak úgy duzzadt az energiától. De hát mi mást is várhattam volna a nagy Iggy Poptól, aki az egyik legkülönlegesebb színpadi jelenléttel rendelkező egyén a zenei világban?

Mivel ez alapvetően filmes blog, egy nagyon kicsit térjünk ki Iggy és a filmek kapcsolatára, ugyanis a zenei pálya mellett kisebb szerepekben színészként is kipróbálta magát az idők során. Jim Jarmusch rendezővel pedig különösen jóban lehetnek, ugyanis zenészünk eddig a mester három alkotásában is feltűnt, de láthatta már a publikum Martin Scorsese vagy éppen Terrence Mallick által dirigált moziban is.

De vissza a koncertre! Hogy akkor milyen élmény is volt az egész? Röviden és tömören: kiváló, igazi kikapcsolódás, a legjobbik fajtából. Iggy egy igazi showman, akinek a vérében van az egész, s túl a hetvenen is túlárad benne az energia. Az már csak természetes, hogy az egészet egy szál nadrágban nyomta végig, de még hogy! A zenész mindent megtett (jelzem, több mint sikerrel), hogy egyre fokozza a hangulatot és a közönség túláradó rajongását.

Ugrált, ugatott, egy fura kupából ivott, vagy éppen olyan közel ment a közönséghez, hogy az első sorban tombolók szó szerint akadály nélkül pacsizhattak és fényképezkedhettek vele. Látszik a zenészen, hogy még mindig élvezettel ad koncerteket, nem uralkodott el rajta az unalom az évek alatt, sok pályakezdő kollégája megirigyelhetné a lelkesedését és több mint pozitív hozzáállását.

Talán az volt a legjobb az egészben, hogy nem a legújabb számokat hozta el nekünk elsősorban, hanem az igazi klasszikusokat. Így sorra került az én két legnagyobb kedvencem is tőle természetesen, a The Passenger és a Lust for life is (a mellékelt felvételeken meg is hallgathatjátok őket). A közönség pedig szemmel láthatóan vevő volt erre az elményre, ugyanis látszott a publikumon is, hogy élvezik ezt a különleges koncertet. Nagyon sokan jöttek el egyébként, kis túlzással többen már nem is tudtak volna beférni.

Az egész tényleg egy hatalmas élmény volt, látszott az egészen a dinamika, a stílus és a hozzáértés is. Úgy gondolom, sokat veszítettem volna, ha kihagyom ezt az alkalmat, mert igazi élménnyel lettem általa gazdagabb, amire alap, hogy egész életemben szívesen fogok visszaemlékzni. Az pedig tényleg csodálatra méltó, hogy Iggy 72 évesen ilyen intenzív és tartalmas showt tudott lenyomni, erőlködés nélkül.

Összegezve, tehát mindenképp úgy gondolom, hogy a koncert megérte az árát. Tényleg nagyjából 100 percnyi élményt kapott a hallgatóság, egy olyan műsort Iggy Poptól, amire ő is joggal lehet büszke. Látszik rajta, hogy mennyire szívesen énekel, neki tényleg ez az élete: hogy lenyűgözze a közönséget, de közben ő is csoda jól szórakozzon. Azt a lazaságot és stílusot, amit itt láthattunk, nem sok zenész mondhatja magáénak. Ha van rá lehetőségetek, az életben legalább egyszer hallgassátok meg őt élőben, mert tényleg olyan élményt kaptok általa, amire mindig szívesen fogtok visszaemlékezni. Éljen soká Iggy Pop!

 

Végezetül, pár kép:

 

 

67715143_510015019541748_8980716632422744064_n.jpg

67534626_497777351031581_5174473866898046976_n.jpg

67295797_2080019975635549_2717394991788851200_n.jpg

67280256_918954451775192_2666851133749723136_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr5114982050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.