A Kritikairoda-Minden, ami film!

Thief (játékteszt)

Garrett, a mesterszarka kalandjai.

2019. július 21. - Bogár Bence

 

A játék főszereplője Garrett, aki nem éppen tisztességes módon, tolvajlással próbál meg boldogulni. Egy korrupt városban, ahol nagyon könnyű elbukni, minden rafináltságra és kitartásra szüksége van, ha életben akar maradni. Azonban Garrett és Erin, akit ő tanított meg a szakma fortélyaira, egyszer igen nagy bajba kerül, s a lánynak rejtélyes körülmények között nyoma vész. A mesterszarkának ki kell derítenie az igazat és megtalálni társát, de közben hamar elmerül a bűnös város titkai és mocskai közt…

A Thief egy korábban három részt is megért, kultstátuszt elért játéksorozat negyedik darabja, s egy reboot is egyben. A keményvonalas fanokat természetesen megosztotta a 2014-ben piacra került game. Jómagam nem játszottam a klasszikusokkal, így azokhoz mérni nem tudom. PS4-en játszottam végig, egy leárazás alkalmával sikerült hozzájutnom, nagyjából 700 (!) forintért.

Az egyértelmű, hogy nem a Thief az a game, amit több 100 óráig nyüstöl a játékos, mindazonáltal ennyiért bőven jó üzletnek bizonyult, hiányosságai ellenére is. Nagyjából 7-9 óra alatt lehet kivinni, ami nem túl sok, de cserébe a történet végig feszes és legalább nem tartalmaz sok üresjáratot. Ami a cselekményt illeti, jócskán klisés, de még így is elég élvezetes. Nem szabad tőle forradalmat várni a történetmesélés terén, de lekötött végig.

Más kérdés, hogy az írók a karakterekkel már nem törődtek ennyit, ami nem éppen korrekt dolog. Ott van az irányítható főhős, Garrett, kit nem sikerült túlságosan érdekessé tenni. Az egyik pillanatban még határozott, a következőben viszont már szinte egy riadt nyuszi. De még mindig nem ő a legrosszabb eset, ugyanis a társa, Erin egy abszolút idegesítő szereplő, szerencsére túl sokat nem látjuk.

Ami a játékmenetet illeti, a Thief FPS-nézetet használ. Alapvetően célszerű lopakodni, okosan bánni az erőforrásokkal, mert ha nem így teszünk, akkor a kelleténél nehezebb lesz a végigjátszás. Annyira nem kedvelem a sok sunnyogást és árnyékban gubbasztás, ezért néha leterítettem az össze ellenfelet. Rambo-üzemmódba azért nem érdemes kapcsolni, egyenként kell az őröket elcsalni és úgy már sokkal egyszerűbb.

A 8 fejezetet és egy prológust tartalmazó történtet során számos különleges nyilat használhatunk. Van itt szimpla sebzést okozó, tüzes, vizes, ilyesfajta „nyalánkságokra” kell gondolni. Érdemes őket használni, mert sok segítséget tudnak nyújtani. Persze két küldetés között érdemes alaposan feltölteni a készletet, hogy legyen is esélyünk az egyre nehezedő pályák során. Jó, nyilván nem egy Dark Souls-kategória a nehézség, de érdemes figyelni és okosan tervezni.

Két bossharc is helyet kapott a cselekmény vége felé: az első nem vészes, csak kicsit monoton, így ébernek kell lenni végig. Ami viszont az utolsót illeti, az valami botrányosan sikeredett, nem éppen fair a játékossal szemben. A „sima” ellenfelek persze könnyen legyűrhetők, csak nem akkor, ha négyen-öten üldöztek, mert akkor sok esély nincs. Itt nem olyan kedvesek az őrök, hogy megvárják, míg az egyik ütött (helló, korai Assassin’s Creed-részek), hanem egyszerre támadnak.

Maga a város egyébként nem túl nagy, de szabadon bejárható. Sajnos töltőképernyők elég gyakran megszakítják az élményt, de nem is rossz csak úgy mászkálni ide-oda. Az épületek tetején való mozgás elég jóféle parkour-élményt ad, ennek a mechanikája egész ötletes. Ami még iszonyúan tetszett, az a játék világa, hangulata. Erősen steampunkos az egész, s ötletes is. Eme dark fantasy-stílus pedig egyedi atmoszférát biztosít a Thiefnek, ez az egész tán legnagyobb erőssége.

Összegezve, érdekes próbálkozás az új Thief. Lényegében egy Dishonored-Assassin’s Creed klón az egész, de az egyes játékelemeket mégis érdekfeszítően használja fel. Igaz, nem túl hosszú a története, de amíg tartott, addig lekötött. Persze közel sem hibátlan élmény, ugyanis a story nagyon sablonos, ahogy a karakterei sem az igaziak. Játékmenete viszont élvezetes, dinamikus és működik. Más kérdés, hogy helyenként túlságosan nehéz, illetve az egész hatalmas cliffhangerrel ér véget, ami nem túl tisztességes dolog. Egyszer azonban megéri kipörgetni ezt a hangulatos kis steampunk-kalandot, már csak az egyedi világa miatt is. Egy leárazásig érdemes várni vele, mert akkor „fillérekért” jó vétel lehet.

 

Értékelés:70%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr7614974072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.