A Kritikairoda-Minden, ami film!

Übergáz (kritika)

Szerencsére nem méltó a címéhez!

2019. július 15. - Bogár Bence

Adott egy zsaru, Vic (Dave Bautista), aki egy gonosz drogbárót próbált meg kézre keríteni, de nagyon rosszul végződött az eset. Nem elég, hogy a rosszarcú (Iko Uwais) meglógott, de még a társával is végzett. Később, mikor előrelépés történik az ügyben, Vic nem habozik sokat, folytatja a nyomozást. Ettől az sem tántoríthatja el, hogy nagyjából semmit sem lát, mivel nemrég szemműtéten esett át. Nem tehet mást, bepattan egy taxiba, amit Uberrel rendelt meg. A gyanútlan sofőr, Stu (Kumail Nanjiani) csak egy ötcsillagos fuvart akart lebonyolítani, mégis egy drogbáró utáni hajsza kellős közepébe keveredik.

Talán a ’90-es években volt a legmenőbb a buddy movie műfaj, vagyis a haverfilm. (Toplistát is írtam róla, ITT.) Az elmúlt években nem túlzottan sok ilyen jellegű alkotás készült, nagyjából csak a Rendes fickók és a Sokkal több mint testőr jut eszembe. Ezért is vártam nagyon ezt a filmet, mert alapvetően kedvelem eme stílust, hisz sok lehetőség rejlik benne.

Számítottam arra, hogy a látottak nem lesznek olyan ikonikusak, mint mondjuk egy Halálos fegyver. Mikor beültem az Übergázra, arra gondoltam, hogy bőven elég, ha szórakoztat és kikapcsol addig a 90 percig, míg tart. Ahhoz képest, egészen kellemes meglepetés ért, hisz az a formula, amit Michael Dowse rendező (The F Word) használ, minden egyszerűsége ellenére is működik.

Maga a történet nem túl maradandó kategória, körítésként szolgál csupán. Azt nem lehet mondani, hogy nincs, mert túlzás volna, mindazonáltal nem jobb vagy rosszabb, mint egy átlagos akció-vígjáték. Viszont nagy pozitívum, hogy a két főszereplő karakter érdekesen lett megalkotva. Hiába testesítenek meg mindketten egy klisét, attól még nagyon is szórakoztatóan használják fel őket.

Ott van Vic, a nagydumás, kemény zsaru, aki nem ismer lehetetlent. Előbb beszél, aztán csak talán gondolkozik, ő a csapat „nyers erő” része. Bárkinek nekimegy, ha a helyzet úgy kívánja, nem ismer félelmet. Vele ellentétben, Stu csak egy békés, ámde bátortalan taxisofőr, mint Dopinder a Deadpool-filmekben! Ők ketten természetesen fura csapatot alkotnak, azonban végeredményben remekül egészítik ki egymást.

Az a bajom a legtöbb mai vígjátékkal, hogy vagy egy nagyon alacsony, dedós Adam Sandler-színvonalat képviselnek, vagy  pedig épp ellenkezőleg, csak a szitkozódásokkal és a hamis keménykedésekkel operálnak. A jó hír az, hogy az Übergáz visszament úgy nagyjából a ’90-es évek elejére, ami a stílust illeti: igazi oldschool szórakozást szolgáltat ugyanis az arra fogékony nézőknek. Nagyon örültem annak, hogy a viccesnek szánt részek az esetet nagy többségében tényleg humorosak voltak, de nem erőltetetten.

Ezen felül, a menühöz jár még pár kreatív beszólás is, valamint nem felejtették el a pofás akciórészeket sem. Mindehhez adtak egy nagyon kevés drámát is, de tényleg éppen csak annyit, hogy működjön, s ne legyen tolakodó. A filmen látszik, hogy nem sokat költöttek rá, de ez nem zavaró egyáltalán. Bőven elég pár csihi-puhi, meg Los Angeles hangulatos városa ahhoz, hogy a mozi lekösse a néző figyelmét végig. 90 perc az egész (vagy annyi se), de nem is ül le, végig izgalmas marad.

Dave Bautista most tényleg odatette magát! Jól állt neki a szerep, tényleg szinte rá is szabták. Nem értem, hogy ő mit keres egy olyan szennyben, mint a Szupercella 3, mert többre is képes. Persze nyilvánvaló, hogy soha nem lesz belőle De Niro vagy Al Pacino, de egy Stallone vagy Schwarzenegger-kaliberű akciósztár simán válhat belőle, van érzéke a dologhoz. Kumail Nanjaini (Rögtönzött szerelem) pedig tehetséges komikus, ezen képességét pedig itt is sikeresen kamatoztatta. Mellékszerepben feltűnik Mira Sorvino (Jackie Brown) és Karen Gillan is (tiszta Galaxis őrzői-parti ez a film: Drax és Mantis együtt támad!), valamint Stewe Howey, aki ismét bizonyítja a Shameless után, hogy nincs olyan kacagtató őrültség, amiben ő ne lenne benne.

Összegezve, jó szórakozást nyújtott az Übergáz. Nem szabad arra számítani, hogy feltalálja a spanyolviaszt, de kellően stílusos és mindvégig jólesik nézni. Semmi rendkívüli, de az a már unalomig ismert hozzávalókat hozzáértő módon használják fel: egy kis adok-kapok, pár aranyköpés, na meg két teljesen eltérő, de bőven kedvelhető főszereplő. Maga a cselekmény abszolút nem újdonság, ahogy a főgonosz is lehetett volna sokkal acélosabb azért, mert ő felejthető kategória, szőke Iko Uwais ide vagy oda. De így is kellemes élmény volt az Übergáz, mert nem akar többnek látszani annál, ami: egy szórakoztató, lendületes és vicces mozi, ami pazar kikapcsolódás lehet egy nehéz nap végén. Néha pedig ennyi bőven elég, sőt megkockáztatom leírni: a buddy movie műfaj nem halt ki végleg! Jöhet a folytatás?

 

Értékelés:75%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr8314948354

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.