A Kritikairoda-Minden, ami film!

Szupercella 1-2 (duplakritika)

Egy jóleső bűnös élvezet és minősíthetetlen folytatása.

2019. július 10. - Bogár Bence

 

Holnap a magyar mozikba is megérkezik a Szupercella harmadik része. Egy kicsit fura dolog ez egyébként, mivel már a második is a legtöbb országban DVD és streaming-premiert kapott, ahogy ez a legújabb is. Ennek ellenére, hazánkban mozis debütálást kapnak. Hogy ez mennyire jó, azt már mindenki döntse el maga. A kritikám holnap érkezik a harmadik epizódról: szinte semmit nem várok tőle, hátha akkor nem lesz akkora csalódás, mert sajnos az előzetes alapján elég alacsonyan van az a bizonyos színvonal. Addig is, olvassátok el, mit gondolok az első két részről, csütörtökön pedig már az újról is véleményt nyilvánítok.

 

Szupercella (2013)

 

Ray Breslin (Sylvester Stallone) börtönök biztonsági rendszereit teszteli, mindig a lehető leghatékonyabb módon igyekszik megszökni. Eddig sikerrel járt. Most azonban egy, az eddigieknél jóval nehezebb megbízást kap: egy Sírkő nevű komplexum „eszén” kellene túljárnia, azonban hamar szembesül vele, hogy ez tényleg nem lesz olyan egyszerű feladat, mint ahogy azt eleinte gondolta. Hamarosan találkozik Rottmayerrel (Arnold Schwarzenegger), aki segít neki a terv végrehajtásában. De vajon tényleg van kiút?

Ugye mindenki emlékszik a ’80-as, ’90-es évek nagy akciófilmjeire? Tudjátok, történet az nem nagyon van, összetett karakterek sem, viszont akad benne adrenalintól túltengő, kigyúrt főhős, pár vicces egysoros, illetve néhány jól kinéző akciójelenet. Ami azt illeti, a Szupercella éppen egy ilyen film, csupán annyi a különbség a fent írtakhoz képest, hogy itt mindjárt két izompacsirta főszereplő is akad.

Stallone és Schwarzenegger sokáig riválisok voltak: mindketten ugyanabban a műfajban próbáltak érvényesülni, s fűződik is a nevükhöz pár ikonikus karakter/film. Előbbinek ott van Rambo, Rocky és Kobra, míg utóbbinak a Terminátor, a Predator vagy Az utolsó akcióhős. Most pedig úgy hozta a sors, hogy ők ketten egyesítik erejüket, hogy elhozzák a nézőnek a Szupercellát, ami éppen olyan, mint a hőskor műfajbéli darabjai.

A történet az tényleg annyira összetett vagy bonyolult, hogy nagyjából egy szalvétán is elférne. Karakterfejlődés? Az meg ide minek? Milyen Pokémon az? De a viccet félretéve, a Szupercella tényleg egy nagyon oldschhol élmény, annak minden hátrányával és előnyével együtt. A jó hír az, hogy ez a film többé-kevésbé még így is működik.

Senki sem fogja szerintem a legnagyobb kedvencének titulálni, meg a díjszezon esélye se lesz, de nem is ez a feladata. Inkább annyi, hogy szórakoztasson, lekösse a néző figyelmét addig, amíg tart. Ez pedig sikerül is neki. A Szupercella ugyanis egyike azoknak a bűnös élvezeteknek, amik nagyon jól tudnak esni, ha éppen nem vagyunk olyan passzban, hogy egy komolyabb agymunkát igénylő darabra essen a választásunk.

Ezzel azonban tényleg nincs semmi baj, hisz kategóriájában egy roppant mód korrekt kis alkotásról beszélhetünk. Tényleg ennyi a recept, semmi több: leülni elé egy unalmas este a TV/BD-lejátszó elé, kézben egy finom itallal, s akkor egész jól tud esni. Így tényleg működni fog az élmény, hisz valljuk be, nem mindegyik film azért készült el, hogy letaroljon mindent és mindenkit az Oscaron. De ez nem is gond.

Sőt, ami azt illeti, elég jó kis egysorosok vannak itt. Emellett a látvány is teljesen elfogadható kategória. Látszik, hogy nem költötték rá a világmindenség összes pénzét, de vegyük úgy, hogy a régisulis élményhez ez éppen úgy hozzátartozik, mint az akció, a két főszereplő és az „egyszer volt, hol nem volt” kategóriás cselekmény.

Mert az igazság az, hogy ez a két nagy név "műsora" most. Stallone és Schwarzenegger pedig mindent meg is tettek, amit csak az egyszeri néző elvárhatott tőlük. Két hatalmas ikonról van szó, így jó őket egy filmben látni, mert tényleg az akció műfajának nagy arcai ők, kiknek munkásságát rengeteg ember kedveli. A rendezés egyébként korrekt iparosmunka. Mikael Hafström tisztességgel megtette a dolgát: annál se többet, se kevesebbet.

Összegezve, az első Szupercella egy végtelenül korrekt bűnös élvezet. Igaz ami igaz, története alig van, karakterei papírmasék, mindazonáltal szerintem itt nem is ígérték ennek az ellenkezőjét. Csak jópofa akciót, két szerethető főszereplőt, illetve menő dumákat. Ezeket pedig a Szupercella tényleg hozza is. Ha nem várod el a világ legösszetettebb cselekményét, s még a ’80-as évek akciófilmjeit, valamint Stallone és Schwarzenegger munkásságát is kedveled, akkor egy esélyt nyugodtan adhatsz a Szupercellának.

 

Értékelés:65%

 

 

 

Szupercella 2: Hades (2018)

Évek teltek el az első rész eseményei után. Breslin (Sylvester Stallone) sikeresen megszökött a börtönből, de utána sem maradt tétlen: létrehozott egy saját csapatot, akik arra szakosodnak, hogy ilyen csúcsszuper börtönökbe törnek be, hogy kiszabadítsák azokat, akiknek nem kellene ott lenniük. Amikor a csapat egyik tagja eltűnik (mivel a Hades nevű börtönkomplexumba vitték), Breslin nem tehet mást, mint a segítségére siet…

Nem örülök annak, ha rossz élményről kell írnom. Egyrészt, senki nem szeret legalább másfél órányi szemetet nézni, másrészt rövid az élet, érdemesebb inkább az értékes, stílusos vagy legalább minimálisan is szórakoztató filmeknek bizalmat szavazni. A Szupercella második része, mondhatni folytatása viszont nem ilyen. Pedig az első rész sem volt egy forradalmian újszerű film, mégis szívesen néztem meg. Nem volt világmegváltó alkotás, de azért bőven szállított egy korrekt színvonalat. És hogy mi a helyzet a folytatással, ami a Hades alcímet kapta?

Azt kell mondanom, díjat kap tőlem (de nem éppen egy olyat, aminek örülhetne): szerintem ez a förmedvény egyike minden idők egyik legrosszabb folytatásának. Akkor se nézzétek meg, ha a mozi előtt ingyen osztogatják rá a jegyeket, sajnos annyit sem ér. Sok országban világszerte (köztük például Amerikában is) egyből a DVD/BD verziók váltak elérhetővé, nem küldték nagy számban mozikba. Tudjátok mit? Jó tették. Ez a sz@r ugyanis egyáltalán nem való a nagyvászonra.

Nem értem, miért kellett ennek a filmnek elkészülnie. Nem csak hogy felesleges, de egyenesen szánalmas folytatás. Érdekesség, hogy nagyrészt kínai pénzből készült el, így ne számítsunk arra, hogy sokat láthatjuk a plakáton virító sztárokat. Nem, éppen ellenkezőleg. (Habár hozzá kell tennem, hogy ezt a filmet még ők sem tudják megmenteni, s ez nem változott volna akkor sem, ha több játékidőt kapnak).

Sly jó ha 20 percet kap, de igazság szerint nincs is szüksége neki arra, hogy többet szerepeljen. Világos, hogy ezt a szerepet csak a pénzért vállalta. A legendás színész, az ikon, Rocky Balboa avagy John Rambo pedig az esetek többségében nem is tesz mást, mint unottan bámul a kamera elé.

Habár valószínűleg én sem tettem volna másképp, ha meglátom azt a forgatókönyvet, amit eme filmhez írhattak. (Vajon volt egyáltalán forgatókönyv?) Dave Bautista sem kap több szerepet, s ő sem most fog meggyőzni minket arról, hogy tud színészkedni. Az urak csak a fizuért jöttek most valószínűleg.

Továbbá az sem segít a Szupercella folytatásán, hogy a CGI rém nevetséges, komolyan mondom hogy ilyen minőséget bármilyen hobbiinformatikus össze tudott volna hozni.

A történet az „kincs ami nincs” kategória, a karakterek közti dialógusok pedig egészen nevetségesek. Természetesen ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy Schwarzenegger már nem kért a „mókából”, biztos, hogy a helyében én sem írtam volna alá erre a borzalomra. Hajaj…

Összegezve, a Szupercella 2: Hades egy nézhetetlen film. Ha kellemesen akartok tölteni egy másfél órányi időt, akkor kérlek benneteket, hogy semmiképp se ezt a fost válasszátok. Nincs indok arra, hogy valaki ezért pénzt adjon. Mint mondtam, a látvány nevetséges, épkézláb történetet vagy karaktereket még csak véletlenül se várjunk. Nincs ebben a mozgóképben gyakorlatilag semminek sem értelme. Az első bűnös élvezetnek még korrekt volt, ez már annak sem az. A két nagy nevet, akikkel reklámozták pedig alig-alig láthatjuk. A Szupercella 2 a 2018-as év egyik (ha nem A) legrosszabb filmje. De hogy álljon itt valami pozitívum is: másfél óra, s szenvedéseink véget érnek. Ne nézzétek meg. Komolyan, nem biztos hogy az elmúlt években készült ennél rosszabb folytatás.

Értékelés:20%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

A harmadik részről holnap érkezik tehát a kritikám, tartsatok velem továbbra is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr6914936554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.