A Kritikairoda-Minden, ami film!

Stranger Things 3. évad (sorozatkritika)

Visszatérés Hawkins városába.

2019. július 09. - Bogár Bence

 

Az első és második évadról ITT olvashattok.

 

Beköszöntött 1985 nyara, a hawkinsi fiatalok pedig megpróbálnak minél többet kihozni a nyárból. Megnyílt a városban a pláza, mozival és minden egyéb földi jóval, ami egyben a kis csipet-csapat gyülekezőhelyévé vált. Az élet azonban nem maradt ugyanolyan, mint előtte: a négyfős "galeri" már kiegészült El (Millie Bobby Brown) és Max (Sadie Sink) személyével. Beléptek a tinikorba, nem gyerekek többé, aminek nem mindenki örül, főleg Hopper seriff (David Harbour) sem, aki egyfajta fogadott lányának tekinti Elt. Azonban a gonosz nem tűnt el végleg Hawkins városából, hiába harcoltak ellene mindannyian…

2016-ban a Netflixen egy csodálatos, retro szellemben fogant sorozat látott napvilágot. A Stranger Things azért volt telitalálat, mert tökéletes módon idézte meg a filmek hőskorát, a ’80-as éveket, nem is kicsit merítve Steven Spielberg varázsából és Stephen King stílusából. Aztán jött a második szezon, ami legalább annyira pazarul sikerült, sőt még csöppet emelte is a téteket. Ezek után biztos voltam abban, hogy a Duffer-tesók sorozata harmadjára sem okoz csalódást.

Ez pedig így is lett. Ennek nagyon tudok örülni, hisz az első két szezon elérte nálam, hogy a legnagyobb kedvenceim között emlegessem ezen szériát. Olyan szinten vártam tehát a folytatást, hogy már szinte a centit vágtam. Az új évad nyolc részes, s igazából ez az egyetlen fő negatívuma is egyben: olyan szinten zseniális élmény, hogy ezt az adagot iszonyú hamar lehet ledarálni, s utána várni a folytatásra, ki tudja meddig. Azonban, ezt az egy dolgot kivéve, a Stranger Things továbbra is egy olyan csoda, ami ritkaságszámba megy.

Az évad szerintem a legkomolyabb az eddigiek közül. A főbb szereplők már idősebbek, tinikorba léptek, így a személyiségük is egy kicsit megváltozott. A lányok miatt a srácok között alábbhagy a nagy összhang, illetve széthúzások is lesznek a csapaton belül. Ez mindenképp érdekes új helyzeteket eredményez, amiket korábban még nem kerültek előtérbe. Persze a karakterek továbbra is remekül vannak megírva, az összes főbb szereplő rendelkezik egyedi jellemvonásokkal, illetve motivációkkal.

Sőt, ami azt illeti, a harmadik szezon szerintem az eddigi leghorrorisztikusabb is egyben. Persze továbbra sem kell belezésre vagy túlzott vérfürdőre számítani, de volt pár jelenet, ami igencsak nagy bátorságra vallott. Főleg ahhoz képest, hogy a szériát sokan tinisorozatnak tartják, amivel azért jócskán lehetne vitatkozni. Én úgy fogalmaznék inkább, hogy tökéletes elegye a drámának, a humornak és a horror-thriller jeleneteknek, mindezt coming of age köntösbe csavarva.

Ami azt illeti, eme koktél továbbra is nagyon ízletes és karakteres jelleggel bír. Minden epizód úgy ért véget, hogy azonnal látni akartam a következőt. Így számomra az új szezon egy majdnem hibátlan élménynek bizonyult. Az is igaz, hogy a karakterek fejlődése ellenére most is hasonló elemeket használtak fel, mint előzőleg. A készítők úgy gondolták, hogy azon a recepten, ami ennyire működik, sokat nem érdemes változtatni. A végeredményt látva egyet is tudok velük érteni, hisz tényleg fantasztikus élmény az egész, kifulladás jeleit nem érezni.

Továbbra is tökéletes módon idézik meg a ’80-as évek szellemiségét és hangulatát. Talán ez a Stranger Things legnagyobb erőssége mind közül. Olyan atmoszférával bír minden egyes pillanata, hogy azt átélni könnyű, szavakkal leírni szinte lehetetlen. Most is adott számtalan popkulturális utalás, ismert sláger és utalás. A mozi környékén játszódó részeknél is érdemes nyitott szemmel nézni, lesz majd ott meglepetés. Sőt, az évadban látottak erősen merítenek még John Carpenter munkásságából és a testhorrorok világából is. Nem semmi, az biztos!

Az pedig megint nem kis dolog, hogy a színészek mennyire remek munkát nyújtottak. Látszik minden egyes mozzanatukon, hogy szívükön viselik a karaktereik sorsát. Millie Bobby Brown (Godzilla: A szörnyek királya) továbbra is tökéletes Eleven szerepében. Winona Ryder (Fekete hattyú) szintén nagyot alakított. A kedvencem talán David Harbour (Hellboy), aki kiválóan kelti életre Hopppert. A karakterhez számos ikonikus és vicces pillanat kötődik most is, számomra ő volt az évad legje. Kiemelendő még Dacre Montgomery (Better Watch Out) is, aki lehetőséget kapott arra, hogy karaktere, Billy egy merőben új oldalát mutathassa meg. Élt is a lehetőséggel. Sőt, Ethan Hawke és Uma Thurman lánya, Maya Hawke is fontos szerepet kapott. Meglepően jó volt végig, vagy úgy is mondhatnám, hogy a szüleire ütött, kérdés nélkül.

Összegezve, kiváló évadon van túl a Stranger Things, a Hawkins városába való visszatérés minden egyes pillanata színtiszta öröm. A favoritom maradt a második szezon, mindazonáltal a sorozatról elmondható, hogy mindegyik etapja kiváló színvonalat képvisel. Szereplői emberiek és összetettek, a hangulata parádésabb nem is lehetne, valamint a történetét érdekfeszítő módon szőtték tovább. Úgy gondolom, lesz folytatása, sőt kell is még. Erre utal egy stáblista közbeni (utáni?) jelenet is, mert már az is akad. Legyen akárhogyan is, a Stranger Things harmadik felvonása kiváló élménynek bizonyult. Tökéletes ötvözete drámának, humornak, misztikumnak és emberi pillanatoknak. Alig várom, hogy ismét visszatérhessek Hawkins városába!

 

Értékelés:90%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr6514934442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.