Annabelle 3 (kritika)
2019. június 30. írta: Benny Bug

Annabelle 3 (kritika)

Babazsúr a Warren-rezidenciában.

Az első és második részről írt kritikámat ITT olvashatjátok el.

 

Ed (Patrick Wilson) és Lorraine Warren (Vera Farmiga) megszerezték az elátkozott játékbabát, Annabellet. Nem sokat teketóriáznak, rögtön el is zárják a házuk pincéjében, ahol a többi gonosz tárgyat is tárolják, hogy senki ne férhessen hozzájuk. Mikor elutaznak, a kislányuk, Judy (McKenna Grace) egyedül marad a „bébiszitterrel”, egy Mary Allen (Madison Iseman) nevű csajjal. Nem sokkal később benéz hozzájuk a barátnője is, aki egy múltbéli tragédia kapcsán meg akarja ismerni a természetfelettit. Nem telik sok időbe és elszabadítja a "poklot" a házban. Túl kell élniük valahogy reggelig, amíg haza nem érnek Warrenék…

Az Annabelle 3 egy filmes univerzum hetedik darabja. Érdekes helyzet áll fenn, hisz minőségét tekintve éppen középen helyezkedik el nálam: három jobb (Démonok között 1-2, Annabelle 2) és ugyanennyi rosszabb darabot (Annabelle, Az apáca, A gyászoló asszony átka) is kitermelt már magából James Wan para-univerzuma. Egyébként bőven korrekt filmről van szó, ugyanakkor egyvalamire nem árthat felkészülni: nem egy újabb unalomig ismert horror-menet vár rád. Ez pedig alapjáraton jó dolog, de tény, hogy a végeredmény láttán sokan meg fognak lepődni.

Tetszett, hogy nem a szokásos műfaji kliséket használták fel a játékidő teljes egészében. Végig olyan érzésem volt, hogy egy tinifilmet nézek, teszem azt, egy John Hughes-stílusú darabot, amibe raktak valamennyi horror elemet is. Az Annabelle 3 ugyanis nem túlzottan ijesztő. A műfajjal most ismerkedő emberkék is nyugodtan vegyenek rá jegyet, nem fognak tőle álmukban a pizsibe vizelni. A fenyegető, baljóslatú atmoszféra ettől még nagyon rendben van. Majdnem az egész mozi a Warren-rezidenciában játszódik egyébként.

Egész izgalmas volt, ahogyan a gonosz entitások macska-egér játékot űztek a rémült lányokkal. A cselekmény tulajdonképpen ennyiben ki is merül, így túlzottan összetett vagy emlékezetes forgatókönyvre nem érdemes számítani. Ugyanakkor, mint írva lett, a hangulat és az érdekes megoldások elviszik a filmet annyira a hátukon, hogy azt egy pillanatig se érezzük hátrányos befektetésnek.

 Annak nagyon örültem, hogy Lorraine és Ed Warren többe játékidőt kaptak egy szimpla cameo-értékű szerepnél, még ha a középpontban most egyértelműen nem is ők állnak. Az alkotás szépen illeszkedik saját univerzumába, vannak utalások, érdekességek. Remek dolog, hogy erre ténylegesen is odafigyeltek, így eme para-világ ténylegesen is egy nagy egésznek hat, ami az egyes spin-off filmekkel és fősodorbeli alkotásokkal egyre tovább bővül. Sőt, több újabb „rém” is bemutatkozott most, s igencsak meglepődnek, ha a jövőben nem kapna mindegyikük legalább egy saját részt.

No és hogy mennyire horror műfajában hogy muzsikál az Annabelle 3? Nos, nem rosszul, ugyanakkor messze van attól a folyamatos és nyomasztó terrortól, amit például a második részében láthattunk. Az első órában kevés ijesztő jelenet volt, a vége felé azonban ilyen téren is összeszedték magukat, hisz a lezárás környékén, az utolsó fél órában szerencsére megszaporodott a félelemkeltő és hatásos pillanatok száma. Nagyon nem szorongattam a szék karfáját, de elismerem, párszor kellemesen a frászt hozták rám a látottak.

Persze jócskán került sablon a filmbe, az a helyzet. Túlzott egyediségre nem törekedtek az ijesztegetések során, ugyanakkor tényleg van köztük több hatásos is. Tényleg inkább a hangulatra mentek rá, meg hogy a horrort összemixeljék egy kicsit a tinifilmek világával. Ez pedig érdekes és fura dolog is egyben, de nem működésképtelen. A karakterek párszor logikátlanul viselkednek, de ez inkább betudható annak, hogy két tini és egy kislány van a középpontban, akik ilyen helyzetekben nem tudnak olyan racionálisan viselkedni, mint a Warren-házaspár.

A kislány szerepében McKenna Grace (Marvel Kapitány) elég ügyes és rátermett munkát végez. A bébicsősz szerepében látható Madison Iseman (Tales of Halloween), fiatal kora ellenére szintén egészen megbízható alakítást nyújt. Annak meg külön örültem, hogy a tiniket most nem részeges, bunkó állatokként ábrázolták, mint sok horror esetében. De a legjobban mégis Patrick Wilson és Vera Farmiga jeleneteinek örültem. Talán ha negyed órát szerepelnek, de annyira ikonikus arcai a The Conjuring-világnak, hogy feldobják az összes spin-offot, ahol legalább egy kicsit szerepelnek.

Összegezve, érdekes élmény az Annabelle 3. Forgatókönyve ugyan alig van, története sem összetettebb, ugyanakkor túlzottan haragudni nem tudtam rá. Nem veszi magát komolyabban a kelleténél, de talán épp ezért működött. Egy tinimozi horrorral fűszerezve: elsőre furcsának tűnhet, de egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyennek itt olvasva tűnhet. Remekül illeszkedik saját univerzumába, a második felében pedig félelemkeltés terén is elég működőképes. Azért nem bánnám, ha Wanék legközelebb John Hughes helyett mondjuk John Carpenter vagy William Friedkin stílusát idéznék inkább meg, mindenesetre az Annabelle 3 egész jó, minden furaságával együtt is. Ha nem vársz tőle sokat, akkor simán egy hangulatos és izgalmas horror-„babazsúrban” lehet részed. Közel sem hibátlan alkotás, de úgy fest, kár volt temetni A gyászoló asszony átka után a Démonok között világát.

 

Értékelés:70%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr7514919600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.