A Kritikairoda-Minden, ami film!

Annabelle 3 (kritika)

Babazsúr a Warren-rezidenciában.

2019. június 30. - Bogár Bence

Az első és második részről írt kritikámat ITT olvashatjátok el.

 

Ed (Patrick Wilson) és Lorraine Warren (Vera Farmiga) megszerezték az elátkozott játékbabát, Annabellet. Nem sokat teketóriáznak, rögtön el is zárják a házuk pincéjében, ahol a többi gonosz tárgyat is tárolják, hogy senki ne férhessen hozzájuk. Mikor elutaznak, a kislányuk, Judy (McKenna Grace) egyedül marad a „bébiszitterrel”, egy Mary Allen (Madison Iseman) nevű csajjal. Nem sokkal később benéz hozzájuk a barátnője is, aki egy múltbéli tragédia kapcsán meg akarja ismerni a természetfelettit. Nem telik sok időbe és elszabadítja a "poklot" a házban. Túl kell élniük valahogy reggelig, amíg haza nem érnek Warrenék…

Az Annabelle 3 egy filmes univerzum hetedik darabja. Érdekes helyzet áll fenn, hisz minőségét tekintve éppen középen helyezkedik el nálam: három jobb (Démonok között 1-2, Annabelle 2) és ugyanennyi rosszabb darabot (Annabelle, Az apáca, A gyászoló asszony átka) is kitermelt már magából James Wan para-univerzuma. Egyébként bőven korrekt filmről van szó, ugyanakkor egyvalamire nem árthat felkészülni: nem egy újabb unalomig ismert horror-menet vár rád. Ez pedig alapjáraton jó dolog, de tény, hogy a végeredmény láttán sokan meg fognak lepődni.

Tetszett, hogy nem a szokásos műfaji kliséket használták fel a játékidő teljes egészében. Végig olyan érzésem volt, hogy egy tinifilmet nézek, teszem azt, egy John Hughes-stílusú darabot, amibe raktak valamennyi horror elemet is. Az Annabelle 3 ugyanis nem túlzottan ijesztő. A műfajjal most ismerkedő emberkék is nyugodtan vegyenek rá jegyet, nem fognak tőle álmukban a pizsibe vizelni. A fenyegető, baljóslatú atmoszféra ettől még nagyon rendben van. Majdnem az egész mozi a Warren-rezidenciában játszódik egyébként.

Egész izgalmas volt, ahogyan a gonosz entitások macska-egér játékot űztek a rémült lányokkal. A cselekmény tulajdonképpen ennyiben ki is merül, így túlzottan összetett vagy emlékezetes forgatókönyvre nem érdemes számítani. Ugyanakkor, mint írva lett, a hangulat és az érdekes megoldások elviszik a filmet annyira a hátukon, hogy azt egy pillanatig se érezzük hátrányos befektetésnek.

 Annak nagyon örültem, hogy Lorraine és Ed Warren többe játékidőt kaptak egy szimpla cameo-értékű szerepnél, még ha a középpontban most egyértelműen nem is ők állnak. Az alkotás szépen illeszkedik saját univerzumába, vannak utalások, érdekességek. Remek dolog, hogy erre ténylegesen is odafigyeltek, így eme para-világ ténylegesen is egy nagy egésznek hat, ami az egyes spin-off filmekkel és fősodorbeli alkotásokkal egyre tovább bővül. Sőt, több újabb „rém” is bemutatkozott most, s igencsak meglepődnek, ha a jövőben nem kapna mindegyikük legalább egy saját részt.

No és hogy mennyire horror műfajában hogy muzsikál az Annabelle 3? Nos, nem rosszul, ugyanakkor messze van attól a folyamatos és nyomasztó terrortól, amit például a második részében láthattunk. Az első órában kevés ijesztő jelenet volt, a vége felé azonban ilyen téren is összeszedték magukat, hisz a lezárás környékén, az utolsó fél órában szerencsére megszaporodott a félelemkeltő és hatásos pillanatok száma. Nagyon nem szorongattam a szék karfáját, de elismerem, párszor kellemesen a frászt hozták rám a látottak.

Persze jócskán került sablon a filmbe, az a helyzet. Túlzott egyediségre nem törekedtek az ijesztegetések során, ugyanakkor tényleg van köztük több hatásos is. Tényleg inkább a hangulatra mentek rá, meg hogy a horrort összemixeljék egy kicsit a tinifilmek világával. Ez pedig érdekes és fura dolog is egyben, de nem működésképtelen. A karakterek párszor logikátlanul viselkednek, de ez inkább betudható annak, hogy két tini és egy kislány van a középpontban, akik ilyen helyzetekben nem tudnak olyan racionálisan viselkedni, mint a Warren-házaspár.

A kislány szerepében McKenna Grace (Marvel Kapitány) elég ügyes és rátermett munkát végez. A bébicsősz szerepében látható Madison Iseman (Tales of Halloween), fiatal kora ellenére szintén egészen megbízható alakítást nyújt. Annak meg külön örültem, hogy a tiniket most nem részeges, bunkó állatokként ábrázolták, mint sok horror esetében. De a legjobban mégis Patrick Wilson és Vera Farmiga jeleneteinek örültem. Talán ha negyed órát szerepelnek, de annyira ikonikus arcai a The Conjuring-világnak, hogy feldobják az összes spin-offot, ahol legalább egy kicsit szerepelnek.

Összegezve, érdekes élmény az Annabelle 3. Forgatókönyve ugyan alig van, története sem összetettebb, ugyanakkor túlzottan haragudni nem tudtam rá. Nem veszi magát komolyabban a kelleténél, de talán épp ezért működött. Egy tinimozi horrorral fűszerezve: elsőre furcsának tűnhet, de egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyennek itt olvasva tűnhet. Remekül illeszkedik saját univerzumába, a második felében pedig félelemkeltés terén is elég működőképes. Azért nem bánnám, ha Wanék legközelebb John Hughes helyett mondjuk John Carpenter vagy William Friedkin stílusát idéznék inkább meg, mindenesetre az Annabelle 3 egész jó, minden furaságával együtt is. Ha nem vársz tőle sokat, akkor simán egy hangulatos és izgalmas horror-„babazsúrban” lehet részed. Közel sem hibátlan alkotás, de úgy fest, kár volt temetni A gyászoló asszony átka után a Démonok között világát.

 

Értékelés:70%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr1214919600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.