Film | Sorozat | Anime | Manga | Könyv | Videojáték

Csillagok határán (kritika)

Félelem és reszketés az űrben.

2019. június 14. - Bogár Bence

Monte (Robert Pattinson) a lányával egyedül tölti a mindennapjait egy börtönnek látszó, fura űrhajóban. Mindenáron túl akarnak élni, ameddig csak lehetséges. Az egész még akkor kezdődött, mikor pár rabot (köztük életfogytiglanra ítélteket is) felküldtek az űrbe, hogy egy küldetés keretein belül megpróbálják befogni egy fekete lyuk energiáját. Az indulatok azonban meglepően hamar elszabadultak, s a dolgok már az elején elkezdtek groteszk irányt venni…

Claire Denis francia rendezőnő első angol nyelven forgatott nagyjátékfilmje a High Life, avagy Csillagok határán. Kedvenc stúdióm, az A24 nevéhez fűződik a produkció, melyet már a hazai mozik műsorán is meg lehet tekinteni (azonban sajnos elég kevés filmszínház adja). Apró érdekesség, hogy az egész film egy viccként indult: Claire Denis 2001-ben dolgozott együtt az öntörvényű színész-rendező Vincent Galloval (Kínzó mindennapok).

 Eme mozi népszerűsítésekor tréfálkoztak azzal, hogy a gyakran önző színész számára megfelelő lehetne, ha egy egész film szólna arról, hogy egyedül próbál túlélni az űrben. Nos, a produkció végül el is készült, csak nem Galloval középontban-meg nem is a szerepre eredetileg kinézett Philip Seymour Hoffmannal, sajnálatos 2014-ben bekövetkezett halála miatt. Végül Robert Pattinson lett a befutó, aki a „vámpíros korszak” hátrahagyása után rendre szerzői alkotásokban kamatoztatta tehetségét.

A Csillagok határán egyébként egy nagyon érdekes vállalkozás, hisz a rendezője szemmel láthatóan több, látszólag abszolút össze nem illő műfajt házasított össze: filozofikus sci-fi keveredik a pszichológiai drámával, mindez megfejelve egy fura erotikus thriller stílusjegyeivel. Eme műfaji sokszínűség pedig meglepő módon nem rontja el az élményt, éppen ellenkezőleg: elképesztő, hogy a film mennyire egyben van.

Atmoszféra tekintetében a mozi több régi, klasszikus sci-fit is megidéz, az űrhajó belső terei, valamint a képi világ pedig eszembe juttatta az első Alient és a 2001: Őrodüsszeiát. Mindazonáltal Claire Denis munkája nagyon is eredeti alkotásnak tekinthető. A története aprólékosan, érdekfeszítően van megírva. Valljuk be, alapból is volt sok lehetőség abban, hogy egy csapat bűnözőt felküldenek a semmi közepébe, amolyan kísérleti patkányként. Köztük aztán hamar bizalmatlanság üti fel a fejét, így nem is meglepő, hogy a dolgok elég hamar beteg irányt vesznek.

A Csillagok határán szigorúan 18-as karikás, nem véletlenül. Már az előzetes alapján nyilvánvaló, hogy a mű felnőtt közönséget céloz meg, s ezt nem csak az erőszakos, illetve feszültségben és fura, már-már vibráló sejtetésben nyilvánul meg. A cselekmény érdekes filozófiai kérdéseket is feltesz, amiken mi nézők, még a látottak után is sokáig el tudunk rágódni. Példának okáért az élet és halál, az emberi jogok elvesztése, vagy éppen a bizarr kísérletek és a teremtés, egy új élet létrehozása. Meg a szülők felelőssége, nem utolsósorban.

Innentől persze már a vak számára is nyilvánvaló lehet, hogy a High Life tényleg nem szórakoztatni akarja a nézőt. Nyugodt, de mégis szinte már horrorba hajló hangulatával nyomaszt, a bőr alá kúszik. Bizarr, beteg fordulataival felzaklatja, meglepi a nézőjét. Érdekfeszítő, nagyon komoly kérdéseket taglaló témái miatt iszonyú sokat lehet merengeni az alkotás üzenetén. Tényleg a kemény magot megcélzó művészfilmről van sok, így inkább haladóknak ajánlom. Ha kevés tapasztalatod van a mozgóképek világában, vagy egy könnyedebb élményre vágysz, akkor bele se kezdj.

Egészen elképesztő, hogy az utóbbi években mennyire komoly, igényes színésszé érett Robert Pattinson. Sikeresen tudott kimenekülni a „csajok kedvence” kategóriából, hogy igazán érett alakításokkal bizonyítson. Cosmopolis, Országúti bosszú, Térkép a csillagokhoz, Damsel-mindben nagyot alakított. De amit itt most letett az asztalra, az talán még ezeket is felülmúlja: igazi nagybetűs színészet. Egy jobb világban minimum Oscar-jelölés volna ezért Pattinson jutalma. Juliette Binoche (Az angol beteg) is nagyon profi volt, valamint kedvenc weird színésznőnk, Mia Goth (Suspiria) sem okozott csalódást, sőt!

Összegezve, a Csillagok határán egy különös filmes kísérlet. Vagy odáig leszel értve, vagy fél óra után eleged lesz az egészből. Nem hinném, hogy itt van középút. Számomra viszont hatalmas élmény volt ez a film. Műfajok széles skáláján mozog: nyomaszt, elborzaszt, megdöbbent és sokkol, mindazonáltal vannak benne szép jelenetek is. Története iszonyúan elvont és beteg, de mindvégig kiválóan megírt. Úgy gondolom, kisebb körökben eme alkotás akár hosszú évekig is beszédtéma lehet. Ha hozzám hasonlóan odáig vagy a hardcore szerzői filmekért, akkor ne habozz, irány a mozi. Ha meg úgy hiszed, Robert Pattinson nem képes egy hatalmas erejű alakításra, akkor is ajánlom a megtekintést. Mert nagyon hamar rá fogsz döbbenni, hogy mekkorát tévedtél.

 

Értékelés:95%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr7514892442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.