A Kritikairoda-Minden, ami film!

Godzilla II: A szörnyek királya (kritika)

Eleven teremtmények.

2019. június 01. - Bogár Bence

Az emberiség már tudja, hogy létezik nála nagyobb hatalommal bíró lény, nem is egy. Azonban talán senki nem sejtette, hogy ennyire veszélyesek lehetnek a Titánok, akik felébrednek sokéves álmokból. Mothra, Rodan és Ghidorah nem annyira barátságosak, mint korábban Godzilla volt, így rá vár a feladat, hogy újra megmentse az emberiséget egy még nagyobb káosztól. Már ha van annyi ereje, hogy elbánjon a Titánokkal…

A Warner úgy gondolta, hogy kell nekik is egy filmes univerzum. Nem is csoda, hisz a Marvel egyre nagyobb sikereket ér el, de ott liheg mögöttük a DC is (most már egész szorosan), nem is beszélve James Wan paravilágáról. A MonsterVerse, azaz Szörnyuniverzum első darabja a 2014-es Godzilla volt: korrekt, de kissé bátortalan film, viszont egész megnyerő, szomorkás-melankolikus hangulattal. Aztán jött 2017-ben Kong, s vele együtt egy jó film: hibáktól ugyan nem volt mentes, de a Koponya-sziget egy stílusos és atmoszférikus alkotás. Most pedig már mozikban a harmadik darab: A szörnyek királya.

A 2014-es Godzillát nem is kevés kritika érte amiatt, hogy kevés benne a bunyó. Ez részben igaz is volt, hisz csak a végén kezdődött meg benne a zúzás, s a műfajhoz képest elég visszafogott volt. Nos, ennek megfelelően az új film ilyen szempontból emeli a tétet: nagyon sok benne az akciójelenet, harc. Ha kedveled a kaiju (óriászörnyes) filmeket, akkor vélhetően nagyon fog tetszeni a Godzilla II, hisz jóval pörgősebb és intenzívebb elődjénél.

Az egész története vélhetően csak azért lett megírva, hogy ezáltal teret tudjanak biztosítani a folyamatos adok-kapoknak. A cselekmény nagyjából annyiban merül ki, hogy hőseink első kézből nézik a rombolást, vagy menekülnek. Egy kis családi drámás szál még így is jutott bele: ez szépen felmondja a kliséket, de sok újat nem tud (akar) mondani. Ezzel nem azt mondom, hogy a story minősíthetetlen, csak éppen teljesen átlagos. (Mondjuk még így is köröket ver egy átlagos Michael Bay vagy Roland Emmerich filmre. :D)

Látszik az is, hogy itt nem a főszereplők jellemének tökéletes ábrázolása volt a cél, mindenesetre csodálkoztam is volna, hogyha ez fordítva lett volna, mert nem éppen a nyári blockbusterek ismertetőjegye ez. De ha túlesszük magunkat azon, hogy a történet átlagos, a karakterek meg még jobban, akkor akár egy jó kis szórakozásban is lehet részünk A szörnyek királya által. Világos, hogy mit kínál miért: hagyd otthon az agyadat, de cserébe láthatsz majd pár látványos összecsapást, meg több aranyos kis óriásszörnyet is.

Abban a tekintetben mindenképp mérföldkő a film, hogy hollywoodi keretek között most láthatunk először a vásznon több nagy, ikonikus szörnyikét is: tiszteletét teszi a címszereplőn túl Mothra, Ghidorah és Rodan is. A kaijuk egyébként külsőre meglepően pazarul néznek ki, s jól meg is lehet őket különböztetni egymástól. Míg Godzilla nagyjából egy óriásgyík, addig például King Ghidorah pedig egy háromfejű sárkány. Ha pedig már itt vannak a Titánok, nyilván nem távoznak harc nélkül.

Érdekes egyébként, hogy az összecsapások nagy részénél jelen van valami köd/füst/víz vagy akármiféle. Ezt semmiképp nem tekinteném negatívumnak, hisz kicsit új ízt adott a filmnek, valamint nem utolsósorban így jobban át tudták adni azt a sejtelmes és misztikus hangulatot, amit Godzilla világa képvisel. Utalnak egyébként az előző részre többször is (ez alap), valamint többször szóba kerül Kong meg az ő Koponya-szigete is, tehát látszik a végeredményen, hogy egy filmes univerzum tagja. Van stáblista utáni jelenet egyébként, sőt még érdemes is megvárni!

Sikerült elég nagy neveket megnyerniük maguknak, akik jól is játszottak. Persze, nyilván nem ezért fogják őket valami komoly díjra jelölni, de legalább egyik színész sem okoz csalódást. Vera Farmiga remek mint mindig, ahogy a férjét játszó Kyle Chandler is egyre feljebb lépked a szakma ranglétráján. A lányukat életre keltő Millie Bobby Brown (A Stranger Things Elevenje) itt mutatkozik be először a vásznon, s ahhoz képest összeszedett munkát végzett. Az antagonista szerepében Charles Dance még egy totál klisés figurát is stílussal tölt meg, amin nagyban köszönhető a karizmájának.

Összegezve, habár az új Godzilla nem túl agyas, de a szórakoztató faktor ettől még megvan benne. Nem lesz persze a magasfilmművészet csúcsa, de sikerrel helyt állt nálam, mint nyári blockbuster. Túl nagy történetet hiba volna keresni, viszont a harcok vannak annyira stílusosak és jól rendezettek, hogy elvigyék a hátán az alkotást. Úgy gondolom, már az előzetes is nyilvánvalóvá tette, mire számítsunk itt: zúzásra, sok kaijura, parádés látványra. Nem állítom, hogy minden logikátlansága felett szemet lehet hunyni, de beismerem, hogy jól szórakoztam A szörnyek királyán, soha rosszabb látványfilmet. Jövőre pedig jöhet Kong és Godzilla összecsapása! Annyi szent, hogy ott kő kövön nem fog maradni…

 

Értékelés:70%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr1514873720

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.