Film | Sorozat | Anime | Manga | Könyv | Videojáték

A gyermek (kritika)

Nem egy újabb gagyi kisgyerekes horror.

2019. május 27. - Bogár Bence

 Egy fiatal, egyedülálló anya (Seána Kerslake) a kisfiával (James Quinn Markey) vidékre költözik. Azt reméli, hogy itt nyugodtabban telhet végre az életük, azonban ez nem történik meg. Chris hamarosan elkóborol a házuk mellett lévő erdőségben, melynek közepén egy jókora gödör található, melyről senki nem tudja, hogyan is kerülhetett oda. Miután Chris visszatér a rejtélyes eltűnése után, nagyon furcsán és rémisztően kezd viselkedni. Sarah-nak még azt is meg kell kérdőjeleznie, hogy valóban az ő fia tért-e vissza onnan, vagy valami egészen más, nála sokkal gonoszabb?

A „kisgyerekes horror” mára már szinte külön alműfajjá nőtte ki magát a rémisztő művek zsánerében. Gyakorlatilag tucatszám gyártják őket, hiszen elég kevés pénzből le lehet őket forgatni, így a pénzügyi megtérülés minden esetben garantált, főleg ha a marketinggépezet is beindul. 2016-ban jött ki minden idők egyik legszánalmasabb ilyen témájú filmje, A fiú, de idén sem A gyermek az első ilyen tematikájú horror. Év elején debütált a mozikban A csodagyerek, de annak már az előzetese meggyőzött arról, hogy jobb, ha igényes filmkedvelő messziről elkerüli.

Első ránézésre a rendkívül szánalmas magyar címmel megáldott A gyermek sem lóg ki a gagyik sorából, azonban a helyzet szerencsére ennél sokkal bonyolultabb. Eredetileg egyébként a „The Hole in the Ground” címmel futott, ami egy sokkal kifejezőbb és kreatívabb címválasztás, mint a hazai. Engedjétek meg, hogy innentől inkább az eredeti címet használjam, sokkal jobb így. (Ami egyébként nagyjából annyit tesz, hogy „A gödör a földben”).

A fenti cselekményleírás ugyan a világ legsablonosabb filmjét sejteti, ennek ellenére nem érdemes bedőlni az előzetes marketing csapdájának. Lee Cronin első igazi rendezése ez a film, hisz korábban csak egy horror-antológián dolgozott több direktorral együtt, most viszont végre elkészíthette első önálló munkáját is, méghozzá az amerikai független filmes stúdióval, az A24-el közösen. Ha valaki, hát ők képesek arra, hogy még egy viszonylag egyszerű történetből is sokat hozzanak ki, s szerencsére ilyen tekintetben most sem hoztak szégyent a nevükre.

A legelső dolog, ami feltűnt a mozi megtekintése közben, hogy mennyire jól lőtték be annak hangulatát. Atmoszférateremtés tekintetében jelesre vizsgázik, s teszi ezt úgy, hogy közben nem tudhatjuk, hogy mi fog történni a következő pillanatban. Cronin meglepően ügyesen, fokozatosan adagolja a feszültséget, ami nem is kevés kreativitásra vall egy elsőfilmestől. Nem azt mondom, hogy nagyon fogunk rettegni a megtekintése közben, de az tény, hogy elég kellemesen tud a mozi nyugtalanítani, amolyan bőr alá kúszó módon.

Ahogy a nemrég bemutatott Kedvencek temetője-újrázás, úgy a The Hole in the Ground sem tekinthető egy jumpscae-pardénak, vagy éppen egy gore-fesztiválnak, amiért nem győzök neki eléggé hálás lenni. Itt sokkal fontosabb a megfelelő atmoszféra, a rejtélyek épp megfelelő mértékben való ábrázolása, illetve egy kis misztikum. Nagy szerencse, hogy ezúttal nem kevertek a cselekménybe a szokásos szellemeket vagy démonokat, helyette valami más, egészen újszerű vár a nézőkre.

Persze ehhez azért érdemes hozzátenni, hogy a cselekmény mélységeiben még így sem érhet fel a műfaj legnagyobbjaihoz, ugyanakkor abban még így is biztos vagyok, hogy a manapság elég erősen rossz passzban lévő horror műfaján belül a The Hole in the Ground egy jó filmnek tekinthető. Sőt, akkor még nem is volt szó a végső fordulatról, ami egyáltalán nem szájbarágós vagy sablonos, s éppen ezért volt elég működőképes.

A filmben nem igazán ismert nevek kaptak szerepet, de az anya szerepében Seána Kerslkae kifejezetten jó alakítást nyújt. Remekül passzolt a színésznőhöz ez a szerep, s szemmel láthatóan tényleg mindent megtett, hogy jól keltse életre a karakterét, elismerésem neki maradéktalanul. Egy horror esetében pedig nálam már félsiker, ha legalább a színészek komolyan veszik a dolgukat. (Igaz, a nemrég bemutatott A gyászoló asszony átka esetében még Linda Cardellini alakítása sem mentette meg az egyébként csődtömeg végeredményt.)

Összegezve, a The Hole in the Ground egész kellemes próbálkozásnak tekinthető, s arra tényleg érdemes lehet felkészülni, hogy nem egy szokásos, gagyi kisgyerekes fércművet kapunk, ha befizetünk rá. Története érdekes, de igazán a fordulat lendít rajta egy nagyot a végén. Addig is kellemes tempóban csordogál azért. A hangulatot példásan eltalálták, s így a bőr alá kúszó élmény nem marad el. Pár apróbb sablon, klisé még így is jutott bele az elején, de ha az összképet nézzük, akkor érdemes megtekinteni a filmet. Műfajának nem kiváló, de határozottan jó darabja. Valószínű, hogy örök klasszikus soha nem lesz belőle, mindazonáltal egy több mint tisztességes, feszülten atmoszférikus élményt kínál a film.

 

Értékelés:75%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr5214865016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

klagenfurtjeno 2019.10.02. 15:12:59

nem egy szokásos, gagyi kisgyerekes fércművet kapunk -> hanem egy üres és unalmas blöfföt egy nem tehetségtelen, de bőven középszer alatti elsőfilmes rendezőtől