A Kritikairoda-Minden, ami film!

Éjféli játszma (kritika)

Bonyodalmas másodállás.

2019. május 11. - Bogár Bence

 

Az egyetemista Martin (Nikolaj Coster-Waldau) egy hullaházban vállal munkát éjjeliőrként. Nem puszta jókedvből teszi ezt természetesen, így akarja finanszírozni a jogi tanulmányait. Az új, cseppet sem barátságos hangulatú munkahelyen pedig sorra kezdenek történni a furcsábbnál furcsább dolgok. Mindeközben pedig egy gyilkos garázdálkodik szabadon az utcákon, aki kegyetlenül megskalpolja áldozatait. A gyanú egyre inkább Martinra terelődik, aki nem tudja bebizonyítani az ártatlanságát.

Be kell vallanom, az Éjféli játszma nagyon elnyerte a tetszésemet. Szerény véleményem az, hogy eme mozi beleillik a horror kategóriába, annak ellenére is, hogy nem kell túlzott vérontásra vagy természetfeletti elemekre számítani tőle. Tulajdonképpen egy horror-thrillerről van szó, azonban biztos vagyok abban, hogy a borzongani vágyóknak tetszeni fog.

Az alkotást bizonyos Ole Bornedal rendezte.  Nagyon érdekes dolog, hogy a film 1994-ben jött ki, amikor még a legtöbb nézőnek nem hogy hazánkban, de máshol sem mondott sokat Nikolaj Coster-Waldau neve. Természetesen ez nem is csoda, hisz akkor még nagyon messze voltunk a Trónok harcától, amiben a világ egy pillanat alatt megjegyezte színészünk nevét. Az éjféli játszma forgatásakor azonban ő még csak 24 éves volt, tulajdonképpen Jaime Lannister úr egyik első komolyabb szerepéről van itt szó.

Aztán a filmet alig három évvel később követte a remake, 1997-ben. Ez már csak azért sem mindennapi dolog, mert a rendezői székben maradt Bornedal, valamint szinte a történet is teljes egészében ugyanaz. Ugyanakkor igazán nagy neveket láthatunk az Éjjeliőr a hullaházban címre hallgató újrafeldolgozásban: Ewan McGregor, Nick Nolte és Josh Brolin egyaránt játszott a filmben. Érdekesség, hogy az újrázás semmivel sem lett rosszabb vagy jobb véleményem szerint az eredetinél. Habár túl sok különbség tényleg nincs közöttük, mégis úgy hiszem, érdemes megnézni mindkettőt. 

Jelenlegi írásom témája azonban az eredeti változat, térjünk is vissza arra! Habár egy több mint 20 éves alkotásról van szó, szerintem ez semmit nem von le az értékéből, sőt. Személy szerint mindig is kedveltem a régebbi horrorokat, azonban az Éjféli játszma meglepően jól öregedett, s a mai napig remek élményt jelent.

Nagyon jól van megrendezve eme film. Látszik, hogy Ole Bornedal tényleg nem vette félvállról a direktori feladatokat. Abban, hogy ennyire tetszett, nagyban közrejátszott a remekül belőtt hangulat is. Tényleg  atmoszférikus, profi lett. Mikor a főszereplő nem tett mást, csak egy zseblámpával sétálgatott az elhagyatott, borzongató hullaházban, már az is képes volt arra, hogy megrémítsen. Fogalmazhatnék úgy is, hogy igazán bőr alá kúszó élmény a filmet egyedül megnézni az éjszaka kellős közepén. Jómagam is így tettem, s biztosíthatok mindenkit arról, hogy így volt a legteljesebb, legrémisztőbb az összhatása.

Persze csak akkor, ha a nézőknek van elég bátorsága is megnézni a filmet. Annyit elárulhatok, hogy az eseményeket ezúttal nem a természetfeletti alakította, eme tény azonban csak még egy extra töltetet adott az egésznek. Szinte az utolsó pillanatig nem derül ki, hogy ki is a kegyetlen ’skalpos’ gyilkos. Egy őrült, aki Martinra is veszélyt jelenthet? Vagy éppen ellenkezőleg, maga a fiatal joghallgató lenne a könyörtelen gyilkos? Erre garantáltan választ kapunk a film végén. A csavar jókora és szerintem nagyon is működőképes, engem legalábbis meglepett a végkifejlet. Az sem hátrány, hogy kifejezetten érdekes karaktereket is tudtak írni. A főszereplővel elég könnyen lehet azonosulni, hisz jól lett ábrázolva a jelleme. Ahogy a többi karakter is, aki a játékidő során feltűnik majd, hisz mindegyikük valószerűen lett megalkotva. Itt nyoma sincs annak az idegesítő szereplőtípusnak, akit általában valamelyik slasher első pár percében tesz el láb alól az adott pszichopata/maszkos gyilkos. Szóval igen, tényleg nem egydimenziósak szerencsére.

Mindenképpen ki kell emelnem Nikolaj Coster-Waldau remek munkáját a főszerepben. Habár akkoriban még ismeretlen színész volt, ez nem jelenti azt, hogy ne játszott volna remekül. Tulajdonképpen már itt bebizonyította, hogy nem is kevés tehetséggel rendelkezik. Igazán hitelesen hozza ezen szerepét. Sőt, mint fentebb írva lett, Waldau azóta a Trónok harca egyik húzóneve, valamint több amerikai filmben is feltűnt már kisebb-nagyobb szerepekben (Mama, Feledés, A góré).

Összegezve, nagyon tudom ajánlani A gyilkos játszma című filmet. Egy remek és nagyon hangulatos kis skandináv horror-thriller. Lehet, hogy nem a műfaj legismertebb alkotása, azonban eme tény ne vegye el senki kedvét, hisz bizonyos körökben már hivatkozási alapnak, kultfilmnek számít. Az sem utolsó szempont, hogy a karakterek is jól vannak megalkotva, valamint a végkifejlet is jól megírt és csavaros is egyben. Határozottan ajánlott néznivaló, hisz igényes borzongást kínál minden nézőjének.

 

 Értékelés::80%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr7214821274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.