A Kritikairoda-Minden, ami film!

Supernatural/Odaát 14.évad (sorozatkritika)

A sátán meg a fia.

2019. május 01. - Bogár Bence

Az előző évad végén bekövetkezett események miatt Dean (Jensen Ackles) teste felett Michael vette át az irányítást. Ezzel természetesen nehezen tud megbirkózni a testvére, Sam (Jared Padalecki), aki mindent megtesz, hogy valahogy visszahozza a bátyját. De természetesen nem szabad megfeledkezni Jack (Alexander Calvert) személyéről sem. Ő Lucifer (Mark Pellegrino) fia, azonban minden erejével a jót akarja szolgálni. Talán még maga sem tudja, hogy mekkora hatalmat birtokol magában. Ki tudja, mi történik, ha egyszer elveszíti a kontrollt képességei felett?

Nagyon hosszú karriert megért a Supernatural ahhoz képest, hogy eredetileg öt évadra terveztek. Az tény, hogy az első öt szezon jelenti az egész sorozat csúcsát, azonban az utána készült epizódok sem sikerültek éppen rosszul. Persze arra tessék számítani, hogy nem most, a 14.évadtól kapjuk a legjobb pillanatokat, habár azt is hozzá kell tenni, hogy még mindig egy jó, a figyelmet lekötő szériáról van szó, amit a rajongók úgyis szívesen néznek meg.

Sőt, nem tartom kizártnak, hogy sokan most visszatérnek a sorozathoz, ha korábban esetleg kaszálták valamilyen okból. Ugyanis már egy ideje hivatalosan megerősítették, hogy a következő, azaz 15.etap lesz az utolsó. Így a tervek szerint a Supernatural 2019-ben, vagy legkésőbb 2020-ban tényleg véget fog érni. (Jó lenne azért, ha a sorozat világát nem teljesen engednék el, azonban az utóbbi időben nem sok újat lehetett hallani a betervezett spin-off-ról, a Wayward Sisters-ről. Pedig sok lehetőség lenne benne.)

Az új szezon tartogat pár kellemes meglepetést azoknak is, akik már jó ideje, vagy a kezdetek óta figyelemmel követik. Mivel Dean egy darabig Michael irányítása alatt fog állni, ezért az őt játszó Jensen Ackles most lehetőséget kapott, hogy ugyanazon sorozaton belül egy teljesen másfajta karaktert is eljátsszon. Erre szükség is volt, hisz az epizódok szerkezete nem sok eltérést mutat ebben az évadban.

A fő történeti szál alapvetően érdekes, arra bőven képes, hogy lekösse a nézők figyelmét. Ugyanakkor nem is kicsit hiányoltam a korai szezonokra jellemző stílust. Biztos mindenki érti, mire gondolok. Csak a két tesó meg az Impala. Folyton úton, egyik szörny elintézve, s jöhet a következő. Esetleg közben megállnak egy pite vagy sör erejéig. Ettől még természetesen a 14.szezon epizódjai is jók voltak, legalábbis értően adagolták az egyes összetevőket.

Egy nagyon kevés humor, némi karakterépítés: tényleg tovább tudták árnyalni a tesók jellemét, ami ennyi idő elteltével nem egy kis dolog. Egyébként Jack is jóval érdekesebb és összetettebb most, mint a korábbiakban, valamint megkapja a maga pillanatát Castiel és a srácok édesanyja, Mary is. Sőt, még Bobby is visszatért egy kicsit! A jubileumi 300.epizódot egyébként mindenfajta pontozási skálán maximálisra értékelném, pazar volt: ekkor tért vissza John.

Természetesen ez több megható és nagyon jól megírt jelenetet is eredményezett, a Supernatural 20 legjobb epizódját tartalmazó toplistámban is bérelt helye volt neki. Fontos megemlíteni, hogy az évadzáró is egy nagyon jól sikerült epizód lett, mely többször is komoly meglepetést okozott nekem. Nem mostanában zártak ilyen bátor módon szezont, az utolsó képsorok alapján pedig sejtem, mi lesz itt a fináléban. Valami, aminek nagyon fogok örülni.

Talán már meg sem kéne említeni, annyira alap, hogy a két főszereplő most is remek munkát végzett. Jensen Ackles és Jared Padalecki most is remek volt, szerintem az ő remek munkájuknak köszönhető leginkább, hogy a Supernatural ilyen sok évadot megélt. Dicséretet érdemel még Misha Collins és Samantha Smith is, valamint nagyon jó volt sok év után újra viszontlátni John szerepében Jeffrey Dean Morgan-t is. A Jack-et játszó Alexander Calvert alakítása is tetszett egyébként.

Összegezve, a Supernatural új évadja ugyan nem a sorozat történetének legjobbja, mindazonáltal továbbra is nagyon kedvelem a két testvér történetét. Nem volt mindegyik rész kimagasló, azonban a 300. egy az egyben színtiszta, nosztalgikus zsenialitás, ahogy az évadzáró is olyan bátor húrokat pendít meg, amire nem is számítottam. Tényleg elég közel van már a lezárás, s valami határozottan azt súgja nekem, hogy az utolsó szezon vissza fog térni a sorozat gyökereihez. Úgy legyen. Addig is, elkezdődött a végjáték a Winchester-tesók háza táján is. Már alig várom, hogy láthassam, hogyan ér végérvényesen véget a 2005-ben megkezdődött vadászatuk.

 

Értékelés:75%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr6314798384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.