Film | Sorozat | Anime | Manga | Könyv | Videojáték

Hellboy (kritika)

Piroska és a Vérkirálynő.

2019. április 14. - Bogár Bence

Hellboy (David Harbour) már évek óta a gonosz ellen harcol. Azt hiszi, nem értheti meglepetés. Bruttenholm professzor (Ian McShane) mindent megtanított a fura vörös fickóknak ahhoz, hogy fel tudja venni a versenyt a természetfeletti rémségekkel szemben. Azonban az egész világ sorsa veszélybe kerül, amikor a gonosz Vérkirálynő, Nimue (Milla Jovovich) új életre kel, s terveihez fel akarja használni a démoni jófiút is. Hellboy nem tehet mást, mint morog egyet, majd elindul, hogy megállítsa ellenfelét.

Érdekes egy eset ez az új Hellboy, annyi egyszer biztos. Guillermo del Toro két filmje hamar nagy népszerűségre tett szert, s azóta is egész komoly kultstátusz alakult ki a Ron Perlman főszereplésével készült verziók körül, méghozzá teljesen megérdemelten. Nos, az új, Neil Marshall által dirigált változat egy reboot, tehát kezdtek mindent előröl. Magasabb korhatárbesorolást és képregényhűbb megközelítést is ígértek.

Fontos leszögeznem, hogy a filmet a nemzetközi kritika szó szerint darabjaira szedte, röpködtek az elképesztően alacsony pontszámok. Abban én is egyetértek, hogy a két régebbi film sokkal jobban sikerült, ugyanakkor nem lett ez az új megközelítés sem olyan túl vállalhatatlan. Persze soha nem lesz ott minden idők legjobb mozgóképei között, de erre amúgy is lehetett számítani. Nem túl nagy elvárásokkal ültem be rá, azonban egyszeri szórakozásnak bőven megjárta.

Persze ettől még egy csomó dolog van, ami ilyen formában nem működik teljesen. A Hellboy tartogatott számomra jópár kellemes pillanatot, azonban ettől még hibái mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Maga a történet alapvetően érdekes is lehetne, csak nagyon-nagyon kapkodnak. Iszonyú magas fordulatszámon pörögnek az események, a nem túl acélosan megírt forgatókönyv miatt pedig ez furcsának hat egy csöppet.

Olyan érzésem volt, hogy fogtak egy csomó dolgot, de azokat nem szép logikusan adagolták egymás után, hanem beledobták egy turmixgépbe, majd jól össze is keverték. Amit látunk, az egy katyvasz. Viszont be kell vallanom, egy olyan fajta, ami ettől még többször is tud pokoli szórakoztató lenni. Így ha a kedves néző nem egy hibátlan mesterművet várt, akkor egész kellemesen el tud rajta lenni. Bevallom, a képregényeket (még) nem olvastam, így nem tudom azokhoz mennyire hű. De egyszer pótolva lesznek, az biztos.

Térjünk rá arra, hogy a helyenként zavaros forgatókönyv és az összecsapott story ellenére miért is tudtam egy jót kikapcsolódni, míg az új Hellboy-t néztem. Ez a film véres és brutális, kérem szépen. De nem csak egy kicsit, hanem tényleg elképesztően. Persze önmagában a paradicsomlé és a keménykedés nem eredményez korrekt élményt, de ezeket jól építették bele a jelenetekbe. Teljesen jogos a 18-as kör. Bevállalós, gusztustalan, cseppet sem visszafogott. Néha talán már túlságosan is. Ez a pokolfajzat nem finomkodik.

Van jópár poén is egyébként: ez egy része működött csak nálam, de azok tényleg betaláltak. A látvány kellemesen elborult és egyedi lett. Volt, hogy egy gótikus horror benyomását keltette az egész, míg máskor erősen hajazott egy érdekes dark fantasy-ra. Azért ilyen szempontból elég kreatív a film, a díszletek is jófélék. Akad itt minden ronda szörny (némelyik mintha egyenesen a Witcher 3-ból érkezett volna), boszorkány, fura teremtény. Ja, meg vaddisznó is.

A filmnek egy makulátlan pontja van, de az betonbiztosan: David Harbour alakítása. Más karaktert hoz, mint Perlman, máshogy is játssza el, de nekem abszolút nem volt gondom vele. Ez a Hellboy szabadszájú, morgós-morcos, csöppet kiégett. De persze odacsap, ha a helyzet úgy kívánja. Harbour alakítása pedig nagyon remek volt, érezte ezt a szerepet igencsak. Mellékszerepben Ian McShane is több mint korrekt teljesítményt nyújt. Milla Jovovich színészi képességeiről továbbra sem vagyok teljesen meggyőzve, de legalább most nem volt vállalhatatlan. A korrekt külcsínyű díszletek közül nem lógott ki azért ő sem, sőt. Az is valami.

Összegezve, nem rossz az új Hellboy. Del Toro két filmjével nem veheti fel a versenyt, de ettől még el lehet rajt szórakozni, szombat vagy vasárnap esti bűnös élvezetnek igazság szerint meg is felel. Persze sajnos a történet nem túl acélos, ahogy sablonokból is több jutott a kelleténél. Még szerencse, hogy a látvány egész jó, illetve több helyütt is kreatívan brutális lett a végeredmény. Azt pedig még a filmet gyűlölők is elismerhetik, hogy David Harbour nagyon pazar, mint Hellboy. Ha kijavítják a hibákat, vevő vagyok egy folytatásra simán. De még így is egy agykikapcsoló zúzás-tombolás lett ebből, jóleső rockos aláfestéssel .

 

Értékelés:60%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr814763912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2019.08.01. 19:25:35

az ugrott be közben, után, végig, hogy " A kurva istenit!! Meggyalázták a csendőrséget!"
na most már hellboyt is.
De komolyan, nem volt ehhez a filmhez köze snydernek, meg goyernek?
nem tudnék olyat mondani ami működött volna benne. se a színészek (szegény cocksucker mit keres egy ilyenben), se a történet, se a zene, de még a látvány is gyenge volt.
Adtak volna inkább pénzt, hogy perlman, és gd Toro, hadcsinálják meg a trilógia befejezését.
És ehhez Mignola a nevét adta?
Miért? Az eredeti filmek se az ő világa, de ez meg pláne.
Egyedül a vasorrú bába (babayaga) volt ami jól eltalált, meg az ő háza, de ez volt vagy 5 perc max?!