A Kritikairoda-Minden, ami film!

Marvel Kapitány (kritika)

Utánunk a skrull-özön.

2019. március 09. - Bogár Bence

Carol Denvers (Brie Larson) egy különleges képességekkel rendelkező személy, egyike a Kree harcosoknak, akik a Skrullok ellen háborúznak. Carol később a Föld nevű bolygón találja magát, 1995-ben. Tovább akar harcolni, azonban később rá kell jönnie, hogy nem minden az, aminek eddig hitte. Eleinte kényszerűnek tűnő szövetséget köt a különös Nick Fury-val (Samuel L. Jackson), később pedig mentora és csapattársa, Yon-Rogg (Jude Law) is a Földre érkezik. Carol-nak meg kell tudnia, hogy ki is ő valójában, s hogy kinek az oldalán is áll.

Nem fékez a Marvel-gépezet egy pillanat erejéig sem, mozika került a 21. alkotásuk ugyanis. A Végjáték előtt mutatkozott be Denvers kiasszony az első szólókalandjával, ez az időzítés pedig nem lehet véletlen, hisz a következő Bosszúállók-moziban kulcsszerepet fog játszani a hölgy. Most pedig megismerhető az eredettörténete is, ami ugyan nem szakít a szokásos képregényfilmes sémákkal, azonban ettől még egy csupa szív, szórakoztató kaland, amit örömmel néztem végig.

Lehet, hogy a hősök eredetének bemutatásakor az MCU soha nem kockáztat nagyot, azonban még így is több „alműfajban” kipróbálhatták magukat, hisz készítettek már háborús kalandfilmet (Amerika Kapitány), királydrámát (Thor), coming of age mozit (Pókember: Hazatérés), vagy éppen akció-vígjátékot (Vasember, A Hangya). Hogyha pedig az a kérdés, hogy Marvel Kapitány kalandja micsoda, akkor egyértelműen mondható: hát haverfilm sci-fi-vel körítve. De még nem is akármilyen!

Elsőre, sőt másodjára is furcsa lehet eme két műfajt keverni, azonban itt a bizonyítéka annak, hogy a végeredmény lehet egy nagyon szórakoztató és szeretnivaló kaland. Ugyan a spanyolviaszt most sem találták fel, de a Marvel neve még mindig garancia a minőségre: a stúdió filmjei mindig hozzák a szintet, így teljes nyugalommal lehet beülni a moziverzum aktuális alkotására, hisz szinte kizárt a csalódás.

A cselekmény egészen pontosan 1995-ben játszódik, így ez máris egy remek alaphangulatot ad az egésznek. Ahogy 2018 végén az Űrdongó mesterien idézte meg a ’80-as éveket, ugyanolyan jól bánik a Marvel Kapitány a ’90-esekkel. Van pár jópofa és érdekes utalás a korszakra, illetve a legjobb haverfilmek is tán ekkoriban készültek, így már csak egyfajta tiszteletadás miatt is választhatták eme stílust a filmnek.

Carol Denvers karaktere nekem nagyon szimpatikus volt, egy kifejezetten szerethető főhősnőről van szó. Laza és nem finomkodik, de belül hatalmas szíve van. Egy kicsit kapott Tony Stark és Peter Parker stílusából is, ami csak jót tett neki. A fiatal Fury-t is élmény nézni a vásznon egyébként, ők ketten pedig remek és szórakoztató párost alkotnak végig. A mozi a poénokkal is jól zsonglőrködik: van jópár, s alapvetően működik is a dolog, de ettől nem lett belőle vígjáték.

Nem, csak egy nagyon szórakoztató és stílusos alkotás. Az akció látványos, de ettől még jól követhető, illetve kellemes nézni is. Nincs annyi belőle, hogy az túlságosan a cselekmény rovására menjen, hanem éppen annyi, amennyire szükség van. Anna Boden és Ryan Fleck (Fél Nelson, Mississippi Grind) ketten rendezték a filmet, s sikerült igényes munkát letenniük az asztalra. Most először forgattak nagy költségvetésű, nem szerzői mozit, azonban nem rogytak össze a felelősség súlya alatt.

Brie Larson csodálatos, a játéka kapcsán egyszerre éreztem azt, hogy törékeny, mégis mindenkinél erősebb karaktert játszik. Nagyon jó volt, tetszett ahogy a szerepet hozta, neki is nagyban köszönhető, hogy Carol Denvers karakterét kifejezetten megkedveltem. A digitálisan megfiatalított Samuel L. Jackson is hozza a szokásos pazar formáját, egy kicsit más oldalát mutatja a karakterének, érdekes volt minden mozzanata. Jude Law végtelenül profi, most is kiváló volt, de tényleg. De szerepet kapott még (többek között) Ben Mendelsohn, Annette Bening és Dijmon Hounsou is, s bizony ők sem okoznak csalódást.

Összegezve, a Marvel Kapitány bizony egy jó és szórakoztató mozi egyben, s méltó tagja az egyre nagyobbá növő, sikert sikerre halmozó filmes univerzumnak. Kapunk egy kis jóleső ’90-es évekbeli nosztalgiát, némi sci-fit, mindezt megfejelve alapvetően jó humorral, illetve a haverfilmek minden jellegzetes szerethetőségével együtt. A karakterek érdekesek, Brie Larson pedig telitalálat volt ide, nagyon érzi eme szerepét. Az MCU első női főszereplővel készült mozija kellemes élményt okozott számomra. Carol Denvers pedig majdhogynem tökösebb, mint a srácok. Van két stáblista utáni jelenet is, az első a Vételen Háború óta sóvárgóknak nagyon fog tetszeni, a második inkább vicces, s nagyon jópofa. Ja, és a macska: jómagam kutyás vagyok, de itt szinte ellopja a showt a macsek. Thanos pedig hamarosan felkötheti azt a bizonyos gatyát, úgy hiszem.

 

Értékelés:80%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr4014679730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

The Cortez · http://redstyleschool.blog.hu/ 2019.03.17. 19:57:17

Végre egy pozitív kritika.

A Hangya inkább heist movie volt, de mellette persze vígjáték is. A buddy movie meg nem újdonság, mivel már a Vasember-filmek is azok voltak, főleg a 3.