Minden, ami film!

A Kritikairoda

Guerilla (kritika)

Félelem és reszketés a szabadságharc után.

2019. március 09. - Bogár Bence

1849-et írunk, nemrég történt meg a világosi fegyverletétel. A szabadságharc elbukott, az emberek pedig nem érezhették magukat biztonságban. Barnabás (Váradi Gergely) még korábban megszökött a sorozás elől, most pedig azon van, hogy megtalálja testvérét, aki már nem volt ennyire szerencsés. Végül az erdőben bujkáló gerillák között talál rá fivérére. Azonban itt sem lehetnek nyugodtak, hisz sosem tudhatják, mikor találnak rájuk. Barnabás közel kerül egy lányhoz (Mészáros Blanka), akibe azonban az öccse szerelmes. Ez tovább szítja a feszültséget köztük ezen vészterhes időkben.

Kárpáti György Mór első nagyjátékfilmje a Guerilla, azonban a direktor már több rövidebb alkotást is jegyzett korábban, sőt Cannes-ban is megfordult már. Úgy gondolom, hogy kevesen tudnak elsőnek ilyen fontos alkotást rendezni úgy, hogy közben elkerülik a szokásos kliséket. Neki viszont sikerült egyedi módon a témához nyúlnia, így a végeredmény sem egy lerágott csont benyomását kelti. Sőt, mit több: egy nagyon igényes módon elkészített filmről van szó, amit megéri moziban nézni.

Ahhoz képest, hogy szinte egész végig egy erdőben játszódik, egy pillanatig sem válik unalmassá. Remekül mutatja be a rendező a nyugtalanságot, illetve az állandó félelemérzetet, ami a történelem ezen időszakában nagyon is az emberek életét jellemezte. A cselekmény nem ölel fel túl nagy időt, de mindenféleképpen egy érdekes témát vittek filmre, aminek lehetőségeit profi módon ki is használták.

Lehetett volna egy csatakiáltással és adrenalinnal felturbózott mozit alkotni a szabadságharc végnapjairól, de szerencsére nem ezt tették. Hanem helyette a gerillák életmódját mutatja be, miközben abban sem lehetnek biztosak, hogy a holnapot megérik. Ötletes és friss élményt nyújt ezáltal, ami nagyon üdvözülendő dolog a mai magyar filmgyártásban, mikor már nem sok ilyen jellegű alkotás készül el. A hangulat megteremtése pedig páratlanul jól sikerült.

Mivel a karakterek az erdőben bujkálnak, ezért a filmben a csendnek is óriási szerepe van. Sosem lehet tudni, hogy a következő madárcsicsergés lesz-e az utolsó, amit életükben hallanak, illetve hogy egy faág reccsenése nem-e a közeledő ellenfél érkeztét jelzi. Ritka feszült és nyomasztó élményről van szó. Persze ez azt jelenti, hogy működik a dolog, hisz én alapból nem is vártam egy habkönnyű élményt, s szerencsére nem is lett az.

Vannak olyan témák, amikből nem lehet, legalábbis nem célszerű túl gyerekbarát módon mesélni. A Guerilla története is egy ezek közül. Meglepő módon 12-es karikával fut, amit én nem nagyon értek. Az csak egy dolog, hogy nyomasztó, de mellette más szempontból sem finomkodik. Nem egy idealista élmény, sokkal inkább naturalisztikus, realisztikus inkább. Azon a véleményen vagyok, hogy ez így van jól teljes mértékben, mindazonáltal egy 16-os kör kijárt volna.

Természetesen ne egy akciódús alkotásra tessék számítani. Egy visszafogott, de éppen ezért működőképes élményről van szó, ami sokkal inkább tekinthető történelmi drámának. A lezárási is meglepően feszült és váratlan lett, ahogy a karakterek is valódi emberek, nem szentéletű hősök. Mindennek a megkoronázása a kiváló és alapos operatőri munka. A játékidő egyébként még 90 perc sincs, így viszont végig torkon ragadó és izgalmas volt, illetve minden egyes pillanatában valószerű.

A főszerepben Váradi Gergely nagyon érett és alapos játékról tesz tanúbizonyságot, ahogy a filmbéli karaktere testvérét alakító Vilmányi Benett is jó volt. Mészáros Blanka játéka is tetszett, mivel hogy a szerepet sikeresen tudta élettel megtölteni. Örömteli módon tehát a fiatal színészek nagyon odatették magukat, komolyan véve a feladatukat.

Összegezve, szerény véleményem szerint a Guerilla egy kivételesen jó magyar film, amit mindenképp érdemes nagyvásznon, a mozi sötétjében átélni. Egy végig hiteles, emberi történetet mond el, méghozzá profi módon. Inkább a drámára helyezi a hangsúlyt, nagyon helyes módon. Nem mindig könnyű nézni, nem is mindig finomkodik, de igényes végig. Még tovább is néztem volna. Egyértelműen úgy gondolom, hogy az igényes magyar filmek kedvelői nézzék meg, nem fognak csalódni. Kivételes alkotás, ami nagyon egyedi módon mesél a szabadságharc utóhatásáról.

 

Értékelés:85%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr9014679708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.