A Kritikairoda-Minden, ami film!

Vihar előtt (kritika)

Semmi sem az, aminek látszik.

2019. február 27. - Bogár Bence

 

A 30-as éveiben járó hajókapitány, Baker (Matthew McConaughey) egy mindentől távol eső, trópusi szigeten tengeti életét. Próbál nem emlékezni múltjára, miközben pénzért visz ki a nyílt vízre turistákat, hogy azok ott egy kicsit kiengedhessék a gőzt. Minden vágya, hogy elkapjon egy nagy halat, ami már régóta borsot tör az orra alá. Váratlanul megkeresi azonban volt szerelem, a gyereke anyja (Anne Hathaway), aki arra kéri, hogy nagyobb mennyiségű készpénz reményében tegye el láb alól az erőszakoskodó férjét (Jason Clarke).  Baker természetesen habozik, nem tudja, hogyan cselekedjen jót. Vagy legalább kevésbé rosszat.

Szeretem azt, ha egy film mer okos fordulatokkal sokkolni és töprengésre bírni a nézőt. Tudjátok, ahol azt hiszitek, itt biztos nem lesz semmi csavar, meglepetés, hanem egyenes, lineáris cselekményt látunk, aztán az utolsó pillanatokban parádés módon kiderül, hogy mégis van itt valami turpisság. A legjobb ezekben pedig az, hogy több esetben is, a fordulat tökéletesen illeszkedik a cselekmény ívébe, s a korábbi eseményekre visszagondolva is a helyén van minden apró dialógus, karakter, történés. (Pár példa ezekre: Harcosok klubja, Hetedik, Hatodik érzék.) Nos, a gond csak az, hogy a Vihar előtt nem egy ilyen film.

Pedig minden adott volt egy újabb kultalkotás születéséhez. Tehetséges, sokoldalú rendező, aki korábban már egy kiváló művel bizonyított, a Locke ugyanis joggal lett sokak kedvence, hisz tényleg egyike a 2010-es évek legjobbjainak. Nos, Steven Knight most egészen más műfaj vízére evezett. Az előzetes alapján egy feszült és izgalmas neo-noir thrillerre lehetett számítani, némi kis drámával. De nem higgyétek el azt, amit a trailer sugallt. Itt minden és mindenki hazudik. Semmi nem az, aminek látszik. 

Pedig sokáig nagyon is jól pörög a cselekmény, van izgalom, rejtélyes, korrekt(nek látszó) karakterek. Ja, meg egy pazar és egyedi helyszín a trópusi sziget képében. Az már viszonylag az elején nyilvánvalóvá válik, hogy ebből soha nem lesz klasszikus, azonban a hangulata viszi a hátán az alkotást. Persze itt is látszik már a kicsit ponyvákra jellemző stílus, de még ez is jól állt neki bizonyos mértékig. Mondom, bűnös élvezet, szórakoztat, de nem maradandó. Mégis, ha végig így zajlanak az események, akkor alapvetően nem lett volna itt túl sok probléma.

Csak aztán történt, hogy Knight valami modernkori Shyamalan-nak képzelte magát, s egy olyan fordulatot erőltetett az addig működőképes cselekménybe, ami egy totálisan rossz döntés volt. Elhiszem, hogy papíron ez érdekes és újszerű volt, de a kész filmbe ez olyan szinten nem kellene, hogy nem is értem miért nem kukázták félúton. Én azt mondom, inkább készüljön egy jó és szórakoztató ponyva, mintsem egy olyan story, ami okosanak akar látszani, azonban egy nagy hülyeséggel majdnem sikerült kicsinálni.

Fontos tudni, hogy rossz alkotásnak ettől még nem tartom Knight új moziját, csak éppen ehhez a stílushoz abszolút nem illik, amit itt a második felében leműveltek. Pedig még ebben az elszállt alapötletben is lett volna több lehetőség, csak a mindent átértelmező történés után az egész lassacskán hullik szét. Értem az egész mögött rejlő tanulságot, csak éppen ez így és ilyen formában olyannyira szájbarágós, hogy az már a jóízlést is majdnem sérti.

Pedig az operatőri munka jóféle kategória, a rendezés is biztos kézzel levezényelt, csak éppen nem győzöm hangsúlyozni, félút után nagyon rossz irányba mentek. A karakterek viszont mindenképpen érdekesen vannak megírva, a főszereplő példanak okáért tipikus noir-figura, azonban ettől még egy kedvelhető egészen, ahogy Hathaway karaktere is egy korrekt femme fatale.

Sokak szerint a színészek pocsékul játszanak, de ezzel nem tudok egyetérteni. Mindkettőjüknek volt már emlékezetesebb szerepe, de bőven elfogadható a munkájuk ettől még. McConaughey elég jó, a figurájának a maga kiégett módon volt karizmája, ahogy Hathaway is egészen érdekes, újfajta szerepkörben látható. Jason Clarke is korrektül hozza a szemétládát, remélhetőleg tényleg csak színészkedett.

Összegezve, a Vihar előtt egy több mint jó film is lehetett volna, így viszont maradt egy nézhető, de még bőven elmegy kategória. Fenntartom, hogy ide nagyon nem kellett volna az a bizonyos gagyi és totálisan műfajellenes fordulat. A thriller szál ettől még alapvetően érdekes, illetve a hangulata viszi a hátán az egészet. Egyszer ettől még tényleg fogyasztható kategóriáról van szó, csak éppen erősen ingadozó színvonallal. Tulajdonképpen olyan, mint a tenger: hullámzik erősen, a habok pedig hol meglehetősen alacsonyra, hol annál magasabbra csapnak.

Értékelés:60%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr6914658695

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.