A Kritikairoda-Minden, ami film!

Alelnök (kritika)

Christian Bale ismét átváltozott.

2019. február 20. - Bogár Bence

 

Dick Cheney (Christan Bale) talán maga sem gondolta volna, hogy fontos szerepe lesz a politikában, amikor fiatalkorában még jóval egyszerűbb, kétkezi munkával kereste a napi betevőre valót. Azonban egyre feljebb kerül a politikai ranglétrán, ezen törekvéseit pedig felesége, Lynne Cheney (Amy Adams) is nagyban támogatja. A férfinak később arra is lehetősége lesz, hogy George W. Bush (Sam Rockwell) ideje alatt az alelnöki posztot is ellássa.

Az igaz történeten alapuló film fő karaktere, Dick Cheney a való életben is egy több mint megosztó alak. Sokan kedvelik, de legalább annyian nemtetszésüket fejezték ki módszerei miatt. Való igaz, vagy legalábbis annak tűnik, hogy a politikában nem lehet feketének vagy fehérnek maradni. Sokszor nincs jó és rossz. Ennek megfelelően Adam McKay rendező politikai szatírája sem akarja egyértelműen pozitív vagy negatív karakternek lefesteni az alelnököt.

Mindig necces pálya, ha valaki ilyen témából készít szatirikus hangvételű alkotást. Ezért pedig McKay rendezése meglehetősen egyéni stílust tud felmutatni, emellett pedig nagyon szókimondó is. Nem való tehát mindenkinek legújabb műve (sem), azonban a téma iránt nem annyira érdeklődőknek üzenem, hogy simán egy remek film kerekedett az Alelnökből. Nem kellenek nagy ismeretek a témában ahhoz, hogy a látottakat élvezni lehessen.

Kicsit furcsa hasonlat lesz, de emlékszik mindenki az eddigi két Deadpool-filmre? Csak azért említem a nagyszajú zsoldos kalandjait, mert ahogy ott, úgy itt is a kész alkotás több ponton is áttöri a negyedik falat, vagyis egyenesen hozzánk, nézőkhöz szól. McKay stílusa pedig van elég egyedi és egyben pimasz ahhoz, hogy ezt profi módon tudják tálalni a nézőknek. Nem semmi, na. (Egyébként ha már Deadpool szóba került, egy másik Marvel-karakter tiszteletét fogja tenni egy kicsit vicces formában. De hogy ki és hogyan, maradjon meglepetés.)

Személy szerint úgy gondolom, jó vígjátékot nehéz ma már készíteni, nem is túl sok van belőlük, de jó szatírát még ennél is több erőfeszítés alkotni. Szerencsére itt nem ütköztek kudarcba, hisz a film végig szórakoztató, de mindeközben még elgondolkodtat, illetve abszurditása okán meg is nevetett. Nem is csoda, hogy az Oscar-bizottságnak is bejött a recept, hisz az Alelnök 8 kategóriában száll versenybe a hétvégén.

Persze a látottak nem mindenki elismerését fogják elnyerni, hisz a film kapcsán már többen is a nemtetszésüket fejezték ki. Tény, hogy jócskán abszurd dolgok fognak itt történni, ahogy váratlan húzásokkal sem szűkölködnek. Már a film fele előtt kevéssel volt egy nagyon zseniális lépés, amit csak díjazni tudtam, de ilyen nyalánkságok lesznek a későbbiekben is.

Persze ettől még úgy gondolom, Cheney karakterét egy kicsit jobban is meg lehetett volna ismerni. A szereplők ettől még érdekesen vannak megírva, illetve tény, hogy sok év történéseit kellett legalább hellyel-közzel lefedniük, szóval eme apróság ellenére senkit nem tántorítanék el a megtekintéstől.

Amy Adams-re alig lehet ráismerni, de szerencsére a tehetségét hozta magával, ahogy az elnököt játszó Sam Rockwell is profi volt minden egyes pillanatában. (Ő mostanában színészként kb második reneszánszát éli egyébként.) Sőt, még Steve Carell is remek volt. De ezektől függetlenül, a film igazi királya egyértelműen Christan Bale, az átváltozóművész. Ha kell, drasztikus lefogy (A gépész), ha kell, izmot pakol magára (Sötét lovag-filmek), most pedig az Amerikai botrány után ismét meghízott, hogy a karaktert a lehető leghitelesebben játszhassa el. Oscar-jelölése több mint megérdemelt, hisz Bale most is minden egyes jelenete alatt zseniális, ilyen egy igazi külső-belső átlényegülés.

Összegezve, az Alelnök bizony egy jó film, amit tudok ajánlani. Adam McKay szatirikus hangvételű politikai mozija gyakran elég merész, átrúgja azt a bizonyos negyedi falat, ami miatt sokan nem fogják kedvelni, szerintem azonban egy különleges darab, ami megérdemli a sikert. Tudtuk már eddig is, de most ismét bebizonyíttatott: Christan Bale egy zseni, de még mekkora. Köszönőbeszédében egyébként magának a sátánnak mondott köszönetet… Nem semmi a csávó, az egyszer biztos.

Értékelés:80%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr9414640146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.