A Kritikairoda-Minden, ami film!

Üveg (kritika)

Száll a szuperhős fészkére.

2019. január 17. - Bogár Bence

 

 

A sebezhetetlen férfi, David Dunn (Bruce Willis) végre megtalálta a 24 személyiséggel rendelkező, rendkívül veszélyes Kevin Wendell Crumb-ot (James McAvoy). Összecsapásuk azonban nem zárul konkrét eredménnyel, ugyanis hamarosan mindketten egy elmegyógyintézetben találják magukat, ráadásul Elijah Price (Samuel L. Jackson) is eme intézmény „vendégszeretetét” élvezi. Mindhárman ki akarnak szabadulni, hogy végre pontot tegyenek az ügy végére, így egy halálos játszma veszi kezdetét.

Minden 2000-ben kezdődött, mikor mozikba került M. Night Shyamalan (az M minden bizonnyal megacsavart jelenthet) eredeti és ötletes thrillerje, a Sebezhetetlen. Akkoriban még nem voltak ily népszerűek a szuperhősfilmek, ráadásul meglepően érett cselekménnyel rendelkezett, így nem is teljesített jól a kasszáknál, hiába sikerült remekül. Végül aztán fokozatosan lett belőle kultalkotás. Egy ügyes csavarral élt Shyamalan, mikor kiderült, hogy a 2016-os Széttörve is ebben az univerzumban játszódik. Azonban ezt nem árulták el a nézőknek, így a moziban a vége felé kétféle gondolat juthatott eszébe a nézőnek: vagy az, hogy mit keres itt Bruce Willis, vagy pedig az, ami nekem is: hogy a kedves rendező úr egy igazi zseni, még az Utolsó léghajlító-féle botlása ellenére is.

Szóval most eme két filmet folytatja az Üveg, mely egyben a trilógia lezárása is, Shyamalan ugyanis határozottan kijelentette, hogy alapból három moziban gondolkodott. Habár eme lezárás elődjeinél valamivel gyengébb kritikákat kapott, én mégis azt mondom hogy nem csalódás számomra, sőt éppen ellenkezőleg, hisz meglepően jól illeszkedik ebbe az univerzumba.

Persze biztos vagyok benne, hogy a nézőket is meg fogja osztani, azonban én mindig úgy gondolom, ez nem baj, hisz legalább az Üveg egészen bátor alkotás, ezáltal nem akar mindenkinek megfelelni. Tulajdonképpen, hangulatában megidézi mindkét elődjét, sőt pár jelenetet fel is használtak itt, amit még anno a Sebezhetetlenhez forgattak, de abban nem láthattunk. (Szerintem egyébként ez egy kiváló húzás volt.) Nem szabad ugyanakkor két óra csihi-puhira számítani, hisz az Üveg szerencsére ennél jóval többről szól.

Egészen filozófiai gondolatokat fogalmaz meg különleges képességű emberekről ("szuperhősökről"), valamint hogy van-e egyáltalán ilyen a világunkban, vagy pedig csak képzelgés. Emellett pedig meglepően a földön tud maradni, nem száll el egy pillanatig sem. A főbb karakterek emberiek és hitelesek, nem istenszerű lények, akik öt perc alatt komplett városnegyedeket döntenek romba. Persze már az első két rész is inkább a realisztikusabb megközelítést választotta az esetek nagy többségében.

Trilógiaként eme három film meglepően kerek egészet alkot. Gyakorlatilag láthatunk egy komplett történetívet, mely pazarul van felépítve. Igazság szerint, egy hajszálnyival érzem csak erősebbnek az első két részt az Üvegnél, s ettől még úgy gondolom, hogy méltó lezárása egy nem éppen tegnap megkezdett trilógiának. Shyamalan biztos kézzel rendezte meg a filmet, s a karakterek egyéni fejlődésére is kellő időt hagy, ami nálam mindenképp jó pont.

Kár, hogy került bele egy kevés logikai baki is, mert ezek elkerülhetők lettek volna. Semmi súlyosról nincs szó, így is élvezetes a film, emellett meglepően sötét hangvételű, elgondolkoztató és komoly is egyben. Ha a Marvel/DC filmdömping után ebben a témában egy jóval reálisabb alkotást keresel, akkor az Üveg szerintem tetszeni fog, hisz tényleg nem a műfaj ezeréves kliséit nyomatja, mer eredetibb lenni. Ja, és ezúttal egyenesen három (!!!) csavar van a végén, amik szintén megosztók lesznek, azonban szerintem jól illeszkednek a storyba és ötletesek is egyben.

Bruce Willis évek óta nem játszott ennyire jól, s most végre kifejezetten sokat mutat ismét tehetségéből, ahogy James McAvoy is parádézik a többszemélyiségű karaktere eljátszásakor. Samuel L. Jackson pedig mindig remek, így alap hogy most is. A mellékszereplők is hozzák a szintet, Sarah Paulson is jó volt, ahogy Anya Taylor-Joy is, aki az egyik kedvencem a fiatal generációból.

Összegezve, azon a véleményen vagyok, hogy az Üveg egy jó film. Méltó a trilógia előző részeihez, azokhoz hű is, de nem sablonos módon másolja őket, hanem egészen okosan fejezi be a történet szövését. A színészek brillíroznak, a cselekmény meglepően okos és érett, valamint műfajához képest nagyon is reális. Ha érdekel, hogyan ér véget Davidd Dunn és Kevin Wendell Crumb összecsapása, akkor irány a mozi, szerintem nem fogod megbánni. Meglepődni viszont annál inkább lehet, háromszor is- a filmvégi csavarok koronázatlan királya, M. Night Shyamalan ezt most is garantálja.

 

Értékelés:75%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr5514569356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.