A Kritikairoda-Minden, ami film!

Űrdongó (kritika)

Nosztalgikus és szívhez szóló kaland.

2018. december 29. - Bogár Bence

1987, egy kaliforniai kisváros. Ide érkezik Űrdongó a Földre, egy küldetéssel, amivel megbízták. Hamarosan találkozik egy 18 éves lánnyal, Charlie-val (Hailee Steinfeld), s hamar összebarátkoznak. A lány természetesen megpróbálja titokban tartani, hogy legújabb autója valójában egy alakváltó robot. Űrdongót azonban többen is megpróbálják kézre keríteni, Charlie azonban határozott, s mindenáron segíteni akar újdonsült legjobb haverjának.

Nem szerettem az eddigi Transformers filmeket, egy csöppet sem. Hiába készült már 5 rész belőle, a Michael Bay által rendezett látványmozik sajnos ezen felül nem sok mindent tudtak felmutatni. Minőségük így tehát a gyenge közepestől a kifejezetten rossz színvonalig ingadozott. Azonban annyi biztos, hogy egyiket sem nézném újra jó szívvel. Ehhez képest pedig üdítő dolog, hogy az Űrdongó egy jó alkotás. De nem csak Transformers-filmhez mérten, abszolút megállja a helyét a könönségfilmek világában, s azok között mindenképp a jobbak táborát gyarapítja.

Tulajdonképp, lehet, hogy a story újdonságot nem igazán tartalmaz, de ennek ellenére egy nagyon élvezetes kis moziról van szó. Bay nem maradhatott a direktori székben, most csak produceri státuszt kapott. Jól is van ez így, több mint sok volt öt hiperlátványos, de belül fájdalmasan üres mozifilm. Így tehát a rendező a Laika vezetője, Travis Knight lett, amivel mi nézők csak jól jártunk. (Első direktori munkája, a Kubo és a varázshúrok is nagyon igényes munka.) Knight alkotása pedig jött, látott, s pillanatok leforgása alapján belopta magát a szívembe.

 

Hogy mi is kellett ehhez? Annyira nem is sok minden, csak a megfelelő mennyiségben, valamint kellő tisztelet tanúsításával. Kezdem a nosztalgiával. A cselekmény a ’80-as években játszódik, ami kiváló alaphangulatot teremtett. Komolyan, olyan stílusa és hangulata van az Űrdongónak, hogy az valami elképesztő. Süt az egészről, hogy igényesen valósították meg. Ez pedig hatalmas nagy szó, hisz az eddig Transformes-meneteknek nem volt semmi atomszférája.

Másrészt, visszavettek a rombolás és robbanások egy percnyi számából. Bay munkáiban ez már jócskán meghaladta a tűrhető mennyiséget. Itt viszont a büdzsé nagyjából fele volt a megszokottnak, ez azonban csak és kizárólag előny. Így is jó a látvány és profi, valamint a Transformerek is jobb kinézetet kaptak. Nagyobb csatajelenet az elején és a végén van inkább, de nem is bántam, hogy ezekből visszább vettek.

Hisz így legalább jobban tudtak koncentrálni a karakterépítésre. Nagyon jó pont, hogy a főszereplő, Charlie egy olyan csaj, akivel bárki azonosulhat, nemtől és kortól függetlenül. 18 éves, nemrég vesztette el az édesapját, s azóta nem találja a helyét a világban. Így tehát nagyon jól jön neki Dongó társasága, hisz ő is egyedül érzi magát a Föld bolygón. Nagyon szuper és megható, ahogy ezt a köteléket kiépítették, s hagytak neki elegendő időt is.

 

A cselekmény szerencsére jóval kisebb léptékű a megszokottnál. Nem robbannak szét városrészek pillantok alatt, nem pusztítanak el bolygókat egy fél óra alatt. Az egész egy kis városkában játszódik szinte végig. Kisebbek a tétek, de mégis, sokkalta nagyobbak. Hisz végre lehet szeretni a karaktereket, de tényleg. Végre van miért izgulni. Végre van értelem egy Transformers filmnek, s hatalmas szíve. A story is sokkal személyesebb, de jobb is, élvezetesebb. És abszolút poénos. Nem Bay bárgyú humora, hanem tényleg imádnivaló.

Hailee Steinfeld egy csodálatos színésznő, nagyon király volt ebben a szerepben. Tényleg nagyon érzi a karakterét, s remekül is kelti életre. Én nagyon elégedett vagyok a munkájával, hivatalosan kimondom, sokkal menőbb volt főszereplőként, mint a régebbi részekben Shia LaBeouf, vagy akár Mark Wahlberg. John Cena, ami őt illeti… benne azt bírom, hogy hiába nem egy Al Pacino vagy Joaquim Phoenix, de tisztában van a korlátaival, s abszolút hozzá illő szerepeket választ. Értsd úgy, abszolút igényes blockbusterekben játszik, emiatt nekem szimpatikus figura.

Összegezve, nagyon szerettem az Űrdongót. Tényleg olyan, mint az E.T.  szellemiségét tekintve. Egy nosztalgikus és szívhez szóló kaland, az egész családnak. Van szíve, lelke és értelme is. Szórakoztatott, de közben egy pillanatig sem bárgyú. Látványos, de ettől még vannak igazi karakterek, valamint egy nosztalgiával és stílussal jócskán átitatott cselekmény. Hailee Steinfeld kiváló volt a szerepben, végre kapunk egy igazán kedvelhető főhősnőt is. Felejtsük el a Bay-féle Transformers-mozikat, ilyen viszont jöhet még jócskán, mert imádtam végig. Egy igazán csodás film az Űrdongó. Szép volt, Travis Knight!

 

 

Értékelés:80%

 

Kedveld az oldalt a Facebookon is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kritikairoda.blog.hu/api/trackback/id/tr5014522350

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.